A 2 héttel korábbi túra után eldöntöttem, hogy megpróbálom átlépni a 70 km távot, hiszen ha már a 60 megvolt, akkor ez sem lehetetlen. Az időjárás előrejelzés alapján a 2014.06.14 szombati nap tökéletesnek ígérkezett hozzá. A nappali 27 és hajnali 9 fokot jósoltak 17 km/h széllel és 0 mm esővel, ennek megfelelően kellett előkészülnöm. A hőmérséklet aggasztott, mert 2 héttel korábban 22/13 fok tartományt adtak meg, és a 22 tökély volt, de este mire végeztem már dideregtem, ezért beraktam a kedvenc cipzáros, hosszú nyakú polár felsőmet, imádom annyira jó viselni. Nem szoktam ruha terén elszállni, de ez a Decathlonban vásárolt egyébként Quechua márkájú cucc nagyon zseni, a színéről ne is beszéljünk, ez a piros fantasztikus. Egyébként rövid nadrág (nagy zseb az elején, oda raktam be a telot) és túraing. Az igazi túraing olyan, hogy bár hülyén néz ki, de elszívja a testről az izzadságot, és utána elpárologtatja. Mint egy jó bringás felső jól szellőzik, kifelé légáteresztő, de ennek ellenére valamennyire véd a széltől. Beraktam egy tartalék lábbelit, a meleg miatt egy Quechua túra szandált, egy 1,5 literes üres flakont hátha lesz kedvem forrás vizet hazacipelni, erősebb lámpát mert tuti sötétedni fog, térképet, mert lehet olyan átvágást kell csinálnom amin még nem jártam, rövid vízálló ponchot, mert az időjósoknak nem hiszünk el mindent, és némi innivalót, telefont feltöltve .

A két héttel korábbi 46 kilométeres túránál felvetődött bennem, hogy a 60-at is meg lehetne csinálni, nem egy olyan nagy különbség az a 14 km. Előtte kalkuláltam egy kicsit. Ha 6 km/h átlaggal számolunk akkor az kerek 10 óra folyamatos haladás. Este 20.25 napnyugta, 20-kor már erősen sötétedik, a fák között meg ez még jobban érvényesül, ha nem akarok lámpát vinni akkor legyen 19.30 a befejezés, a fenti 10 órával számolva ez azt jelenti, 9.30-kor legkésőbb startot kell vennem. Ehhez jön, hogy a 6 km/h azért húzós, folyamatosan lassul az ember, sár, eső, kaja, szerelvény igazítás és még az emelkedőkkel, kidőlt fákkal, lejtőkön lefelé araszolgatással nem is számoltam. Tervezni kellett volna valamilyen konkrét útvonalat időpontokkal, de nem akaródzott, a szokásos útvonal szakaszait úgy is tudom fejből, minek nekem térkép ehhez? A telefon GPS-e majd összeadja a távot, nekem ennyi segítség elég, nem fogom körzővel papíron számolgatnom. Eredetileg a Tatárdomb lett volna start, de valahogy megint nem az lett belőle.

Ez egy hozzám nem méltó nyúlfarknyi rövid írás lesz. Az elmúlt 1 hónapban elég sok laptopot hoztak hozzám, voltak közöttük 10 éves technikai amortizáción túli gépek, és vaci új 17 colos SSD + 1TB vinyos 350 ezres példányok is, így már lassan kezdem megunni őket. A hab a tortán, hogy eladtam a 4-5 éves de makulátlan T61-es Lenovo-mat is, amit szerettem, nagyon jó állapotban volt, meg igazából szükségem se volt ennél komolyabb gépre, de tudjátok, az a fránya emberi tulajdonság, az elégedetlenség bennem is csak ott motoszkál időnként. Szóval lecseréltem egy i5-s konfigra, egy viszonylag ritka Asus U36G laptopra: Nagyon pöpec kis gép, 13.3”, ultrabook jellegű, de annyira nem lapos, ODD már nincs benne, viszont van benne 2 db videokártya, és az aksija határ esetben 10 óra feletti értékeket is képes produkálni. A lúd legyen kövér alapon amit lehetett abból nagyobbat tettem bele, 4GB helyett 8GB RAM (szerintem felesleges, annyira mint civic-re DTM szerű hátsó szárnyat rakni), és az 500GB HDD helyett egy 256GB SSD. A RAM-al kicsi porul jártam, mert gyárilag rossz volt, pontosabban ment a gép vele, csak amikor több memória kellett volna akkor dobot mindig hátast, és fél óra alatt 4 kék halál az kicsit sok volt a jóból. De garis volt, így csere, csak hát az is idő. Mondjuk megnéztem a memtes86+ programmal, és hát a hibás blokkok száma alapján eléggé csodálkoztam rajta, hogy egyáltalán be tudott vele hiba nélkül tölteni a gép.

