Mivel a múlt héten nem sikerült a 80-as teljesítmény túrát abszolválni, sőt ez volt az a táv amit eddig egészében még sose nyomtam le, ezért úgy döntöttem, hogy most a hétvégén megpróbálom. Kedden visszakaptam a bringámat, alig vártam, hogy kipróbálhassam. A hidraulikus féket cseréltettem ki rajta, mivel egy bukás következtében eltörtem a főfékhenger kivezető csonkját amire a fékcső rögzítve van. Mivel ezt az alumíniumból készült testet önmagában venni nem lehet, így kénytelen vettem használtan egy ugyan olyan Avid Juicy Ultimate komplett első + hátsó kitet. Új ára egy ilyen csomagnak 80-100e forint, ennek feléért most vettem egyet, igaz nem fehér hanem fekete. A szervizben a csere után azt mondták, mivel sokat állt a csőben az olaj így ne csodálkozzak ha gyenge lesz, vagy levegősnek tűnik majd a fékhatás. Hazafelé éreztem is, hogy a hátsó nagyon lent fog, az általam sűrűn használt első meg erősen nyikorog, a fékhatás meg törtrésze a korábbinak, persze ha majd hozzákopik a betét a féktárcsához akkor ezek a gondok megszűnnek.

Ebben az írásban nem egy konkrét falról mint a lerombolt berlini fal, vagy a nála kétszer nagyobb és jelenleg is izraelben építés alatt álló „védelmi” falról (ami több nemzetközi egyezményt is sért) szól, hanem egy virtuális a fejben lévő falról lenne szó. Elfogadott tény, hogy az ember felnőttkori beidegződéseit, ízlését, viszonyát a környezetéhez, a társadalomhoz, az élővilág egészéhez meghatározó benyomások nagy része még 7 éves kora előtt éri az embert. Sok kutatás szerint ez a fejlődés, információ gyűjtés ami az embert egész életében elkíséri már a megszületés előtt még a magzatvízben elkezdődik. Érdekes például, hogy a terhes anya által elszívott cigaretta 10 perc után kimutatható a magzatvízben. Beszívódik az anya tüdejében, bekerül a véráramába, a köldökzsinóron át a magzatba és ki is ürül mindössze 10 perc alatt, szinte hihetetlen. Innentől kezdve nincs min csodálkozni ha a megszületendő gyerek idővel maga is dohányos lesz, sőt mivel már nagyon korán megkapta az első dózisait, így valószínűleg már gyerekkorában rá fog kapni, nem fogja a felnőttkort megvárni. Saját életemben is megfigyeltem rengeteg szokást ami még a gyerekkoromra gyökeredzik, kezdve a kerékpározástól a zene ízlésemen át sok területen. Úgy érzem pontosan emiatt nagyon fontos a megfelelő gyermeknevelés, amit szerintem elég sokan nem kapnak meg, és ennek terhét nyögi a mai társadalom.

2013.06.29 szombat
Miskolcon jó volt az idő, de ez nem mérvadó, amúgy is esőt rebesgettek, ez viszont a múltkori esős beavatás után már annyira nem izgatott, így lesz ami lesz kimentem Lillafüredre. Már a buszon ülve láttam, hogy elkezdett szemelni, és mire leszálltam a buszról ez átment folyamatos esőbe. A megálló fedezékében elővettem egy csomag 'Jó reggelt' és miközben ezt ettem azon gondolkodtam most mi legyen. Forduljak vissza, a busz még itt áll a megállóban, vagy induljak el, és ha igen akkor merre? Végül úgy döntöttem, hogy ha a Jávorkúti kört nem is, de legalább egy kisebb kört csak kellene trappolnom. Busz, villamos majd megint busz, nem azért utaztam bő 1 órát, hogy most innen visszaforduljak, az nem az én stílusom. Felvettem a ponchót, elővettem a túrabotot és a régi laktanya főkapujával majdnem szemben elindultam a zöld jelzésen felfelé a szerpentinen Fehérkőlápa felé. Egyre jobban esett, sőt már zuhogott úgy tűnik ma se fogok sok turistával találkozni Nem mintha hiányzottak volna, szeretem a csendet. Volt egy rész ahol 2 levágós ösvény is jött lefelé a partoldalban, és mindkettő közvetlenül egy-egy fa mellett jött el aminek a gyökerei kilógtak a földből. Eddig sose értettem, hogy egyes fák gyökerei miért állnak úgy ki a földből, de most világosan látszott a megoldás. Az ösvényeken összegyűlt víz ugyanis egyenesen a fa gyökereire ömlött rá, és ez mosta ki őket. Olyan fátyol vízesés szerű volt a dolog, le kellett volna fényképeznem. Egy dologgal volt komoly gondom, hogy a Salomon cipőmben jöttem, ami nem vízálló. Tudom, hogy a Salomon kifejezetten túra cipőket gyárt (Merrel kategória), de ez a cipő kissé eltér a cég profiljától, inkább olyan utcai, tréning cipő kategória. A Decathlon-ban vettem, le volt értékelve 20-ról 12-re, annyit simán megért. Megláttam a polcon, felpróbáltam, léptem benne néhányat és erősen meglepődtem milyen kellemes érzés viselni, rögtön beleszerettem, pedig a formája alapján nem sok jót jósoltam neki, meg ráadásul fekete is amit különben se szeretek. A talpa valahogy olyan érdekesen szigetes kiosztású, nem tudom jobban megfogalmazni, ki kellene próbálnátok, hogy értsétek. Viszont mivel inkább utcai mint túracipő, így se vibram talp, se vízálló goretext réteg nincs rajta, és szegényt ez az esős / sáros túra eléggé megviselte. Mondta is a faterom amikor nálam járt, hogy több sár van a cipőmön mint az erdőben, de ne menjünk ennyire előre.

