Poros gondolatok a legfelső polcon
Eléri őket még valaha a megpúposodott óriás?
Eszmék összegyűrten, a sarokba hajítva.
Vajon valaha volt értelműk?
Vagy mind mese és ámítás?
Komplett világot rak zsebbe az egy arc…
A törtek egésznek vélik magukat,
Végtelen ódákat zengnek a némák,
A süket ámulva hallgatják minden szavukat.
De ki lennék én?
A kéz, mely nyújtózik a magasba?
Ki megpróbált hinni az összegyűrt szavakban.
Nem…
Én a polcon vagyok,
,S részeim a sarokba hajított eszmedarabok...
