Munkából adódóan két hónapos kiküldetésre megyek Montrealba, gondoltam megosztom a nagyérdeművel a tapasztalataimat. A munkával kapcsolatos részek itt nem fognak megjelenni, de az úgysem érdekel senkit igazán, akit mégis, az sajnos így járt :)
A képek nagy része (főleg az elején készültek) "technikai okokból" elég ócska minőségűek, az ezután következők már szebbek lesznek, becsszó.
Az írás első része egy "realtime napló" az utazásról, utána jön az hogy milyennek is látom én Montrealt.
Az utazásk
Budapest -> Zürich
Mivel reggel 7-kor indul a gép, korán kell kelni :( 4:45-re van állítva az ébresztõ, valamivel korábban kelek, ekkor jövök rá a foglalásra újra ránézve hogy valójában 7:40 az indulás. Annál jobb, legalább idõben kint leszek, kérhetek ablak melletti ülést :) Nem sokkal 5 után indulok a metróhoz. Természetesen az összes csatlakozást pont lekésem, így a piros metró/kék metró/busz hármason való utazás (átszállójegy helyett sima vonaljeggyel, mivel a csodás automata nem tud átszállójegyet adni, két vonaljegyet meg nem vagyok hajlandó venni a BKV balféksége miatt) eltart közel másfél óráig, nem sokkal fél 7 előtt érek a 2A terminálra. Itt olyan őrült tömeg van, hogy teljesen esélytelennek látszik a boardinging becheckolni. Azért hősiesen beállok a sorba, majd pár perccel azelõtt, hogy az elõttem álló 30-40 japán öregasszony lerohanna egy pultot, egy hölgy előrehívja a zürichi utasokat, halleluja. A pultnál szólok hogy ha lehet mindkét gépre ablak melletti helyet adjon, de a kanadai járatra még nem tud checkolni, azt mondja azt intézzem el Zürichben. Fingom sincs azt hogy kell a tranzitváróban, de majd kiderül :)
Egyelõre boldog vagyok hogy eddig minden rendben, nem jártam úgy mint kollegám, akinek a londoni gépe nem indult, majd hosszas ide-oda szaladgálás és ügyintézés után végül is intéztek neki másik gépet és hotelt Londonban, aztán mire végre elér Montreálba, kiderült hogy a csomagjai még úton vannak. Azért nem akarom elkiabálni, még megeshet hogy Zürichben éjszakázom.
Alighogy odaérek a kapuhoz, kezdődik a beszállás, a foglalásnál ígért Fokker helyett egy Boeing 737-be. Felszállás percre pontosan, hiába, ez nem Germanwings :D Érzésre mintha picit erõsebb lenne a gép a 319-es Airbusoknál, legalábbis kicsit jobban nyom az ülésbe. Vagy csak nehezebb a kapitány "lába"...
Az utazás kimondottan rövid, alig több mint egy óra, és mivel útközben (nem fapados járat lévén) szendvicset és innivalót is adnak, gyorsan eltelik. Az ülések feletti kis kijelzõkön nyomon követhetõ hogy pontosan merre járunk, azt is megtudom hogy a kinti hõmérséklet -54 fok; nem semmi, pedig csak 12 km magasan vagyunk. Piszkosul hideg lehet a Mount Everest tetején is :D Útközben elhúz alattunk egy masik gép olyan közel hogy ha nem menne olyan baromi gyorsan, ráadásul majdnem pont szemben velünk, még az utasok arcát is láthatnám.
Akartam fényképezni néhány szép felhõt, de az elsõ kép után a másodikhoz már nem tudtam bekapcsolni a gépet, lemerültek az elemek. Még jó hogy elfelejtettem venni... na majd Zürichben. Hülyét kapok ha nem sikerül lefényképezni az óceánt... Mondjuk így jár aki kölcsöngéppel jár, anyámtól kértem kölcsön a fényképezõgépet mivel az enyém alighanem egy másik repülõn vagy egyéb jármûvön maradt (kár érte, imádtam az aprócska de nagyon ügyes Casiot).
