(Eredetileg válasznak szántam egy korábbi bejegyzésre, de túl hosszúra sikeredett, így inkább ide került.)

Gyerekkoromban volt pár jó barátom/bűntársam, akik "eltűntek" záros időn belül.

No, szégyenszemre sikerült elfeledkeznem a nagy Re-call közepette A lányról. Szóval az R0:

Dzsordzsi (Leánykori, polgári nevén Georgina)
Az első szerelmem. És én az övé.
Mint ez kiderült a húszas éveink elején, mikor újfent találkozgattunk - és akkor már kissé felnőttesebb fejjel meséltünk egymásnak, hogy pedig akkor én mennyire... de, baszkikuli' akkor én is beléd..! És akkor... és akkor.
Negyedikben együtt táncoltunk, mint hercegi pár a farsangon.
(A sulinkban volt egy ilyen szokás akkoriban, hogy az alsós farsangi bálon a negyedikesek, felsősön a nyolcadikosok által felállított udvartartás előtt vonulnak fel a jelmezesek. Kis szereplés, egy keringő, vagy polka, vagy csárdás, amit betanultunk és előadtuk a nagyérdeműnek.)
Szóval, mint utólag kiderült, már negyedikben úgy voltunk, mint az ecceri' vakpaci a gödörrel...
Seráfütty, elrepült négy év és megint kéz a kézben találtuk magunkat a bálon. Valahogy megint úgy alakult. (Khmm.. mert a párválasztás után a réten 'meggyőztem' Petit, hogy ő nem akar Dzsordzsival táncolni!)
És akkor is mindketten...
Közben hetedikben tán, egy színházi darabban is párt alkottunk, méghozzá szerelmes párt.
Mai napig felsejlik, ahogy fogjuk egymás kezét és azokat a szavakat énekeljük egymás szemébe nézve a szerepben, amit szívünk szerint akkor mondtunk volna...
De, valahogy nem úgy alakult, hogy mi ketten.
Fiatal felnőttként, mikor beszélgettünk ezekről, még mindig ott volt az a szikra(?) vagy nem tudom mi. Akkoriban sokat volt otthon egyedül és sokszor meg is látogattam ennek okán. Szabadok voltunk, tehettünk volna bármit, ami jól esik.
És mégse... soha semmi nem volt köztünk.
Bánom? Határozottan igen. Legalább egyszer megcsókoltuk volna egymást.
Pár évvel ezelőttig tartottuk a kapcsolatot, aztán számot cserélt, majd én is... és ennyi.

(sokadik hazugság - ihletettséget éreztem egy bejegyzés nyomán)

Add fel!
Senkit se érdekel(sz).

Társas lény lenne az ember?
Lóf@szt.

Azért teper, azért dolgozik, hogy b@szh... szaporodjon, létfenntartson.
Újabb és újabb generációs kis s*ggfejeket sz@rjanak a világra.
Akik, szüleik példáján okulva, tolják a világ arcába a kurv@jónekem', kurv@szépvagyok' ésatöbbi f@szságot...
Mer' az kell, azt várják el.
Holott, 90%-ban távolabb áll a valód a valótól, mint Makó Jeruzsálemtől.
De, kell. Megosztani. Pózerkedni. Mert ma már az vagy, akit mutatsz.

Ugyan sosenem vallottam magam rokkernek - merhogy' jóformán majdnemhogy mindenevő lennék zenei téren

(najó, azért Fásy Zsüliettet, ha és amennyiben a fülem közelébe zengetik, még én is bevallom, hogy voltaképp saját meggyőződés végett lepukkáztam Kennedy elvtársat, Dallas-ban a Vótergét ablakából, de csakmert Samantha Júing kexuálisan megzaklatott rája)

- de, annak idején gimiben, csak rámaggatódott a jelző, mermondjuk' voltaképp úgy festettem.

(nameg' a Dzsimi becenév, amit mai napig tagadok, jobb kézzel a bibliján - holott se hívő, senempedig meggyőződéses nem valék -, hogy ugyan nem az ungárise loboncos sztár ihletett, sokkal inkább a Hendrix féle! Erre mondjuk jócskán rácáfolt a közelmúltig, majd húsz éven át viselt sérózatom... )

Jómagamnak a Május 1.-ről igazándiból, egy dolog jut eszembe. A Másnap...

Történt ugyanis, 22 vagy huszonhárom éve és 2 napja, hogy a volt 'bébiszitterem' Éva - kiskölök koromtól ismertük egymást és nagyon sokáig jó barátok voltunk, vele beszéltem meg minden ügyes-bajos dolgom -, április havának harmincadik estéjén becsengetett.

- Na, Isti! Gyere, megyünk májusfát állítani.
- Aham. Édsanya, mit szólsz hozzá?
- Mennyé' fijam. Szép szokás.

Namármost', a májusfa felállításához, lelki és testi erő is szükségeltetik, úgyhogy, térjünk is be a helyi hangulatkarbantartó egységbe, hogy felvértezzük magunkat a kellő habitussal.