A parlagfű a „botanikai rasszizmus” céltábláján

Nem akarok tudományos eszmefuttatásba kezdeni a témában, nem igazán érdekel, meg nem is vagyok kompetens a területen inkább csak leírnám az érdekességeket amiket olvastam, hallottam egyesektől, illetve a saját rokoni, haveri köröm tapasztalatait is beleszőném a leírásba a parlagfűről hátha érdekel „valakit”.

Kezdjük talán a legérdekesebb résszel. Maga a növény ha jól tudom észak-amerikából származik. Az ottani indiánok rengeteg gyógykészítményükbe beletették, mert (ami sajna nincs benne a köztudatban) az egyik legerősebb antioxidáns növény. Pont ezért nem hogy irtani, hanem termelni, sőt nemesíteni kellene és felhasználni az emberiség érdekében, beépíteni a táplálkozási szokásainkba. Gyógyteákat, táplálék kiegészítőket lenne jó belőle készíteni, egyébként többen készítenek is, méghozzá nem is olcsón ami annak tükrében hogy az út mellett nő és ingyen leszedhető elég érdekes. Van ismerősöm aki eszi, levest csinál belőle, teába belerakja tehát ilyen szempontból is hasznosítható növény, pláne, hogy ingyen van csak le kell szedni, és megszárítani. Maga a növény kicsit olyan nekem mint a csalán, amit (szerintem az átlag városi ember a jellemző formája ellenére fel se ismer már) gyomnövénynek tartanak, mégis különböző dolgok gyógyítására használható, és ehető is. Az egyik haverom kedvence a banán turmix csalánnal, imádja, és egyébként nem is rossz az íze. A csalánnak, már ha valaki teaként issza erős értisztitó hatása van ([link]), az ér falára lerakodó plakkot szépen feloldja. Ha az emberek rákapnának, akkor nem lenne ennyi keringési beteg hazánkban, és nem lenne népbetegség, és csak ez az egyszerű és bárhol megtermelhető növény kell hozzá!

Jó néhány számítógépet építettem már át életemben, sajátomat, öcsémét, haverok, kollégák gépeit de még sose írtam róluk, ezt most pótolom, legalábbis 1 leírás elejéig. Nem csak magáról az átépítésről írnák, hanem a körülményekről is, az elképzelésekről, a piacról, a beszerzésről, egy kisebb esettanulmány amelyben leírom töviről-hegyire a kiválasztástól, a vásárláson és az összeszerelésen át a végeredményig az átépítést, kicsit hosszú lesz de tanulságos is egyben.

Első kérdés, ki miért kéri az átépítést:
- van olyan ismerősöm aki vállalkozó és leírja mindig az adójából a gépet, így neki mindig számla kell, bár neki gyakorlatilag régebbi nettes gép is elég lenne
- van aki nem bízik a régiben, félti a cuccait, nincs gond a teljesítménnyel mert nincsenek akkora igényei, de tart az elromlástól, az adatainak elvesztésétől és az újban - érthetően - jobban megbízik mint a régiben ezért 2-3 évente (többnyire egyben) lecseréli az alkatrészeket
- van akinek csak egyszerűen az kell, hogy új legyen a gépe, nincs rá szüksége csak fel akar vágni. Ez a szerintem „sznob” kategória aki mindig, mindenhol és minden áron „trendi” akar lenni, mindenből a legújabb vas, és az is a legújabb soft-al, évente csereberélne. Ők ahogy én szoktam mondani „kekecek”, semmi sem elég jó nekik, igaz, hogy többnyire pénzük sincs, de nekik akkor is a legjobb kell, mert az „nekik jár”, ők a médiaipar és a divatlapok, katalógusok véres torkú áldozatai, elméletileg a fogyasztói- divatipar termékeinek élvezői, de valójában a rendszer rabszolgái, sajnálom őket, de tényleg! Az ember nem attól lesz boldog, hogy millió egy kacattal körbeveszi magát. Az ilyen emberek szerintem meg se látnák a szépséget mondjuk egy Dali képben, hiszen az „régiség”, eljárt felette az idő.
- a leggyakoribb amikor a teljesítmény hiány miatt (játékok) kerül a gép fejlesztésre, van amikor egyben, van mikor részletenként ahogy pénz van rá
- és természetesen a javítást se felejtsük el, amikor valami elromlik és cserére szorul, esetleg csak szimplán takarítani kell (időnként meglepő pormennyiséget találok gépekben)