Ja, a Malévos stewardess-egyenruha borzalmas.
Az italválasztékuk meg elég gáz, jön a stewardess hogy mit iszok, de sem barack-, sem körtelé nincs, kiderült hogy van alma meg narancs. Amennyivel drágább a Malévos jegy a fapadosnál, abba igazán beleférhetne a körtés Sió is. De a szendvics legalább finom volt.
Zürich
A kis busz elsõ megállója a poggyászszalag/kijárat, a második a tranzitváró, még jó hogy figyeltem, különben kóvályoghattam volna a reptéren.
Van idõm a gépig bõven. Mint kiderült, túl sok is. A srác azt mondja az információs pultnál hogy vagy megvárom míg kiírják hogy melyik kaputól megy a gép, vagy odamegyek az E47-hez, ahol most indul a torontói járat, és ott az Air Canadasok tudnak adni beszállókártyát, ami nélkül nem vásárolhatok a vámmentes (és Qrva drága) boltokban. Idõm úgyis van, mondom akkor elballagok oda. Az 'E' részleg 15 percre van, aprócska kis reptér :D
A táblákat követve eljutok egy kis 'házimetróhoz' ami az E terminálra visz. Amennyire látom, teljesen automata, nincs vezetõfülke, a vonat eleje pedig átlátszó plexi, szóval menet közben ugyanazt látom mint amit a metróvezetõ látna ha lenne. Rövid út után meg is érkezünk. Az E47-es kapunál tényleg éppen a beszállás megy a torontói gépre. A pultnál viszont kiderül, hogy az Air Canada járata igazából nem is Air Canada, mert a Swissair üzemelteti. Szerencsére a Swiss pult ott van a másik háta mögött, gyorsan kapok is beszállókártyát, sajna ablak mellé nem sikerül :(
A vámmentes boltban veszek pár apróságot meg elemet a fényképezõgépbe, horribilis összegért, az eladó kiscsaj pár centtel adós is marad mert alig van euro aprója, nálam meg persze nincs svájci frank (ja és természetesen baromira nem érdekelte a beszállókártyám). Amúgy elképesztõ mennyiségû turistahülyítõ marhaságot árulnak, pl. tehénbõgés hangot adó doboz meg egyéb baromi hasznos kacatok.
Elindulok megkeresni a több helyre is kitáblázott nyilvános wifit némi internetezésre, aztán az árakat meglátva meggondolom magam - hitelkártyával fizetve 6 CHF/óra, de kártyám nincs, az õ gépeiken meg 2 EUR-ért 8 percig netezhetnék, na annyira nem kell...
Zürich -> Montreal
Fél órás késéssel ugyan, de felszálltunk. Sikerült egy olyan jó kis helyet kifognom, ahonnan csak akkor látok ki az ablakon, ha elõredõlök és hátranézek, szóval csak akkor látok valamit ha nagyon akarom. Mind1, azért az óeánt majd megnézegetem, képeket meg majd csinálok visszafelé.
A székek háttámlájába van építve egy monitor, amin út közben lehet filmet nézni, játszani vagy zenét hallgatni. Persze mivel olyan székben ülök, ami elõtt nincs másik, nincs monitorom :@ Bár van elõttem egy felirat ami szerint a karfa alatt van, szóval még bizakodok... amúgy az ülés elég pici, nem lesz valami kényelmes. Ja, az ülésen van egy párna, egy takaró meg fülhallgató, bár abból jobban bízom a sajátomban.
