Egy ismerősömmel voltam a nyáron a Hór völgyében. Hollóstetőről indultunk és Bükkzsércen lett vége a túrának. Onnan autóval jöttünk haza, a táv szinte végig lefelé ment és a tempó is laza volt. A Suba barlang annyira megtetszett, hogy mindenképpen le akartam fotózni, de az nem volt nálam, ezért az elmarat. Pénteken eldöntöttem, hogy csak elmegyek és szerét ejtem ennek az elmaradásomnak. Szóltak, hogy lesz szombaton a Less Nándor emléktúra, de az odajutást le kellett volna szerveznem ezért kimaradt.

Szombat reggel jónak ígérkezett az idő. A Bükkszentkereszti 8.30-as busszal felmentem Hollóstetőre, mint a múltkor. 9.10-kor leszálltam, óra indul és a piros jelzésen lefelé indultam. Mentem vagy 5 kilométert mire egy bringással találkoztam, utána meg egy ellenőrző ponton baktattam át, úgy tűnik az emléktúra idáig feljön. Tovább mentem, majd megjelent az első hosszútávfutó, és öt követték még néhányan. Kilométereken át nem jött senki se szemből, majd néhány túrázóval találkoztam, aztán egyre több kisebb csoport jött szemben. Az egyik ilyen csoport meg is állított és megkérdezték miért megyek velük ellentétes irányba. Ezek komolyan azt gondolták, hogy az ember csak ilyen szervezett túrán és évente 1 alkalommal jön erre? Még egy régi nagy túrás ismerősöm is jött szembe, ő is rám szólt, hogy rossz irányba megyek Rengeteg iskolás csapat jött velem szemben, persze az utat minden esetben teljes szélességében elfoglalva. Mire elértem a suba barlangot addig legalább 700 ember elment mellettem. Persze pont a barlangnál volt az ellenőrző pont, tömeg, elég nehezen jutottam fel a barlanghoz, elengedtem a fentről leérkezőket. A barlang egy domb tetején van, ahova fel kell mászni, legalább 30 méterrel magasabbra és szó szerint egy 45 fokos emelkedőn. Lépcső nincs, sziklákon kell felfelé bukdácsolni, 1 helyen van vagy 8 méter hosszan korlát, aki itt elesik annak lőttek. A barlang előtt placc, itt is valami ellenőrzőpont lehet, bent a barlangban meg át lehet mászni a törmeléken és van egy hátsó kilátó ablak. Bementem, lőttem néhány fotót, végül is ez (is) volt a cél. Lefelé menet megint félre kellett állnom, mert most meg felfelé jött egy csoport, addig is pihentem.

Megnéztem a Ayrton Senna életéről szóló dokumentum filmet. Tudtommal csak feliratosan adták ki (legalábbis ami nálam járt az ilyen volt), de így talán sokkal jobb is, eredetiben hallani a szereplők hangját, érezni az akcentusukat, például Prost esetében a franciát Mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is akik hozzám hasonlóan elég idősek ahhoz, hogy még láthatták élőben a versenyeit, és azoknak is akik még pajzán gondolatként sem léteztek Senna idejében. Az előbbieknek azért hogy kicsit a már meglévő ismereteik mellé több információt, benyomást kapjanak róla, utóbbiaknak meg azért, mert talán illene megismerni az F1 sokak szerint legnagyobb alakját. A filmben rengeteg soha nem látott felvétel, családi kópia látható, amivel és a filmhez nagyon jól passzoló zenével sikerült bensőségesen közel hozni Sennát a nézőkhöz annyira, hogy nem tagadom de több résznél én magam is megkönnyeztem. Nagyon jó a filmet abból a szempontból is megnézni, hogy a 80-as évek végén lévő F1 infrastruktúrát összehasonlítsuk a mai színvonalhoz, döbbenetes a különbség. Az is érdekes, hogy abban az időben még mennyi mindent megengedtek a pilótáknak és a csapatoknak. Például mutattak egy érdekes jelenetet, Senna nyert, vége volt az ünnepségnek és átment tribün melletti ajtón, majd egyszer csak azt látni, hogy visszarohan a pódiumra. Ron Dennis jelenik meg az ajtóban, kezében egy 20 literes vödörszerűséggel, és vidáman leönti vele a pilótáját, majd a maradékot fentről a nézők közé. Ma már nem engednék ezt meg egy versenyen se, a sok öltönyös pali nem hiszem, hogy értékelné a nyakába zúduló vizet.