Ez egy általános leírás lenne arra vonatkozóan, hogy mit tekintek, mi a szükséges feltétel / etikett a privátok írásánál, illetve az üzletelésnél a részemről a PH és a hardverapro esetében. A leírtakat a részemről elfogadottnak tartom, saját magam be is tartom, és szerintem ennek tartalmával részben vagy egészében sokan mások is egyet értenek.

Privi írása:
-A privát gyakorlatilag egy levél, és ahogy tanították általánosban, kell az elejére egy köszönés, utána jöhet a téma, a végére meg egy aláírás, elköszönés, valami lezáró illik. Aki lehagyja a köszönést az alapvetően bunkónak tekintem, ez olyan alapvető dolog mint például, hogy nem megyek be kopogás nélkül másnak a szobájába, irodájába.
- Ha csupa kisbetűvel írsz egy levelet azzal szintén önmagadat minősíted, kb. általános iskola 3 osztályának szintjére rakod vissza magad vele. Kezdő nagybetű, mondat tagolás, vessző, ne legyen 5 soros a mondat, néhány helyesírási hiba belefér, én elgépelésnek tekintem, nem zavaró. Ha már nincs stilusa az embernek akkor a szokásos sablont - amit iskolában tanítottak tehát mindenkinek ismernie kellene - nem árt betartani.
- Adjuk meg a kellő, minimális tiszteletet a másiknak, nem ittuk meg a pertut. Itt nem a magázás vagy tegezésre problémájára gondolok hanem a szóhasználatra. Egy vadidegennek írt levélben nem úgy inditok, hogy: "Cső öcsisajt! Mennyi a ......." Ezt a stílust nem mindenki kedveli, a haverjaival az ember esetleg megengedi magának X évi ismeretség után, de egy ismeretlennel szemben talán nem a legjobb módszer.
- Ha kérni szeretnél valamit (mert végül is azért írsz nekem) akkor kérj, és ne utasíts. Nem vagy a kiképző tisztem vagy a fönököm hogy utasítgasson!
- Kerüljük az olyat, hogy neked „kell” csinálnod ezt vagy azt, vagy ennyiért „kell” adnod. NEM KELL! Az árat az eladó szabja meg, ha a vevő elég szimpatikus akkor engedek belőle, ha meg bepöccent akkor lehet, hogy kétszer annyiért sem adom oda.
- El szoktam követni azt az "aljasságot", hogy esetenként ha alkudoznak velem akkor nem hogy lefele megyek el az árral hanem felfelé), semmi nem tiltja.
- Kerüljük a személyeskedést, pozitívan nem hatunk egymásra vele, ha meg üzletelni akarsz velem, és olcsóbban szeretnéd a terméket akkor meg biztos nem fogsz vele eredményt elérni sőt ellentétes irányba megy el a dolog.
- Ha üzenetet írsz nekem valamilyen cuccommal kapcsolatban akkor mindenképpen szükséges a hirdetésre vonatkozó információ, melyik termékem a kérdés tárgya mert egyszerre több terméket is hirdetek. Tehát volt olyan hogy megkérdezték gari mennyi? Mondom mire? Hát az SSD-re. És melyikre mert kettő is van? Na erre már nem válaszolt az illető, rájött, hogy elbaltázta a dolgot. Csak annyi kell hogy pontos nevet írtok, vagy a hirdetés címét bekopizzátok (nem egy bonyolult dolog bár egyeseknek úgy tűnik mégis az). Vagy a legjobb az ahogy én csinálom, hogy az üzenet elejére bedobom a hirdetés linkjét, így ha vissza kell keresnem melyik áruról érdeklődtem, akkor a priviben az is benne van, csak ráklikkelek, így a saját maga helyzetét is egyszerűsíti vele az ember.
- Sok esetben nem a saját hanem a haveri köröm cuccait árulom, ezért ha plusz infó kell akkor nem megy hipp-hopp, ezeket be kell szereznem, egy HD sentinel infóért el kell mennem a tulajhoz, elkészítenem, ez idő, esetenként több nap, melózom, nem vagyok kenguru és a jauntolás se megy (egyenlőre).
- Ha túl sok levelem van akkor lehet nem válaszolok mindegyikre, pláne olyanokra amiknek utána is kell néznem, de ez többnyire csak idő kérdése. Ha túrázom a hegyekben vagy külföldön vagyok akkor meg nem internetezek, sorry, de kell a szünet.
- Fent tartom a jogot, hogy bunkók, személyeskedők és kupecek esetében nem válaszolok, ha meg benne van a válasz a hirdetésben akkor sem, minek? A reggeli csipakimosás mindenkinek a saját ügye.
- Privire nem kötelező válaszolni, a PH szabályzatában sincs benne! Ha nekem valaki 1 hét után nem válaszol, akkor törlöm a neki írt privit, ennyi, nincs ebből gond, tovább lépünk. Én teszek neki szívességet hogy érdeklődök a cucca után és esetenként meg is veszem. Persze ez elég nehéz ha nincs meg a megfelelő info. Volt olyan aki 40 perc alatt 3 privit írt nekem, az elsőben volt a kérdés, a 2. és a 3. levélben meg türelmetlenül követelte a választ, mit képzelt mi ez itt MSN?
- Használd a smile lehetőségeket. Olvasáskor a hangsúlyt csak ezzel tudod érzékeltetni, vagy fogalmaz nagyon pontosan nehogy félreérthető legyen amit írtál. Kezdő nettezők sokszor meglepődnek, hogy egy pontatlanul leírt mondatot mennyiképpen lehet értelmezni, a smile ebben segít.