Közben kiderül hogy igen, van monitorom, csak trükkösen el van dugva :) Igaz, a minõsége elég pocsék, és pont a Watchmen nincs ezen a járaton, amit meg akartam nézni... Akkor legyen mondjuk a Rózsaszín párduc 2. Elég hülye rendszer, központilag kezelik, kiválasztom mit akarok nézni, aztán egyszerre indul az összes film mindenkinél. A játékok közül is az az egy nincs, ami jónak tûnt (valami 3d rally), bár látva a többi játék minõségét, nem is bánom...
Elindult a film, hál'istennek lehet angol nyelvet választani. Majd megpróbálok nem túl hangosan röhögni :)
Nem volt rossz, bár a fõszereplõ brutális francia akcentusa nem segítette a hallás utáni szövegértést... Azért volt benne jópár ütõs poén, bár nagy részük burleszk-stílusú, amolyan gyagyás franciás geg.
A kijelzõ minõsége nem a legjobb, olyan mint valami kézikamerás mozis felvétel, de elviselhetõ; a kontroller viszont irtózatosan kontakthibás, percekig tart ráállni egy menüpontra, folyton össze-vissza ugrál. Tetrisezni sem tudok így, pedig még multiplayer mód is van benne, lehet másik utas ellen játszani :D
Közben meghozták a kaját is, csirkehús és tortellini közül lehetett választani, én a csirkére szavaztam. Nem tudom mennyivel volt jobb/rosszabb választás mint a másik, a hús finom volt, viszont a mellé adott 'izé' nem egy díjnyertes alkotás. Ja, az elsõ osztályon utazók nem jártak jól: azzal reklámozza magát a Swiss hogy valami hû de baromi híres szakács fõz az elsõ osztályra és business classra, erre felszálláskor bemondta a pilóta, hogy az a kaja nuku, esznek amit kapnak :)
Az információs monitor egyfolytában mutatja a Boeingon is látott adatokat, meg megmondja azt is, hogy ahol most vagyunk, ott mennyi a helyi idõ. Ez azért poén, mert már több mint 4 órája repülünk, és korábban van mint amikor elindultunk :) Az órám digitális részét átállítottam a kanadai idõnek megfelelõen, az analóg majd mutatja a 'hazait'.
Közben megnéztem még egy filmet (Bride wars).
Épp Grönlandnál járunk, érdekes módon 8-9 fokkal melegebb van mint eddig, ez vajon miért lehet?
A harmadik filmet már nem tudom megnézni, teljesen lehalt a monitorom, pár percenként újraindul, de közben sem mûködik rendesen, úgyhogy így jártam, még jó hogy van nálam két notebook, simán elég lesz leszállásig.
A leszállás is zökkenõmentes, de a móka csak utána jön. Már a gépen adtak egy papírt amit ki kellett tölteni. Nincs nálam sem kaja, sem pia/dohány úgyhogy mindenre nemet ikszelek. Rövid sorbanállás után (pedig a sor hosszú, csak az én gépemrõl több mint 200-as szálltunk le) a vámtisztnek odaadom a papírt, elmondom mi járatban vagyok, sokat nem kötözködik, átküld a bevándorlási irodába. Ott egyáltalán nincs sor, itt még gyorsabban megy minden, a két ügyintézõnél összesen sem töltöttem 2 percnél többet. Az útlevemben benne van a kanadai pecsét, innentõl már csak nem lesz baj :)
A poggyászszalaghoz is odatalálok, éppen bemondják a hangosba hogy bocsi a késésért, de már jönnek a csomagok. Épp idõben, persze az enyém majdnem az utolsó. A csomaggal nekiállok megkeresni a kijáratot, ami elég mókás, mert minden vészkijárat fölé oda van írva hogy Exit, még jó hogy nem akartam rajtuk nagyon erõsen kimenni. Aztán rájövök, hogy a többszáz fõs embercsorda a kijáratnál álldogál. Idõvel kiderül, hogy kifelé még van egy pultsor, ahol le kell adni a vámtiszt által láttamozott kérdõívet, innentõl már végre szabad vagyok, megérkeztem Kanada!