Ez az írás itt most talán első blikkre úgy tűnik, hogy filmkritika lesz, de nem igazán ezért fogtam bele a megírásába. A film maga szinte tökéletes adaptációja az 1987-es első résznek, bár az olyan magasra tette a mércét (az akkori technikai szinvonalon), hogy nehéz átugorni, és ennek sem sikerül. A város, a történet, egyes nevek részben vagy egészében megegyeznek. Jó a szereplőválasztás, a zene, a forgatókönyv, a rendezés, a hangok, tényleg elsőosztályú film lett belőle ebben a lövöldözős kategóriában. Aki ezt a stílust szereti az mindenképpen nézze meg, aki meg látta a régi részeket, annak kötelező darab, bár a többség szerint rosszabb annál, tehát lehet, hogy jobb ha nem hasonlítjuk össze őket. De ha mégis?

Mibe lehetne picit, de tényleg csak picit mégis belerúgni? Talán a síró robot az már túlzás, ráadásul nekem úgy tűnt, csak frissen vágott hagymát tettek az orra alá és azért sírt, a mimika rész pont ezért elmaradt, illetve csak minimálisan látható. Meg kell nézni néhány nagy férfi színészt amikor sírnak, akár Samuel L. Jackson, vagy éppen Bruce Willis az profi kivitelezés, sok gyakorlás van benne. A családdal való első találkozást is talán picit jobban ki kellett volna dolgozni érzelmi vonatkozásban, mert kissé steril lett. Aztán a régi robocop-ot megpróbálták úgy az emberekkel megszeretni, hogy berakták közéjük, például a játszótéren játszott a gyerekekkel, ezt az ötletet, vagy ennek valamilyen formáját hiányolom, pedig ez a probléma ebben a filmben is előjött. Amiben jobb, hogy ebben a részben a család belegyezésével történik az átalakítás, míg az első részben a tudtuk nélkül történt. A ruha jobb lett, a sisak megoldás egyértelműen jó ötlet, és elhagyták a bébiétel megoldást is. Nekem nem tetszett a motor ötlet, sok értelme nem volt, ennyi erővel autóval is mehetett volna, bár a 2 raktárban behatolásnál tény, hogy jól jött a motor. Formailag sem tetszett a motor, giccses lett, a hátsó lengővilla környékét meg annyira telerakták, mintha egy robogó lenne. Tudásra meg semmit nem tud ez a kétkerekű, lehetne rajta valami extra kütyü, rakéta, géppuska, mit tudom én, de semmi sincs, hacsak a hidraulikus sztendert annak nem tekintjük. Tudom túl sok Knight Rider-t néztem?! De tényleg, nekem csak egy elfuserált külsejű motornak tűnt. Ami utólag ötlött az eszembe, hogy nem volt semmilyen üldözés se a filmben, se autós, se gyalogos. Enyhén szólva is furcsa egy akciófilmtől, de tény, és ami a legjobb, hogy közben érdekes módon nem éreztem ennek a hiányát. Ezt egyébként úgy próbálták megkerülni, hogy beraktak néhány motorral száguldozós részt, elindul valamilyen irányba, dönget és csak ekkor nézi meg merre is kéne menni (logikátlan de ez van), illetve van benne egy SUV-al megfordulós rész, ennyi. Ezzel a száguldozós faktorunk igényét kielégítik, és tényleg nem tűnik fel, hogy nincs. A másik kötelező akciófilm elem a vér, ami (ha csak nem vesszük az etetés részt annak) szinte nincs a filmben. Itt mondjuk fel lehetne hozni, hogy az ellenfeleinek fele robot, illetve főleg elektromos fegyvert használ, de a többi esetben azért néhány csepp vér csak kellene. Talán érezték ezt a túl steril állapotot és a végére azért néhány cseppet csak beraktak Michael Keaton mögé a helipadra a végső csörténél, bárt a vérző robot, mármint hogy a sérült bal keze vérzik az talán már kicsit túlzás.

