Tudom hogy ez alatt a bejegyzés alatt meg fog jelenni jópár aktuálpolitikai megjegyzés, szóval előre leszögezem, hogy ezt irtani fogom. Ha nem én, akkor a kollégák. Nem idevaló, és mindezek mellett, amiről írni szeretnék az politikai időszakokon átívelő, rendszer szintű probléma - és szerény véleményem szerint tökéletes valóságábrázolása annak, hogy az amúgy a politikai kommunikációban szénné ajnározott kkv réteget miért is őrli fel az adminisztráció, a szabályozó- és ellenőrző szervek rugalmatlansága. Tovább megyek, ez az eset tökéletesen bemutatja, hogy mivel is fog szembesülni az, aki alapvetően szabály- és jogkövető magatartásra adja a fejét, de itt-ott becsúszik egy-egy baki.

A történet röviden és egyszerűen úgy indult, hogy nem volt időm reggelizni mielőtt a feleségemet elvittem volna a munkahelyére, így hazafelé szerettem volna beugrani a környékünk talán egyetlen vállalható vendéglátóipari egységébe - egy kis kávézóba, ahol reggelit, egyszerűbb főtételeket és süteményeket szolgálnak fel.

2020 Szeptember 4-n megbüntettek a XIII. kerület Tátra utcában, mert hiába próbáltam elindítani a parkolást Simple applikációban, folyamatos hibát dobott.
Miután egy sarokkal lejjebb találkoztam valakivel, átvenni egy csomagot, majd vissza, így gondoltam hogy úton odafelé még megpróbálom párszor, de sajnos nem jártam sikerrel.

Mire visszaértem az autómhoz (szó szerint nem álltam ott 5 percig), a parkolóellenőr már fotózta körbe az autót. Mutattam neki hogy nem tudom a parkolást elindítani, rajtam kívül álló okokból.
Ő mondta, hogy ilyen esetekben jelentsem be, hogy nem tudtam elindítani a mobilparkolást, és majd elbírálják, de ilyenkor törölni szokták a büntetést.

Közben persze a büntit befizettem, mert a bírálat kimenetelétől függetlenül azt be kell fizetni.

Bejelentettem, leírtam a körülményeket, etc. Itt a XIII. kerületi Közszolgáltató Zrt. válasza (a mai nap érkezett):

"Tisztelt XX!

Naszóval, történt a minap, hogy igyekeztem jelszót változtatni a zügyfélkapu rendszerben, mert jött az email nagy csimborasszóval, hogy Június 27-től számított 60 napon belül el kell ballagnom egy kijelölt "steeringwheelwindow-ba" (leánykori nevén Kormányablak), mert máshogy nem fogok tudni belépni, úgyhogy változtassam meg most.

Idáig egy szavam sincs, patika gondolatmenet, jó a kivitelezés, köszi hogy szóltok.

Majd fogtam magam, és elkezdtem a ritkábban használt, de azért komplexebb jelszavaimat variálni, amit biztosan nem fogok elfelejteni. Egyik sem jó. Már változtattam úgy, ahogy a rendszer kéri a felugró popupban, hogy minek is kellene megfelelnie (két kisbetű, két nagybetű, jelszó legyen hosszabb, két szám). Midennek megfelelt, de nem volt elegendő, nem tudtam új jelszót megadni.

Majd ezek után elkezdtem játszani. Nézzük, mi is volt az IT-sek fejében, amikor ezt lefejlesztették.

Disclaimer: Előre leszögezem, hogy van némi közöm ahhoz a céghez, aminek a technológiáját bemutatni szeretném. Igen, nekik dolgozom. De miután vannak tök jó ingyenes megoldások erre a technológiára épülve, amit akár a konzumer piac is nyugodtan használhat, így azt gondolom, hogy hasznos lehet a PH! olvasó közönségének is - és szeretném a gondolataimat és tapasztalataimat megosztani veletek (és pont ezért szeretném kihangsúlyozni, hogy nem marketing anyagnak szánom - mert az itteni olvasóközönség valószínű igen kis százaléka lenne képes megfizetni a többmilliós árat egy-egy rendszerünkért). Azt viszont mindenképp szeretném, ha tiszta lenne, hogy szoros kapcsolat fűz a NewTek nevezetű amerikai céghez, aki a technológia kitalálója, és tulajdonosa - ez ne legyen titok.

A NewTek 1986 óta szállít videómegoldásokat, 2015 óta pedig Video over IP alapú rendszereket a saját protokollján keresztül (ami NDI névre hallgat) a broadcasterek, live event cégek, vállalatok, oktatási, kormányzati, orvosi intézmények számára.

Disclaimer: Előre leszögezem, hogy van némi közöm ahhoz a céghez, aminek a technológiáját bemutatni szeretném. Igen, nekik dolgozom. De miután vannak tök jó ingyenes megoldások erre a technológiára épülve, amit akár a konzumer piac is nyugodtan használhat, így azt gondolom hogy hasznos lehet a PH! olvasó közönségének is - és szeretném a gondoltaimat és tapasztalataimat megosztani veletek (és pont ezért szeretném kihangsúlyozni, hogy nem marketing anyagnak szánom - mert az itteni olvasóközönség valószínű igen kis százaléka lenne képes megfizetni a többmillió forintos árat egy-egy rendszerünkért). Azt viszont mindenképp szeretném, ha tiszta lenne, hogy szoros kapcsolat fűz a NewTek nevezetű amerikai céghez, aki a technológia kitalálója, és tulajdonosa - ez ne legyen titok.