Kint némi kóválygást követõen sikerül 'egymásra találni' a kollegámmal (ehhez két sms-t kellett küldenem, amivel pont le is fogyott az egyenlegem), pár perc múlva a szálloda kisbusza is megérkezik, irány a hotel.
Megjöttem
Montreal
A Quality hotel igazi jó kis négycsillagos amerikai szálloda, mindenféle földi jóval ami kellhet. Aranyhalas medence a recepciónál, rendkívül kedves és udvarias személyzet. Miután megkapom az ajtónyitó kártyát és a reggelire jogosító kártyákat, indulok fel a szobába. Itt rendkívüli figyelmesség nyoma látszik: egy tányérra csokoládéval 'Welcome Bokor Norbert' üzenetet írtak, mellette egy kis (szintén névre szóló) üdvözlõkártya. Mondjuk ahogy nézem, összekeverték a vezeték- és keresztnevemet, de annyi baj legyen. Bár az is lehet, hogy valahogy tudták hogy nálunk fordított sorrendben vannak a nevek, és ennyire figyelmesek, még ezt kis kinézem belõlük.
Nem látszik, de szép számmal vannak benne halak
A szoba nagy, az ágy hatalmas, hárman is simán tudnánk aludni benne :) Van TV (meglepõ módon régimódi CRT, furcsállom hogy nem LCD TV) sok adóval, köztük HBO-val, van három filmcsatorna meg egy rakás másik, és nagy részük angolul beszél. Ébresztõs rádió, angol nyelvû állomásra hangolva. Kellemes meglepetés hogy a szobában a hûtõn kívül kávéfõzõ és mikrohullámú sütõ is van, szóval ha nem akarok méregdrágán kajálni, akkor mikróba bedobva valami 'dobozost' olcsón megúszható. Két hálózati kábel is van a szobában, plusz wifi úgyhogy az interneteléréssel nincs gond.
Gyorsan kipakolom a legfontosabbakat (vagyis a notebookot :D), megnyugodva látom hogy a kollegától kölcsönkért konnektor-adapter mûködik, kap áramot a számítógép. Felrántok egy pólót, aztán megyünk Viktorral a városba. Köszönhetõen a gépen megivott három bögre kávénak, nagyon jól bírom, pedig európai idõ szerint elmúlt éjjel tizenegy, ez itt még csak délután 5.
A szálloda shuttle-szolgálata kivisz a metrómegállóhoz, onnan metróval megyünk be a városba. A montreáli metró hatalmas csalódás. Baromi hangos, beszélgetni csak kiabálva lehet menet közben, nincsenek információs kijelzõk amik mutatnák hogy merre járunk, ráadásul minden csak franciául van. A kereke sem olyan mint otthon a metróké/vonatoké, úgy néz ki mint valami teherautó- vagy nagy targoncakerék, de ha tényleg tömör gumiból van, az megmagyarázza miért ráz annyira. Szóval sz@r, na.
A város maga jól néz ki, amerre mi járunk tele van minden üzletekkel és kajáldákkal, majd hétvégén be kell jönni alaposan körülnézni. Jó sokat mászkálunk, végül beugrunk egy olasz kajáldába, ahol baromi drágán megvacsorázunk. A sör elég furcsa, de nem rossz, viszont borzalmasan drága (6 CAD egy korsó). Az árak mindenhol adó nélkül vannak feltüntetve, plusz mindenhova odaírják hogy ebben nincs benne a szervízdíj, szóval a borravalót elvárják. Rendszeresen biztos nem fogok vendéglõben kajálni, de így 'megünnepelendõ' a megérkezést jól esett. Picit sétálunk még, találtunk egy mozit is, aztán metróval megyünk vissza, a megállóhoz odahívjuk a shuttle-t, amit visszavisz a hotelbe. Itt még beugrunk gyorsan a szálloda hangulatos kis bárjába, itt szép méretes kivetítõn Nascar megy, azt hittem ez csak USA mánia :) Iszunk egy-egy nagyon finom kék koktélt (Blue Hawaiian), aztán egyelõre elég is lesz a költekezésbõl.
