Oly furcsán néztek,
Vagy én látok másképp?
Hozzám beszéltek?
Vagy én hallok mást épp?
Jelen vagyok-e itt most?
Ez a kétely, ami széttép.
Sablonszerű lényem
Ezer darabra hull szét.
Ösztöneim nélkül
Gondolataim elbuknak,
Létezésem hiányában
Az oxigén is megfullad.
Ha nem iszom,
Még a víz is kiszárad.
Hasztalan perceimnél
Az óramutatók megállnak.
Bennem téved el a labirintus,
Bennem bújik el a menedék,
Az én szavamra táncol a ritmus,
Nálam a teli pohár üres még.
Én lennék a tűz,
Mely a parazsat szítja,
Vagy az ajtó,
Ami a kilincset nyitja.
Én lennék a papír,
Mit betűkre írnak,
Vagy a felnőtt,
Kit egy gyermekre bíznak.
Magába szippant a reál,
Az igaz, s a való,
Melynek örvényében
Én vagyok a fikció.
) és az eredmény is. Néha egy kicsit megdöccen a ritmus, és mérnöki szemmel a közepe egy kicsit túl redundás, de tetszik 
) az élettől, ha nem akkor ezer bocs...