A NewTek 1986 óta szállít videómegoldásokat, 2015 óta pedig Video over IP alapú rendszereket a saját protokollján keresztül (ami NDI névre hallgat) a broadcasterek, live event cégek, vállalatok, oktatási, kormányzati, orvosi intézmények számára.

Volt egy korábbi bejegyzésem itt, "Az a bizonyos nagy fa és a fejsze esete" címmel. Ha gondolod olvasd el, amolyan előkészítő eposz, de kb. az első bekezdésben össze is foglalom a lényeget, szóval azt akár át is ugorhatod

2015-2016 év elején sok minden változott az életemben. Az itthoni mókuskereket elhagytam, ami amúgy egy jó munkahely volt, de egyszerűen előrelépési lehetőséged, a fizetésed nem voltak párhuzamban a vágyakkal és álmokkal. Kikötöttem egy amerikai cégnél, ahol ún. "contractoként" dolgozom, azaz mintegy alvállalkozóként beszámlázok nekik, míg ők megtérítik az útiköltségeimet, és persze fizetik a nekem járó jussot..

Na persze nem amolyan magyar módira, hogy kapok €15 napidíjat, aztán oldjam meg, mert a drága adórendszerünk szerint mindenki lop, csal, hazudik, és így akarna adómentesen a kollégáknak zsebbe juttatni némi apanázst (mellékesen megjegyzem, hogy aki járt valaha külföldön mondjuk Üzbegisztán kivételével, a €15 kb. arra elég hogy kiröhögjenek). Nem, ha megiszom egy kávét út közben, ha megeszem egy ebédet, lefotózom a nyugtát, egy speckó kis programon keresztül beküldöm az utazás foglalós + elszámoló rendszerükbe, majd összegyűjtve az egy útra való kiadásokat elküldhetem a könyvelésre, a következő hónapban már jön az elszámolás ellenértéke vissza a kártyámra. A nagy magyar valósághoz szokott arcocskám örömmel konstatálja, hogy ez így is működhet. Nem kell névre szóló számla, meg anyám kínja. Egy nyugtáról egy fotó, csókolom.

Nem, nem sportszakmai - félre ne értsetek. Ehhez nem értek cseppet sem. A televíziós részhez viszont konyítok valamit, és azt kell mondjam hogy siralmas amit látok a képernyőn.

Abba most nem is mennék bele, hogy mennyire átitatott a komplett közvetítés a napi politikával, és mennyire hánynom kell mind a két oldal kardozásától - lásd ahogy szerencsétlen Knézyt előveszik a felkészületlensége miatt, mert nem mondta be a szír menekült lány nevét, és hogy milyen "színekben" is versenyez...

Bár azt is meg tudom érteni, hogy a félóránként a SPORTCSATORNÁN 1 perces állandó kampány a kormány népszavazása mellett, illetve a társadalmi célú hírdetésként elsütött állami pénzből fizetett politikai hírdetés legkevesebb vérlázító, de inkább egy gyomor tájról induló erős görcsös rándulást okoz, hogy egy ilyen csodálatos sporteseményen is még a belpolitikai haszonszerzés legyen a legelső...

Tudom hogy lerágott csont már a téma, tudom. Tudom hogy egy része az embereknek pont tesz rá nagy ívben, mert sem ezt, sem azt nem használja, vagy használta, vagy épp vidéken él, ahol meg nem nagyon van más lehetőség, mint a taxi. Tudom, összetehetem a két kezemet azért is, hogy székesfővárosunknak viszonylag normális a tömegközlekedése. De tegnap pontosan azt sikerült megtapasztalnom, ami miatt az Ubernek igenis volt létjogosultsága Budapesten, és a mai napig lenne.

A történet dióhéjban: egy partnertalálkozót rendeztem 20 fölötti külföldi létszámmal az elmúlt két napban (július 27-28). A rendezvény sikeres volt, eltekintve egy pár gikszertől.

Az egyik ilyen, a szokásos taxishiéna jelenség. A hotel (nem nevezem nevén), egy viszonylag patinásnak mondható, se nem túl drága, se nem túl olcsó kategória. Azt vettem észre, hogy ha magyar vendég kér a recepción autót, akkor a Főtaxi vagy a Tele5 van hívva, ha külföldi, akkor két srác rotálja egymást a szokásos BKK szabadjelzős autókkal, bárminemű felségjelzés nélkül.

"Virágot Áginak?! Minek??! Nincs valentin nap b.meg!"

A fent olvasható (számomra már) klasszikust egy egyetemi csoporttársamnak sikerült a velünk és a körülöttünk leledző hallgatósággal megosztania.
Akkor is sokat gondolkodtam a dolgon, a mai napig nem is értem. Nem értem, hogy miért olyan nehéz egyes férfi kollégáknak megérteni alapszinten a nőket... (teljesen soha nem fogod, még mielőtt azt hiszed).

Kedves Férfitársaim, ti idióták (akinek nem inge, nem veszi magára)!

Csoportosan jártok virágárushoz Valentin nap, és úgy veszitek a túlárazott szegfűt, mintha az életetek múlna rajta. De csak aznap! Csak Február 14-n. Az utcán rózsacsokrokkal felszerelt ficsúrok rohannak a buszhoz, öltönyös urak állnak meg a tilosban drága autóval, hogy a virágoshoz beszaladjanak. Lányok, hölgyek kezében már átadott ajándékcsomagok, csoki, rózsa és félszeg mosoly, mert legalább ma kapott valamit. De csak ma. Holnap már vissza áll a régi rend, az üvegváza visszakerülhet a polc tetejére, hisz ott fog porosodni a következő egy évben. Talán a születésnapján leveheti újra. Vagy vesz bele magának tulipánt a Lidl-ben. Csak nyóccáz.