Nem akarok magáról a játékról ömlengeni, azt már megtették helyettem elegen, rengeteg díjat kapott, sőt az eladási TOP lista tetejére is felkerült, no comment. Ez a játék arra remek példa, hogy a fejlesztők és a játékosok azon sírálmai, hogy már nincs új a nap alatt, már minden ötletet elsütött valaki, nos ez az elv mégsem igaz. Szerintem jó néhány fejlesztőnek leesett az álla, hogy ezt miért nem ők találták ki. Ezen leírásban csak a játékban fellelhető rejtett festmények és a páncél szekrények helyét, valamint a mackókhoz való kódokat tárgyalom ki (szokás szerint). A lista kronológia sorrendben készült, sorban ahogy jönnek egymás után a küldetések és a tárgyak. A safe kódoknál van néhány ami véletlenszerűen változik, ezt a megfelelő helyen jelzem, a többi fix. Szóval a leírás ITT található meg.

A HITMAN Sniper Challenge (Hitman 5 - ABSOLUTION demó) - hoz írtam egy jó kis leírást a spec feladatokról és a pályán elérhető pontszámok maximalizálásáról. Ez ITT olvasható el. Már megírtam egy ideje, de csak most tettem fel.

Ezen kívül nagy mértékben módosítottam a Stalker 2 leírásomat is.

Ez egy érdekes sztori, több tanulsággal, buktatóval, ezért gondoltam leírom. Informatikus létemre viszonylag ritkán szoktam mondjuk úgy fusizni, a céges meló meg a rokonok, haverok gépei nekem pont elég. Egyik nagyon régi kolléganőm megkért, hogy az unokahúga laptopját nézzem már meg mert kilépeget a böngészőből, ja és mellesleg tegyek már rá víruskeresőt is mert most nincs rajta. Jó mondom hozzák be, ha lesz időm akkor megnézem idebent. Erre azt mondják nem lehet. Mondom miért? Laptop, becsukják, behozzák és kész. A válasz: nem lehet becsukni. Na itt kezdet érdekes lenni a dolog. Behozták, és tényleg nyitott állapotban kaptam meg. Megnéztem, a bal oldali sarokpántja beállt nyitott állapotban, nem lehetett (lásd kép) emiatt lezárni, de valaki ennek ellenére megpróbálta izomból letudni a feladatot aminek a laptop műanyag kerete látta a kárát, konkrétan darabjaira tört a hátsó rész. Láttam már padlót fogott, sarka törött gépeket, de ilyet még nem. Ezzel ugye nem lehet mit csinálni, csak cserélni a sérült elemeket, de nem emiatt hozták be a gépet, így nem is törődtem vele. Egyedül annyit variáltam a dolgon, hogy a sarokpánt felett lévő íves műanyag takaró elemet levettem, így már össze lehetett csukni a készüléket (az esztétikai hatásról ne beszéljünk).