Látogató

Már harmadszor nyomták meg a kapucsengőt egyre hosszabban, amikor András feleszmélt, hogy nincs otthon az anyja. Vagyis neki kell megnézni, ki akar bejönni. Amikor becsukta maga után az ajtót, Zsolt kihasználta a pillanatnyi csendet, és mesélni kezdett egy esetet ami külföldiekkel volt kapcsolatos.

- Éppen itt lődörögtünk baráti társasággal Egerben, amikor a Vadászkürt utcájában megszólított bennünket egy társaság. Pontosabban egyikünket, mivel éppen menetben voltunk, s aki lemaradt, arra szólt rá az egyik külföldi. Na most tudni kell, hogy közülünk ketten testvérek voltak, az anyjuk orosz, aki tanította őket. Nem csak az iskolára hagyatkozott a nyelv elsajátítását illetőleg...

- Illetőleg - röhögött a kifejezésen Vali, s közben még talán horkantott is egy kicsit

- Ne röhögj má', hagy mondja! - szólt közbe Margit, talán most először

- Na, szóval... Feri maradt le egy kicsit, tőle kérdezett valamit a külföldi fiatalember. Kicsit megriadt az idegen szótól, és a testvére után kiáltott - Sanyi! Gyere má'! Ezek oroszul beszélnek. - Egy férfi volt és három nő. Pont fordítva, mint mi. Illetve mi egyel többen voltunk, de ez nem érdekes. Szórakozóhelyet kerestek, ahol táncolni lehet. Mi a Sörkertet szerettük, mert ismertük a dobost, de ott ekkor nem volt semmi. A közelsége miatt ajánlottuk a Vadászkürtöt. Aztán az oroszok kitalálták, hogy menjünk velük...

- Téged keresnek - dugta be András az ajtón a fejét.

- Engeem? - csodálkozott el Zsolt, de tétován elindult kifelé - Majd folytatom - szólt vissza az ajtóból.

Három alak állt a lámpa alatt. Egy katona és két nő. Tibi, Sára és Juci

- Hát ti? Hogy találtatok ide?

- Úgy, - felelt Juci - hogy tudtuk a címet. Te magad mondtad el.

- Vagyis hozzám jöttetek?

- Nem, majd a kan kutyához - dörrent rá Juci - Persze, hogy hozzád

- Pár nap szabadságon voltam az esküvő miatt - vette át a szót Tibi, s mondandója nyomatékául magához szorította menyasszonyát - Most megyek vissza. Úgy...- emelte karóráját a fény felé - másfél órám van még a buszig. Lejössz velünk a városba?

- Nem is tudom...- tétovázott Zsolt - Éppen szomszédolok.

- Megmutatod a szobádat? - bújt oda szorosan Juci a fiúhoz
- Ja, tényleg. Ne álljatok itt a hidegben! – mondta, miközben nem tudván mit kezdeni karjaival, visszaölelte Jucit – Nincs nálam nagy hőség, de jobb mint kint állni az udvaron.

Sára és Tibi összenéztek, majd Sára közölte, amit ebben a pillantásban megbeszéltek.

- Ah, mi nem is zavarunk. Ha nem jössz velünk, inkább majd visszajövök Juciért, ha elment Tibinek a busza.

- Na. Én bemegyek – kiáltott oda András, aki a háttérből figyelte, mire jutnak – Majd szólj, ha elmentek a vendégeid!

- Oké, menj csak! – fordult volna hátra Zsolt, de csak a fejét tudta fordítani, olyan erősen fogta Juci.

- Akkor mi megyünk is – nyújtott kezet Tibi – Még beülünk valahová.

Zsolt nem kísérte ki a vendégeket, hisz be tudják csukni maguk után a kaput. Csak álltak ott a lámpafényben összeölelkezve, mint az igazi szerelmesek. Kicsit zavarban is érezte magát, hiszen az irodai „baleset” óta nem voltak együtt. Még az üdvözlő puszitól is tartózkodtak a klubbéli találkozások során, most meg itt állnak, mintha semmi nem történt volna. Nem mentek a barátokkal szórakozni, az albérlő társakhoz se tolakodhatnak be. A szobáját akarja megnézni. Egyértelmű a helyzet.

- Hm, akkor menjünk be! – javasolta a lány arcába nézve, de az ölelésből nem eresztve.

- Ez az? – lépett egyet hátra Juci, s az ajtó felé nyújtotta karját.

Zsolt megelőzte, és belökte előtte az előszoba ajtaját. A felülvilágítón beszűrődő fény kellően megvilágította a piciny helységet. Balra ruhafogas, szemben mosdóállvány, jobbra ajtó.

- Jobbra! Várj, mindjárt felkapcsolom a villanyt.

- Jobbra? – engedett el a lány egy kurta kis kacajt – Nincs is másik ajtó. Jó nagy szoba. Egyedül laksz itt?

- Aki beengedett, az is itt szokott aludni. Ő a tulajnak a fia, de nem jön, amíg nem szólok.
Zsolt nehezen talált magára. Kicsit kínosnak érezte a szituációt, pedig nem lehet kétsége a lány szándéka felől. Egyértelmű, hogy minek jött. Egyetlen szóval nem mondta, hogy menjenek Sáráékkal szórakozni.

- Nincs valami nagy meleg nálad.

- Én mondtam. Azért a kabátodat leveheted.

- Inkább nem. Talán majd később.

- Idehozok neked egy széket a kályha mellé.