Szombat
Az első részt nyugodtan átugorhatjátok, mert csak a szombati előzményeket tárgyalom benne, ez inkább csak nekem memoár. Picit rosszul ment az egész hetem, valahogy állandóan időzavarban szenvedtem. Úgy éreztem magam mint egy nyugdíjas, alig kell valamit csinálni, de valahogy még sincs semmire se idő. Csütörtökön voltam anyáméknál, távozáskor megjegyezték, hogy péntek szombat vagy vasárnap (nem tudják melyik nap) hoznak nekik 10 köbméter fát, a kapuba fogják (tudják) lerakni, szóval fel kellene vágni és elrakni, úgy rendezzem a hétvégémet. Szóval a hétvégi fitneszprogramom rögtön meglett A legesélyesebbnek a szombat tűnt, de szombat reggelre lebeszéltem egy találkozott, egy srác bejött Miskolcra az eladó GTX 670 videokártyámért, és mivel nem volt bennszülött, ezért nem akartam, hogy eltévedjen, így inkább lementem hozzá a buszpályaudvarra. Miközben vártam rá, anyám rám csörgött, hogy jövő hét szombatra tolódott a favágó program. Ez így jobb is, mert nem éreztem most magam elég erősnek hozzá, ráadásul a láncfűrészhez a vateráról rendelt élező szerszám se érkezett meg, mégis csak jobb lesz a jövő héten kifent fűrésszel dolgozni mint most életlennel. Megjött a srác, odaadtam a VGA dobozát, bele se nézet, kérdeztem miért, azt mondta megbízhatónak tűnök, engedtem az árból neki és elköszöntünk.

I must never give up!, szabad fordításban Soha sem adom fel! A cím sokat elmond arról amiről írni szeretnék, pontosabban egy képről, és az azon lévő fáról lenne szó (nem tudom milyen fajta, de ez a „paraméter” az írás szempontjából teljesen lényegtelen).

a képet, amiről szó lesz

Elnézést kérek a minőségéért, nem egy kiállításra szánt darab, de nem a saját gépemmel készítettem, hanem direkt ezért az egy képért kölcsönkértem egy ismerősét, azzal fotóztam. Mint látható a képet 2012 októberében készítettem, ezt az írást is már lassan 1 éve megírtam, csak elfelejtettem felrakni Szóval egy turista csoporttal voltam a Mátrában, engem kifejezetten a csillagvizsgáló érdekelt, mert oda civilként nem lehet csak úgy besétálni, protekció kell hozzá, de a csoport 1-2 tagjának ez megvolt. Utána voltunk a Parádi kocsimúzeumban a Cifra istállóban ([link]), gyerekkoromban voltam ott utoljára és végül Eger mellett a Szépasszonyvölgyben ([link]) kötöttünk ki, ahol megannyi borospince várja a szomjas látogatókat. A fotó itt készült, a nagy parkolónál a füves rész szélén.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy hozzám került az egyik CHIP DVD melléklet, amit érdeklődve kezdtem tanulmányozni, elég rég volt már az utolsó a kezemben. Kicsit kiakasztó ez a saját felületük, minek erre a feladatra programot írni, miért nem jó mondjuk egy szimpla HTML-ben? És miért nem lehet teljes képernyőre tenni? Elég hülyén néz ki full HD monitornál. Na mindegy, tartalmát tekintve sajna szinte semmi nekem valót nem találtam. Volt rajta valami weboldal lépésről lépésre című alig 5 perces videó, és hát a többi videót megnézve igazából annyira alap, általános ismereteket adott vissza, hogy nem érdemes vele foglalkozni, de legalább megtelt velük a korong. Egyedül csak a kész weboldalak több böngészős tesztje volt érdekes, és hasznos, mármint persze csak annak aki foglalkozik WEB lapokkal. A driver részt, én így az internet korában teljesen feleslegesnek tartom. Anno amikor még a betárcsázós internet volt és olyan lassú volt az egész, hogy egy 80kbytos kép letöltésén is elgondolkodtam kell-e ez nekem, akkor driver hiányában (elveszett CD, vagy újabb VGA driver) miatt kifejezetten jó volt, és sokszor nagyon jól jött. De most amikor a legkisebb diginet csomag 20Mbit/sec, akkor már kissé idejét múlt. Volt rajta több teljes program, persze szinte mindegyiket regisztrálni kellett a használathoz, illetve volt ami mellett ott fityegett az árcetli is. Ez engem miért zavart? Hát mert olyan aprócska programokért kértek 4400 forintokat, hogy köpedelem. Itt olyanok is voltak (konkrétumok nélkül) amiket amúgy ritkán kell használni, tehát nem víruskergetőről, vagy tűzfalról van szó, azok megérnek ennyit. Ja és ez csak az 1 éves ár, utána megint meg kell venni! Mondjuk összehasonlításnak ott van a totalcommander-em, legalább 10 éve használom, 1x kellett érte fizetni, ennyi, azóta is folyamatosan frissítik az igényeknek megfelelően. Nevetséges.

