Napórával mért égi percek
Hanyatló csillagok porába vesztek.
A valóság súlyától a tejút is reszket.
Nem Neked való,el kell,hogy engedd!

A Hold fényébe mártsd most a tollad!
Ha e tintával írsz szebb lesz a holnap.
Könyved betüi szivárványként ragyognak,
Mit kötelező olvasmányként angyalok lapoznak.

Aranyló soraidból a tündérek idéznek,
Ne félj majd attól,hogy a felnőttek lenéznek,
Hisz oly dolgokról regélsz,mit akárki nem érthet,
Gyermeki szív ad otthont minden csodás mesédnek.

Oly furcsán néztek,
Vagy én látok másképp?
Hozzám beszéltek?
Vagy én hallok mást épp?

Jelen vagyok-e itt most?
Ez a kétely, ami széttép.
Sablonszerű lényem
Ezer darabra hull szét.

Ösztöneim nélkül
Gondolataim elbuknak,
Létezésem hiányában
Az oxigén is megfullad.

Ha nem iszom,
Még a víz is kiszárad.
Hasztalan perceimnél
Az óramutatók megállnak.

Bennem téved el a labirintus,
Bennem bújik el a menedék,
Az én szavamra táncol a ritmus,
Nálam a teli pohár üres még.

Én lennék a tűz,
Mely a parazsat szítja,
Vagy az ajtó,
Ami a kilincset nyitja.

Én lennék a papír,
Mit betűkre írnak,
Vagy a felnőtt,
Kit egy gyermekre bíznak.

Magába szippant a reál,
Az igaz, s a való,
Melynek örvényében
Én vagyok a fikció.

Eredeti állapotom a szőke
Gyege átalakítás után íme barna
Segítsetek dönteni
Bemerjem festetni?
Nagyon nehéz lenne visszaszőkíteni,ha megbánnám.
Nagyon váltani akarok