Akik ismernek azok tudják nem igazán szeretem a médiát, napilapot a kezembe nem veszek, TV-t gyakorlatilag 7 éve nem nézek, a rádióra meg rá se szoktam, így könnyű hanyagolnom. Ennek több mélyen gyökerező oka is van, legfőképpen az, hogy az internet számomra kiváltja ezeket a szereplőket, de nézzünk külön-külön is az egyes szereplőket.

Írott sajtó / újság
Évente legalább 1 alkalommal fel szoktak hívni, de inkább több, hogy valamelyik helyi napilap előfizetésre rátukmáljanak. Ez még sose jött össze nekik, akkor se kellene ha ingyen adnák, pláne, hogy még fizessek is érte. Igazából sajnálom azt a sok fát, amit kivágnak azért, hogy ezt a sok hülyeséget és az embereket nem érdeklő hírt terjesszék. Az emberek többségét nem is érdekli egy napilap komplett tartalma, inkább csak bizonyos részek, például a sport rovatok, egyeseket meg a temetési hírek (őket nem is igazán értem, ez már szinte perverz szokás minden nap azt nézni nincs e benne egy ismerős a gyászkeretes részekben). A legfontosabb probléma az, hogy minimum 1 nappal le van maradva a hírekről, és ez alapból is gáz. A másik fontos dolog, hogy az esetek 99 százalékában múltban történt eseményekről szól. Leírják, hogy tegnaptól 10 forinttal drágább a benzin, mi a lótúrót kezdjek ezzel a hírrel így utólag? Szóljon előre 1 héttel és akkor van értelme de így max. felhúzza az embert, pozitívan biztos nem fog hatni. És teli van ilyen hírekkel a napi sajtó. A valóságtartalomról meg ne is beszéljünk mennyi az álhír, a hazugság, a fél információ vagy csak rémhír. Dolgoztam egy állami cégnél, a kollégám szól, hogy „Te figyelj az újság azt írja kaptunk 2 havi jutalmat.” Még egy napit se kaptunk nem hogy 2 havit, kb. ennyit az újságban lévő valóságról. A napi sajtó mellett szerencsére vannak egyéb magazinok. Az ilyen ha valaki emlékszik rá a „kacsa” magazin és a mostani utódait nem is értem ki az az ember aki megveszi. A gasztronómiai magazinoknak van értelme, ezek jók, a számítástechnikai magazinok szintén jók, sokat lehet belőlük tanulni. A motoros és autós magazinok értelmét már megkérdőjelezném. Sok van belőlük, évekig gyűjtöttem az auto-motort, és a sportautó példányai az elsőig nem is tudom hány éven át visszamenőleg megvolt. Aztán egy idő után olyan sok helyet elfoglaltak, meg kellett tőlük szabadulnom, pedig rendesen irattartó dossziéba éves bontásban le voltak rendezve. Ekkor jöttem rá, nincs értelme gyűjteni ezeket, úgyis kuka, és egy csomó pénz elszórtam rájuk, tanulni szinte semmit se tanul belőlük az ember, csak vágyakat generálnak, az meg minek.

Sziasztok!

Nem húzom feleslegesen az időt, tehát ismét bővítettem a leírásaim listáját. Hogy kissé pontosabb legyek, van új, és van néhány régi leírásom amit kibővítettem néhány 1000 karakterrel, vagy csak módosítottam.

Amik módosításra kerültek:
- Call of Duty Modern Warfare 3 - rejtett laptop-ok listája - apróbb finomítások [link]
- Grand Theft Auto 4 (térképek, 100% lista, speciális karakterek, Stevie SMS autói [link]) - (rejtett galambok és unique jump ugratók helyei caprine.atw.hu/GTA4_pigeons.html) - (The Ballad of Gay Tony [link]) - (The Lost and Damed [link]) ezek már több ezer karakteres kibővítésre kerültek
- MAFIA 2: Playboy magazinok [link] - Wanted Posters / körözési plakátok [link] - Joe's Adventures: Playboy magazinok [link]
- sokat módosítottam a Fallout 3 leírásomon, gyakorlatilag a rejtett könyvek leírását és a térképet totál átszabtam, átsorszámoztam, remélem nem kevertem semmit se össze. Viszont ezen sajna még reszelnem kell mivel megint találtam vagy 5 darabot, de addig is a mostani változatot felrakom. FAQ és a könyvek

Felraktam a Max Payne 3-hoz készített leírásomat a rejtett tárgyak és bűnjelek megtalálását segítendő.

A leírás ITT tekinthető meg.