- Nos, mitiszó'?
- Tudomisén'... - a konyakot ismertem hallomásból, szóval: - Konyakot kérek.
- Mijevanafának'?
- Levele!
- Eks!
- Eks!
- Tyüha. Van ám huzatod!
- Hukk! De, mégugyan'!

Nagyjából azóta kosarazok, mint ő.
Csöppet többre vitte a szakmában, mint én.
És nem is ültem még helikopteren, illetve lányom sincs.

Voltaképp, egyetlen közös dolog van bennünk:

Dear Basketball...

Brit tudósok helyett, jómagam, saját élettapasztalat útján bebizonyítottam, hogy van ami a kávénál is jobban felébreszt. Nem, nem pájinkával főztem le a fekete levest és a hangokat se láttam ezen oknál fogva, hanem csupán megittam a levét.

Nos, mindösszesen annyit kell tenned, hogy a kávéspoharat nem ám, hogy a konyhapultra helyezed, hanem lendületes - ámde nem szándékolt - mozdulattal, nemes egyszerűséggel leb*szod a járólapra és csak úgy félszegen, a bajszod alatt narrálod egy
"Ó, hogy szabnád meg a jó édes ősi mesterséget űző, nőnemű felmenődet, te másodosztályú hímivarsejt!"
enyhén indulatos, bár lényegében már jócskán felesleges kis szólásmondással.

(forrás)

- és ami mögötte van

Amikor néhány hete szembejött velem az infó, hogy a Stargate kint lesz az idei Comic-Con-on kissé meglepődtem, de mindenképp örültem neki. Húsz év, azért az mégis csak húsz év és kedves ötlet, hogy valamilyen formában meg akarják ünnepelni a készítők ezt a jubileumot. Bármennyire is nagy rajongója vagyok tizenéves korom óta az egész SG univerzumnak (nem SG-U, mert az pont akkor futott össze a kaszással, amikor kezdett volna értékelhető lenni...), nyilván fenntartásokkal kezeltem, mert még filmeknél is ritka, nemhogy sorozatoknál egy ilyen esemény.
Persze, a filmipar kevés képzelőerővel megáldott tagjai reboot-ok, feldolgozások, előzmény történetek, meg sok-sok, adott esetben ezt most miért kellett?-szagú rókabőröket lenyúznak egyes korábbi sikerekről, ha már új ötletük nincs.
Szóval, nem igazán számítottam többre némi fan-pacsizós nosztalgiázásnál. Esetleg a filmek digitálisan felújított változatának újra kiadására. Az, hogy valami egészen újat bedobnak, akár film, akár sorozat szintjén, csak titkos vágy volt.
Na, most ehhez képest az MGM az egész franchise-t felpakolja egy teljesen új, ősszel élesedő webes platformra, a Stagate Command-ra. Egyelőre még nem sokat lehet tudni a dolog mibenlétéről, de az mindenképp biztató, hogy léptek egy ilyet.

- The Girls Edition

A minap Orville-ről titkosítatlan csatornán érkezett üzenetet elfogta a szakadár S.T. Franchise, beizzította a COM-rendszerét, hiperűrsebességre kapcsolt, vissza kettő, padlógáz...
Ééés replikálták nekünk a Star Trek Discovery trailerét!

CBS full verza (imdb-n is fent van):

Feliratos -vágott - Netflix verza:

... avagy, Galaxis útikalauz Quest-előknek.

Mivel az Űr szekerét is húzzák rendesen, a Szentjánosbogár is tovaszállt és a Csillagkapu is zárva van már rég, ideje volt, hogy valaki legalább próbálkozás szintjén betömködje ezt a tátongó fekete lyukat sokunk kedvelt univerzumán.
Ezt szándékozik megkísérelni egy jól időzített dokkolással Seth MacFarlane, az idén ősszel érkező vadonatúj sci-fi (szájönszfiksön) sorozatával, nevezetesen a The Orville-el.

Első ránézésre nem kapunk egy klasszikus mélységeket ostromló BSG életérzést - sem politikai, sem szociológiai, sem drámai, de még csak hitelesített tudományos értelemben sem. Mindazonáltal, valahogy az az érzésem, hogy ennek a szériának nem is feltétlen ez lesz a fő küldetése.
De, talán egy "csöppnyi" humorral fűszerezett, ámde elég rendesen kifacsarodott Orwell-i Orville-i jövőkép feltárulhat majd előttünk.

Egy apró, ám nagyon hasznos feature került be a funkciók közé, lezso6-nak köszönhetően.

Eddig csak az egy hónapnál nem régebben feltöltött képeket lehetett kilistázni, ám mostantól lehetőségünk van az összes feltöltött képünket lekérdezni.
Törölni ugyanúgy a feltöltéstől számítva egy hónapig lehet, de karbantartani - azaz beilleszteni egy hozzászólásba, vagy csak kedvünkre nézegetni - mostantól bármeddig lehet.
Esetleg az új design alatt, lehetne az admin felületén a lapozás mellett egy keresés opció is.

Elérni a szokásos helyen lehet:

Aztán: