Bevezető

Bevezető

Körülbelül három és fél éve váltottam trackballra, mert több okból is felkeltette az érdeklődésemet. Sikerült egy olyan darabba belenyúlnom, ami böngészésre és játékra is alkalmasnak bizonyult, és nagyon a szívemhez nőtt. Ez volt a Logitech Trackman Wheel vezetékes változata.

Valamikor 2010 második felében futottam bele egy hírbe, miszerint a gyártó piacra dobott egy újabb hanyattegeret, ami a Wireless Trackball M570 névre hallgat, s a képek alapján egyértelműen annak az utódjául szánták, amit én is használtam. A specifikációk alapján roppant szimpatikussá vált, a kialakítást már ismertem és szerettem, így felkerült az áhított termékek listájára.

Hozzátartozik persze a dologhoz, hogy az elődnek nem volt komolyabb gondja. A három és fél év alatt a festése a sok fogdosástól elkezdett kopni (egy árnyalatnyival sötétebb a kopott helyeken), a három gumitalpból kettő levált (egy fiókban pihennek ragasztásra várva), valamint a görgő kissé bizonytalankodik időnként -- de ezek közül egyik sem olyan egetrengető vagy frusztráló probléma, ami miatt okvetlenül le kéne cserélni a ketyerét. Az M570 ettől függetlenül mégiscsak megjött, a Trackman Wheel pedig jól megérdemelten a kevésbé megterhelő pót-, illetve másodlagos egér szerepét kapta.

Most pedig vegyük át újra, hogy
mi is az a hanyattegér (trackball) tulajdonképpen?
Egy olyan mutatóeszköz, amelyet leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy régebbi golyós egeret a hátára fordítva (innen is a magyar neve). A teste fixen áll az asztalon, az irányítást a kéz ujjaival vezérelhető gömbbel oldották meg. Hanyattegérből többféle létezik, de ami a felhasználó számára talán a legszembetűnőbb és leglényegesebb, az a golyó mérete és elhelyezése. Mindenkinek másfajta kialakítás áll igazán kézre, így ezt saját magunknak érdemes kitapasztalni, ha úgy döntünk, beruházunk egy ilyen készülékre.

pro...

• precízebb irányítást tesz lehetővé:
- kattintásnál nem kell külön tartani az egeret, hogy ne mozduljon el
- nem az egész karunkkal, hanem az ujjaink mozgásával irányítjuk
- a legtöbb típusnál a gömböt ujjaink közé is foghatjuk, így még pontosabban irányítva azt
• nem helyigényes:
- nem az egeret magát mozgatjuk, hanem csupán a golyóját
• nem igényel sík felületet
- működési elvéből fakadóan akár térdünkre ültetve is tudjuk használni
• ínhüvelygyulladásban szenvedők számára is használható, sőt, bizonyos esetkben javallott
• messze nem olyan zavaró a vezeték, mint a hagyományos egérnél

... és kontra:

• szokni kell
• gyors mozgást igénylő feladatoknál nehezebb vele pontosan célozni
- (de kellő gyakorlással alkalmas még FPSre is némelyik!)
• drága, nehezen beszerezhető, nincs nagy választék
• kevés a bal kézzel is használható kialakítás
• kényesebb a kéz tisztasági állapotára a hagyományos egereknél

Régebben leginkább azért nem volt népszerű periféria, mert teljesen mechanikus érzékelési elven működött, így nagyon gyakran kellett tisztítani, ennek elmulasztásakor ugyanis nem úgy mozogtak bizonyos alkatrészek, ahogy kellett volna, ami nagyfokú pontatlanságot eredményezett. Ráadásul a tisztítás maga sem volt feltétlenül egyszerű feladat.

Ezen napjaink optikai és lézeres érzékelői javítottak jelentős mértékben. Bár időnként még most is tisztogatni érdemes a trackballokat, az igazából csak egy pár másodperces művelet, és azt sem a pontosság, hanem a mozgás akadálytalansága érdekében kell megejteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!