Pénteken meló után bementem a Decathlon-ba és hát elköltöttem vagy 22 ezrest. Vettem néhány cuccot túrázni, 2 jó inget, amik állítólag jól szellőznek, hosszas válogatás után egy sokzsebes erős anyagú de szellőzőnek tűnő rövid gatyát, és 2 pár túrazoknit aminél nagyon vékony a felső rész de vastag az alja jól elvezeti az izzadságot és még a vízhólyagok ellen is jó „állítólag”. Ezeket akartam letesztelni szombaton egy 20-25-30 kilométeres távon. Reggel felébredve bosszúsan tapasztaltam, hogy elég borús az idő, és log az eső lába. Szeretem az esőt, sőt imádom, de egy túra amikre én járok bő 4-6 óra sétát jelent az erdőben, és ennyi idő alatt azért csontig el lehet ázni, ami meg nem hiányzik (nem szeretem se az esőkabátot se az esernyőt), ez pedig nem hiányzott. Szóval túra kilőve, leültem a gép elé, rendeztem dolgaimat majd 11 után elmentem a piacra.

Reménykedtem benne, hogy a reggeli tömeg már szétoszlott ekkora, és igazam volt. Vettem nektarint, egy sárgadinnyét és egy bő 8 kilós csíkos görögdinnyét, hazacipeltem őket. A görögből nem akartam enni, de egyben nem fér be a hűtőbe, kettészeltem, és belekóstoltam. Olyan finom volt ízre és állagra egyaránt, hogy a könnyem majdnem kicsordult tőle, komolyan ilyen jót már nagyon rég ettem. Ettem belőle egy kis darabot majd ment a hűtőbe. Kettévágtam a sárgát, kimagoztam az egyik fele ment a hűtőbe, a másikat felszeleteltem, kicsumáztam egy jonagold almát, azt is feldaraboltam. Volt még vagy 3-4 nektarin az konyhában amikre az apró repkedő bogarak igen csak szemet vetettek, így ezt is gyorsan beledaraboltam a gyümölcssalátába. Az egészet megborítottam egy azt hiszem megy joghurttal, majd leültem a TV elé és megnéztem egy régi Tupac Shakur filmet (Az utolsó belövés - Gridlock'd). A film nem volt valami jó (drogosokról szólt ami Tupac-nak nem eshetett nehezére eljátszani, még jó hogy DVD és bele lehetett tekerni, de legalább el tudtam közben tölteni gyümölcssalátámat ami most éppen reggeli, tízórai és ebéd is volt egyben.

Érdekes problémába futottam a mindenki által mélyen becsült NAV-al (Nemzeti Adó- és Vámhivatal). De talán nem is ezzel kezdeném hanem egy még régebbi sztorival ami olyan 7-8 éve esett meg velem. Akkor még APEH volt a NAV. Kaptam egy felszólító levelet, hogy van ~500 Ft SZJA tartozásom és azonnal fizessem be a mellékelt csekken. Mivel a mi cégünknél központi számfejtés van, és legalább 3000 embernek számfejtettek, nem tartottam valószínűnek, hogy tévedtek, ezért bementem a helyi APEH központba itt Miskolcon érdeklődni. Megkérdeztem a portán ki foglalkozik ilyen ügyekkel, sorszámot adtak és kivártam azt a röpke 1,5 órát amíg rám került a sor. A hölgy elvette a felszólítást, elolvasta, majd közölte, hogy hát ezzel nem ő foglalkozik hanem egy másik kollégája, baba. Újabb sor, de most 1 órán belül sorra kerültem. Azt itt lévő ügyintézővel néhány perc alatt rájöttünk, hogy ez a tartozás valójában nem is az enyém, hanem a fateromé, aki velem egy címen lakott akkor és a nevünk is megegyezik. Az APEH nem nézte se a születési dátumot se az adószámot, csak a nevet meg a lakcímet, szép. Viszont ha jól emlékszem úgy mellesleg a levélben már az én születési adatom és adószámom volt benne. Mint utólag kiderült a faterom már rég befizette azt az piti összeget, szóval minden rendezve volt vagy mégse??? Könyörgőm mi a fenének van az a fránya adószám ha maga az APEH se használja? Disznek??? A baromságuk miatt több mint 3 órát elloptak az életemből, még jó hogy vittem magammal könyvet és olvasgattam közben.

