Didergős hideg idő, taknyos-ködös, latyakos fujjnemszeretem' napok. Mi is lehetne jobb ilyen idő tájt, mint a jó meleg szobában egy pohár finom aromájú, gőzölgő forralt bor mellett egy kellemes beszélgetés. Francokat.. Vodka volt, meg jó hideg sör, de az elébb említett mégiscsak hangulatosabb.
Szóval, a lényeget tekintve: alkoholt alakítottunk át hangulattá és közben feljött aktuálité témaként a megfázás, betegeskedés, torokfájás et cetera. Ezen a nyomvonalon haladva tértem le elmesélés szintjén, életutam egy zsákutcájába, nevezetesen a mandulaműtétem esetéhez.
A mandulám művi eltávolítását, én olyan hat éves korom környékén ejtettem meg. Határozott orvosi javallatra, nem önszántamból, sem pedig mert bizonyára jó móka lesz. Nos, a legkevésbé sem volt az. Sőt, jórészt a minimálisan támasztott elvárásaimat is sikerült némiképp alulmúlnia.
Haloványak a környezetre vonatkozó emlékek, de még felsejlik a '80-as évek végi itt-ott már hitehagyottan falról disszidált fehér csempe, a szépnek még új korában sem nevezhető zöldes festésű falak, ami a műtőszobában fogadott.
Ahogy belekecmeregtem a székbe, valamilyen indíttatásból erőteljes hívási ingert támasztott bennem a természet, de onnan már nem akartak elengedni kétbetűs kitérőre. Így a rövid "Pisilnemkell! -Maj' pisilszhavégeztünk!"- dialógust követően és az utólagosan igazolható igényeimhez képest - nem ám altatás, meg leszedálás..- kevéske helyi érzéstelenítés mellett, a dottóre elkezdett matatni a torkomban. Majd előkapta a mindenféle csípőharpókampós' - de ránézésre, határozottan legfőképp fájdalomokozásra alkalmasnak tetsző - kéziszerszámait és azokkal felfegyverkezve nekiesett a kicsi, védtelen gyermek testének. Nos, ekkor minden lovagi erényt és költői pátoszt mellőzve, leginkább talán Darwin-i elméletek nyomán, felébredt bennem valami ősi önfenntartó ösztön, vagy kisördög, esetleg egy ifjonti hévvel rendelkező kis Csákknorisz. És ugyan nem pörgőforgó, ámde rúgással az engömet inzultáló Hippocrates-i esküvel feltehetőleg rendelkező, ellenem szegült egyed - ezt megelőzően még bizonyára - reprodukciós funkcióval bíró testrésze felé irányítottam hirtelen felindulásból a lábam...
Szóval, élből tökön rúgtam az orvost. Nemtetszésemnek ilyen módon történt kinyilatkoztatása végett nemes egyszerűséggel leszíjaztak, hárman pedig egyesélyes birokra kelve velem lefogtak. Hiábavaló vonyításom, vergődésem, sőt még a békülési szándékkal halkan eldúdolt "Baby don't hurt me!" sem érte el célját, minden nemű meghatódást nélkülözve csak kitépte a fejemből a szerinte oda nem illő részeim. Pontos időintervallumot nem tudok közölni hitelesen, nekem óráknak tűnt a kínvallatással felérő procedúra, de valójában nem tarthatott tovább öt uszkve nyolc percnél. Mindazonáltal, akkori meglátásaim alapján valószínűleg, ha adott korban és tevékenységi körben éli életét a gyógyászbácsi, hót ziher, hogy kizárják az inkvizícionisták köreiből kegyetlenkedésért.
ássuk hát, az elmúlt éjszakát.