Némi tv-zést követõen bevágom a szunyát, eddigre otthoni idõ szerint már reggel 5 óra.
június 22
Reggel furcsa sípolásra ébredek, lassan esik le hogy beállítottam a rádiót ébresztésre. Gyors zuhany, aztán megyek le reggelizni. Nagyon igényes az étterem is, a pincér nagyon kedves, bár mikor megmutatom neki a reggelire jogosító kártyát, azért nem mulasztja el udvariasan megmutatni rajta azt is, hogy a borravaló 'nincs benne' a kártya által fedezett reggeliben, szóval ha akarok, adhatok a személyzetnek :D
Adnék neki 1-2 dollárt nehogy kinézzen, de csak 5-ösöm van, azt felváltatom, ott hagyok két dollárt, bár így már nem is olyan olcsó a reggeli. Viktort kérdezem mennyit szokás adni, azt mondja õ semennyit :D Akkor alighanem az lesz hogy mondjuk hetente adok 1-2 dollárt, így mégis adok, de nem kerül majd sokba. Viktort keresem a szobájában, de nincs, talán elment már? Felmegyek a szobába összeszedni a cuccomat, fél perc múlva kopog, pont elkerültük egymást. Lemegy reggelizni, én összekapom a cuccokat, konstatálom hogy a Sonynak természetesen saját csatlakozójú kábel kellett a fényképezõgépre, ami majdnem ugyanolyan mint amit mindenki más használ, épp csak fél milliméter az eltérés :@
Lent leülök picit az aranyhalak mellé amik biztos szintén kanadai õslagosok, mert nagyon barátságosak, egybõl odajönnek, meg is lehet simogatni õket.
Mikor Viktor végez, a shuttle elvisz az irodához, ott van alig pár percre.
Kanada
Itt minden más. A legkisebb apróságoktól (konnektor, káddugó, villanykapcsoló) kezdve a látványosabb dolgokig (pl. autók, közlekedési lámpák/táblák). Ami viszont a legfeltűnőbb az az emberek viselkedése. Nagyon kedvesek, barátságosak, az utcák tiszták, nincsenek rommá vert telefonfülkék (egyébként rengeteg, bankkártyával is használható telefon van mindenfelé). Az áruházaknál a bevásárlókocsikhoz nem kell aprópénz, mégis mindegyik a helyén van. Ja igen, áruházak: elképesztően korán zár minden, a közeli bevásárlóközpont hétfőn ötkor, más napokon hatkor zár, negyed hétkor már a kapukat is lezárják, hihetetlen :-o Az olyan szupermarketek, amik otthon csakis non-stop működhetnének, legjobb esetben este 10-ig tartanak nyitva. A vásárlásnál nem árt vigyázni arra, hogy az árak adó nélkül vannak feltüntetve, így az még rájön a pénztárnál. Létezik "önkiszolgáló pénztár" is, ami annyit jelent hogy odaviszed a vásárolt cuccokat a vonalkódolvasóhoz, lehúzod rajta őket, elpakolod, majd mikor végeztél, a bankkártyát betolod a leolvasóba, és kész. Van egy bankkártya-mentes változat is, amikor az áruk elpakolása után kártya helyett készpénzzel lehet fizetni az erre kijelölt pénztárnál. Vannak olyan pénztárak is, ahol csak max. 8 áruval lehet sorba állni, így aki csak egy-két apróságért ugrott be, nem kell hogy órákig álljon sorba a hétvégére bevásároló családok mögött.