Ez egy hosszú és unalmas leírás lesz, ezért csak 2 Red Bull-al szabad elé leülni Tudom, picit most negatív leszek ezzel az szösszenettel, de ez van, én se örülök neki. Ha nagyon jó lett volna a film arról nem írnák egy sort se, nem vagyok egy ömlengős típus. Szóval megnéztem a Cloud Atlas, nálunk Felhőatlasz néven bemutatott nagy költségvetésű hollywoodi filmecskét. Őszintén szólva nagyon nagy csalódás volt a számomra, komolyan mondom vétek érte 1 petákot is kiadni, a rá pazarolt majdnem 3 órát (2 óra és 48 perc hosszú) meg pláne sajnálom! Mivel nem moziban ültem végig hanem otthon, ezért megtehettem magamnak azt a luxust, hogy nem egyszerre mentem rajta végig, hanem részletekben, és hát kellett hozzá gyomor, legalább 5x nekiugrottam de így is bő 1 hónap lett mire végeztem vele, és erre még nem volt példa. A jó filmnél az ember teljesen kikapcsol, teljesen rákoncentrál, és (ha tehetitek próbáljátok meg ilyenkor kicsit magatokra figyelni mert akkor észrevehetitek, hogy) alig vannak az embernek gondolatai, agyilag majdnem teljes a kikapcsolás. Ha rossz a film, akkor az ember fejben nem ott jár, hanem azon gondolkodik, hogy mi lesz a vacsi, holnap reggel melyik inget veszi fel, fog-e esni, befizette-e a gázszámlát, stb. Ilyen egyszerűen el lehet dönteni, hogy egy film jó-e vagy sem. Persze tudom ízlések és pofonok, de ehhez mindig elfelejtik hozzátenni, hogy ez a néző érdeklődési körétől és a mondjuk úgy tudásbázisától is függ a dolog. A madarak vonulásáról szóló film engem nem köt le, nem sok ismeretem van ezzel kapcsolatban, de az ornitológusok körében meg lehet, hogy non plusz ultra. Tisztázzuk, eleve azért megy az ember a moziban, hogy jól érezze magát, szórakozzon, esetleg tanuljon is valamit és nem azért, hogy 5 perc után felálljon és a gyomrában kavargó hányingerrel küzdve a pénzét követelje vissza. A legtöbb filmben sikerül egy nagyon gördülékeny egymásba ágyazott folyamatosan pörgő játékmenetet létrehozni, de itt nem. Egy normális filmben vannak lassú, és pörgős részek, folyamatosan haladunk előre, mint egy síelő lefelé a lejtőn. A legtöbb filmre ha beül az ember akkor fejben kikapcsol, megszűnik a tér és idő, csak a vászon van, mintha elvarázsolnák, nem véletlen nevezik Hollywood-ot hollywood-nak (varázspálca). Itt ez nem sikerült, mert állandóan megakad a sztori, és nem tudom beleélni magam mert máris ugrunk egy másik korra. Vagy 6 idősíkot mesélnek el egyszerre, és a megszakítások miatt mindig kizökkenünk, és szerintem nem én vagyok az egyetlen aki többször elveszítette a fonalat. Persze lehet pont ez a lényeg, nehogy már elsőre megértsd, gyere el megint, vedd meg újra a jegyet és akkor talán 2. megnézésre már dereng valami. Bár az is lehet ez már művészfilm, és túl hü...k vagyunk hozzá. Ez olyan mintha este az ember a gyereknek 6 meséből olvasna fel egyszerre. 1 oldal Vuk, utána 5 sor Süsü, 3 bekezdés Ali baba, és így tovább. Nem várható el szegény gyerektől, hogy egy ilyen katyvasz lekösse, a végére már tuti nem fogja tudni, hogy Süsü találta meg a 40 rabló kincsét vagy Vuk, esetleg a kiskacsa? Ráadásul a stílusát se lehet igazán meghatározni, mert szinte minden van benne, talán csak pornó nem. Illetve javítom magamat, mert egy lájtos még abból is belekerült. Legnagyobb részt talán kalandfilm, de a tartalma alapján rá lehetne húzni a sci-fi, akció, dráma, horror, kicsit dokumentumfilm beütése is van, meg a vallási vonulatot se hagyjuk ki, de szociológiai, társadalmi vonatkozásai is vannak, és picit karikatúra is egyben. Szóval mindent bele, mint egy korcs kutyába. Egyetlen 1 kategória nem húzható rá, az a vígjáték, mert bármilyen furcsa is a majdnem 3 óra alatt egyetlen 1 normális poén se hangzik el. Utálom a kritikákat, de ez a film annyira minősíthetetlen lett, hogy csak ki kell írnom magamból.