Mivel a főnököm panaszkodott arra, hogy sok a túlórám, kifizetni meg úgy se fogja, azt ajánlotta, ha kevés a meló akkor inkább csúsztassuk le. Ennek szellemében vasárnap úgy döntöttem, hogy nem érdekel, mi mennyi, Én kettőkor lelécelek és megyek egy kört a hegyekben, ennek megfelelően pakoltam be hétfő reggel a cuccomat. Délelőtt bejelentkezett egy doki, hogy hozna egy laptopot, kellene 1-2 dolgot rajta csinálni, de 13 óra után néhány perccel ideér, azt kibírom. Fél kettő de még sehol, kezdtem aggódni, kettő előtt 5 perccel eset be, hát nem örültem neki. Mondjuk nőnek nem erősségük a pontosság, pláne a szőkéknek. Fél óra alatt megcsináltam amit kért, többször leellenőriztem, elköszönt, Én meg mentem pakolni. Fél három, végre elindulhattam, lementem a városba, vettem a Totti-ban néhány sajtos pogácsát, a mai nap még se reggeli se ebéd nem volt, legyen valami bennem. Felcsaptam magam a vilingerre, és a Kistábornokig elmentem vele. Kicsit zavart, hogy a villamos átépítések miatt az új megállókat hol középre rakták, hol pedig meghagyták két oldalon, így hirtelenjében nem tudtam melyik oldalon kell majd leszállnom, illetve jeleznem, de azért csak eltaláltam. Elindultam a Lorántffyn felfele, majd az Üllő utca jött ami még meredekebb és elértem a fákat (közben megettem a pogikat). Fel akartam tenni a kamáslit, de most derült ki, hogy otthon hagytam, badó, pont most ebbe a hóba lenne rá szükségem és erre nem hozom el, mérges voltam. Na mindegy, csak túlélem. Előttem több ösvény is volt amiket befedett a hó, hirtelen nem tudtam melyiken kell mennem mert eddig csak egyszer jártam erre, és akkor is lefelé, na meg nem volt hó. Elindultam az egyiken és egy idő után ismerősnek tűnt. Beizzítottam a túrabotot, ami a táskám oldalán lógott eddig, felfele tök jó vele menni.

Idén volt néhány érdekes csetepatém ezekkel az eszközökkel erről írnák néhány mondatot. A jogosságukat a kereskedők részéről nem vitatom, de a megoldások nem mindig tökéletesek. Annyit előre, hogy az esetek Miskolcon történtek, de bárhol máshol is megeshetett volna a dolog.

Az első érdekes eset idén az Auchan áruházban történt velem. Vettem volna egy játék DVD-t, jó volt a kínálat, az árak se voltak rosszak. Pechemre az általam kinézett játék (Fallout 3) ára nem volt kint a polcsoron, akárhol is kerestem. Na jó akkor keressünk egy vonalkód leolvasót, majd az megmondja a tutit, de az összes példány be volt a szokásos lopásgátlós dobozban zárva, így hogy olvassam le? Na akkor keressünk egy eladót, majd az megnézi a gépben. Találtam egyet, hát neki nem volt szerkezete a doboz kinyitásához, de a gépben megpróbálta megnézni a terméket. Sajna ehhez viszont a vonalkód sorszáma kellet volna amit a doboz csatja részben eltakart, így csak többszöri próbálkozásra találta el a helyes számsor. Megkaptam az árat ami kissé meglepett, mivel az alap (DLC nélküli) Fallout 3 drágább volt mint a polcon lévő újabb verziója, a szintén teljes értékű Fallout 3 – New Vegas. Nem értettem a dolgot a régi miért drágább, de mindegy, az NV-t megvettem (az nem volt bedobozolva + ára kint volt a polcon), és még külön szerencsém is volt, mivel akinek vettem, annak az alap Fallout 3 már amúgy is megvolt

2011. október 30. vasárnap
4 napos hétvége, ilyen is régen volt. A szombati napot ellébecoltam, a néhány napja újrarakott számítógépemet finomhangoltam az igényeimhez. Már elmúlt 14 óra amikor kinéztem az ablakon, hogy így október utolsó napjaiban is milyen jó idő van, ki kellett volna mennem cangázni, mint hogy a gép előtt poshadjak. Na mindegy, még ott van a vasárnap, a hétfő és a kedd erre a célra. Éreztem, hogy a 2011-es bringás szezon utolsó napjait rúgjuk, kár lett volna ezt az arany lehetőséget kihagyni. Vasárnap reggel még annyira nem volt jó az idő, ezért kivártam a delet és csak utána indultam el. Ma volt az első indiai F1 futam, de ez a meccs már annyira úgyse számított, az időmérőt se láttam élőben, majd megnézem felvételről gondoltam Én, a jó levegő most sokkal fontosabb a szervezetemnek. Jól felöltöztem, jó vastag hosszú szárú bringás nadrág (nem kantáros azt nem szeretem), a combján dupla rétegű, és hozzá hosszú ujjú bringás felső, ami annyira nem feszül a testre (szeretem a lezserebb ruhákat), de sajna nyakban is bő, pedig a torkomra nem árt figyelnem.