Közlekedési lámpák autósoknak és gyalogosoknak. a "zöld" jelzés egy sétáló fehér emberalak
Mivel Montreal Kanada francia részén fekszik, a feliratok francia nyelvűek, angolt ha látni is, többnyire jóval kisebb betűmérettel, gyakran olvashatatlan színösszeállításban. Azok viszont, akik a munkájuk miatt emberekkel kell hogy kommunikáljanak, mind beszélnek angolul, beleértve pl. a metrójegy-árust is. De ez kell is, az utcán folyamatosan hallani angol nyelvű beszélgetéseket, sok a turista (gondolom az USA-ból illetve Kanada angol nyelvű részéről).
A legdurvább francia felirat egy közlekedési tábláról vigyorog az emberre:
Ez a borzalom egy stoptábla
A város egyébként nagyon szép, van külön latin-, kínai-, stb. negyed. Igazán óriási felhőkarcolók nincsenek, de azért van bőven látványos üveg-acél épületcsodából. Ezek ráadásul remekül megférnek a többszáz éves épületekkel, amikből sok van a belvárosban, nagyon szép állapotban.
Az üvegóriások árnyékában kis templom bújkál
Erős a kontraszt a két épület között, de jól mutatnak együtt
A városképet meghatározó nagyfiúk
Közlekedés
A metróhálózattal a belváros bármelyik pontjára könnyű eljutni, sűrűn találni megállókat. A probléma maga a metró: a gumikerekű szerelvény rettentő hangos, ráz, és az üléseken még párnázás sincs, kőkemény műanyagból készülnek.
Magyar szemmel elég szokatlan
Lényegesen mobilabb az ember két keréken. Ez könnyen megoldható, a városban nagyon sok helyen találni kerékpárállomásokat, ahonnan bizonyos díjazás fejében elvihetünk egy bringát, amit aztán egy másik állomásnál visszaadhatunk. Az első félóra általában ingyenes, efölött már fizetni kell érte félórás egységekben, de vásárolható napijegy (5 CAD) illetve hosszabb időszakra szóló bérlet is.
Kölcsönözhető kerékpárok szépen sorban
Biciklivel kényelmesen bejárható a város, akad is bőven látnivaló. A kikötőben rozsdásodik egy-két szép méretes tengerjáró hajó, de "parkol" itt nagyon sok kis privát hajó/csónak is.
Sok nagyon szép, gondozott park van szerteszét a városban, nem ritka az (ingyenes) nyilvános wc és ivóvíz sem.
Csinos kis park
Egyik nap igen érdekes látványosságot találtunk: egy apró parkban tekintélyes mennyiségű köd gomolygott. Közelebb érve kiderült, hogy a járdán található rácson keresztül vízgőzt fújnak fel mindenhol az egész parkban. Közvetlen mellette egy szökőkútba is fújják a gőzt a közvetlenül a vízszint feletti kis csöveken keresztül. Meg akkor lepődtünk, mikor egy lángnyelv indult meg a szökőkút közepén, pár másodperc alatt kört formálva.
Tűz és víz
A város egyik legmeglepőbb látványossága a "föld alatti város", vagyis bevásárlóközpontok és egyéb épületek földalatti gyalogos alagutakkal összekötött hálózata, a Wikipedia szerint a világ legnagyobb föld alatti komplexuma, összesen 32 km-nyi folyosóval, az egész olyan mint egy városnyi méretű pláza, igazi csajparadicsom :)
Természetesen autómentes, csak gyalog lehet lejutni illetve közlekedni benne.
Ha már autóknál tartunk, az összetételük nagyon amerikai, az autók nagy része igen méretes jószág, bár a benzinfalók mellett a japán autókat is szeretik. Francia kocsit egyáltalán nem látni, olaszokat is csak Ferrari, Lamborghini es Maserati formájában. A németeket viszont szeretik, a BMW nagyon gyakori, sőt időnként Volkswagent is látni itt-ott.
Egyelőre ennyi, majd összeszedem kicsit a gondolataimat aztán folytatom ha van érdeklődés :)