Kicsit távolról indul ez a blog, de kell a megértéséhez. Szóval megnéztem Sylvester Stallone legújabb filmjét aminek a címe Fejlövés Bullet to the Head. Mondjuk nem tudom a fordítók miért variálnak állandóan a címekkel, a Fejlövés az én leíratomban Headshot, az eredeti cím a Bullet to the Head pedig golyó a fejbe lenne, de ne legyünk ennyire kicsinyesek, pláne annak tükrében, hogy a fő gonoszt nem is fejbe lövik hanem nyakba szúrják a legvégén.

Kis kitérőt írnák magáról Stallone-ról. Őszintén szólva elég nagy csalódás, hogy így közel 60 évesen is még mindig ezt a ki a fasza gyerek vonalat nyomja. Sajnos eléggé beskatulyázták az ilyen vérgőzös filmek kategóriájába, de ez elsősorban az ő hibája. Megpróbálja osztani a tutit ebben a filmben is, mintha valami guru lenne, de nem sikerül neki, csak az erőszak jön a szájából. Próbált anno vígjátékokat, az Oscar egész jó is lett szerintem, bár ez a jegyeladásokon nem tükröződött, de mint komikus ha ez alapján nézzük akkor megbukott. A Feláldozhatókban lévő beszólások is időnként siralmasan erőltetettek, pedig lehet jókat csinálni ebben a kategóriában is, elég csak Bruce Willis-re gondolni mondjuk a Die Hard sorozat, vagy legutóbb a Red kapcsán, lehet egy akciófilm szórakoztató is egyben. Szóval maga a film a sztori és a főszereplő is komoly csalódás volt a számomra, a 12 egy tucat kategória. Arról ne is beszéljünk, hogy elnézve az arcát a Rambo 4 óta eléggé kisimultak a ráncai, ki tudja hány plasztikai műtét eredményeképpen. Egy férfi aki plasztikázza magát az számomra olyan mintha a körmét festené.