Hirdetés

márványkarácsony

pár éve, és még annál is régebben. :)

Döcög a villamos, megáll, letesz.
Előreszaladunk. Ilyen utca, olyan utca,
Márvány utca.

Kapucsengő, kapukód,
nyílik az ajtó, repülünk felfele.
A másodikon csengő berren.
A konyhából a halászlé illata
a körfolyosóra libben.

Retesz surran, kulcs a zárban,
ajtó nyikorog, bentről robban
bombaként húsz ember zsivaja.

Nagy család, nagy karácsony.

Sziahogyvagy, de megnőttél!
Egy puszi, két puszi, sok puszi,
A nappaliban a félrehangolt zongora
a tarka bocit énekli.

Kamera elöl,
mi meg a kamera elől
szaladunk elfele, bújunk a fa mögé.
Másik szobában közben szól a tévé,
Tom és Jerry váltja Louis de Funèst.

Csengettyű szól, gyertek enni,
te vagy a nagy, te kezdj szedni!

- Köszönöm, elég!
- Dehogy elég, még!
- De elég!
- Butáskodsz itt, nem is ég!

gasztroenterológiai haiku

-

harminc tojás egy
tojásrántottához biz’
nagyon-nagyon sok

Előléptetésem története

A főnököm felajánlott egy előléptetést.
Elfogadtam.

endofstory ;]

A királylány

Egyszer volt, hol nem, tán az Óperencián is túl, de mindenesetre egy hatalmas toronyban -- vagy valami hasonló helyen -- élt egy királylány.

Messzi földön terjedt a szóbeszéd, miszerint a vár bevehetetlen, eddig egy legény vagy leány sem akadt, aki meg tudta volna mászni, hogy kimentse lakóját a szörnyű magasságból. Nosza, hősünknek se kellett több, elhatározta, hogy majd ő aztán!, mert ugye azért az mégsem járja, hogy egy meseszép királyleány egyedül raboskodjon holmi tákolmányban.
Fel is kerekedett hát, fittyet hányva mindarra a száz meg száz veszedelemre, amely útjába álhatott volna: manók, boszorkányok, görbeorrú gnómok, sárkányok, páfrányok. De szerencséje volt, egyikkel sem futott össze. Pontosabban egyszer látott egy görbelevelű törpesáfrányt, de úgy ítélte meg, hogy az iméntiek ilyetén kombinációja talán nem olyan lélekmorzsolóan aggasztó, hogy érdemes legyen vele hadakozni, így végül különösebb problémák nélkül, de azért hosszú idő után megérkezett úticéljához.

dallam

csend.
zavartalan, békés,
táncra hívja az elmét:
gondolj, gondolj! — súgja.
NEM!
mára elég,
pihennék.

csend.
már-már üvölt, oly üres.
aludnék, de nem lehet
ekkora hangos némaságban.

felrémlik egy dal,
képek és tánc;
keringőt járnak
az ujjak a zongorán.

csend.
lágy, elringat.
agyam billentyűin
waltzerbe fúlt a tudat.

ó, álom, édes álom…

ősz

ősz. levelek.
szőnyeget szőnek.
tarka avar-kavar --
elringat, batakar:
halkan dalol,
zörög és ropog.
a szőnyeg már takaró.
alatta sok apró,
álmos kis élet
ágyaz meg télre.