- Aha, itt kicsit jobb – húzta össze magán a már kigombolt kabátot. Tekintetét körbejáratta a szobán - Nem túl barátságos.

- Alvásra megfelel

- Ez a te ágyad?

- Aha.

- Annak a fiúnak nem lehet melege a túlsó sarokban.

- Hozzá van szokva.

- Miért nem tüzeltek jobban?

- Ennyi a napi adag – mutatott Zsolt a szeneskannára.

- Egy kanna szén? – kérdezte felháborodással teli csodálkozó hangon.

- Valójában kettő, hiszen az öregasszony megrakja rendesen a kályhát, nekünk csak be kell gyújtani, aztán meg rápocsékolni a többit – magyarázta, szándéka szerint a pocsékolásnál gúnyos mosollyal kísérve mondandóját.

Leült az ágy sarkára, s várakozón nézett Jucira. Nem nagyon talált szavakat. Az utóbbi hónapokban alig látták egymást. Ha igen, akkor se nagyon beszéltek, nem találtak közös témát. Azelőtt legalább két évig folyton együtt voltak. Sokáig szigorúan mint barátok. Juci befurakodott a baráti társaságba. Hol egyik, hol másik fiúhoz próbált közelebb kerülni, de valójában csak haver volt, egy a bandából. Esténként ketten-hárman hazakísérték, fél éjszakákat átdumáltak, olykor meg is vacsoráztak éjfél körül. Tavasszal Zsolt azon kapta magát, hogy egyedül kísérgeti haza. Előbb még győzködte magát, hogy nincs ebben semmi, hiszen haverok. Sokáig Tóth Zsuzsa volt a fő beszédtéma köztük. Juci próbálta megoldani a fiú szerelmi bánatát. Különböző lányokat ajánlott neki, de Zsolt egyiket se találta megfelelőnek arra, hogy Tóth Zsuzsa pótolja a szívében. Pedig maga Zsuzsa is azt javasolta amikor elváltak, hogy járjon valakivel. Zsolt nem járt senkivel. Hazakísérgette a havercsajt, akivel kiönthették egymásnak a lelküket. Aztán azon kapta magát, hogy csókolóznak. Nincs ebben semmi. A fiataloknak szükségük van erre, s mivel minden idejüket együtt töltik, nem nagyon találnak más partnert. Megoldják szükségletüket házon belül. Jucinak ez így meg is felelt, de Zsolt többet akart. Nem volt szerelmes a lányba egyáltalán, de a csókolózások ugyancsak felkeltették benne a vágyat. A visszautasítás után ritkábban találkoztak, amit Juci nehezen viselt. Szexet mégsem akart. Vagyis inkább félt tőle, de nagyon. Elpanaszolta a gondját a nővérének, aki javasolta, hogy járjon egy 15 évessel, akinek elég, ha foghatja a kezét. Kénytelen volt belátni, hogy másként nem tarthatja meg legközelebbi fiúbarátját.
Aztán az se lett csodaszer, mert júniusban Zsolt ráhajolt a másik havercsajra is. Ez végképp tönkretette a kapcsolatot. Juci viszont még most sem adta fel, s íme itt ül a fiú szobájában, aki az ágy sarkán ül szótlanul, kínosan mosolyog, majd - mint egy 15 éves - megfogja a kezét. A lány csókra nyújtja ajkát. Nem igazán jó a pozíció, de a szájuk összeér. Hosszasan smárolnak, remélve, hogy ettől oldódik a feszültség.

- Ülj át ide! - javasolta Zsolt - Így meg se tudlak ölelni. Mégis vedd le a kabátod! Én meg teszek közben a tűzre.

A lánynak mindenképpen helyet kellett változtatni, mert a széktől nem lehetett hozzáférni a szeneskannához. Levette a kabátját, majd a saját karjait dörzsölgetve borzongott a hidegtől.

- Ennyire azért nincs hideg.

- De. Jó lenne, ha felmelegítenél!

Zsolt igyekezett eleget tenni a kérésnek. Összeölelkeztek, csókolóztak. Egyik karjával tartotta a lány hátát, másik kezével a blúz alatt felnyúlva apró melleit markolászta.

- Hideg a kezed.

Na, ez a beszólás betesz a romantikának. Kezét lecsúsztatta a lány derekához, s megbizonyosodhatott arról, hogy a szűk nadrágot fél kézzel nem tudja levenni. Egyelőre a lány combjai közt próbálta melegíteni nadrágon keresztül. Itt is hideg lehetett a keze, mert érzékelte vele a célterületről áradó forróságot.

- Takarózzunk be! - javasolta Juci

- Így ruhástól?

- Le kellene kapcsolni a villanyt!

- Láttam már mindenedet....Na jó, csinálok hangulatvilágítást.

Odament az ajtó melletti kapcsolóhoz és lekattintotta. Az utcai lámpa beszűrődő fénye éppen elég volt. Amikor megfordult, Juci már a takaró alatt kalimpált a lábaival, majd a padlóra dobálta az összes ruháját.

- Gyere gyorsan - mondta vacogó fogakkal - mert rögtön megfagyok

- Nem értem miért fázol ennyire. Biztos van legalább 16 fok - értetlenkedett, miközben ő is levetett mindent magáról, s bebújt a takaró alá.

Ágaskodó férfiasságát megigazította, hogy ölelkezés közben ne a lány hasának irányuljon. Erősen szorították egymást, s közben Zsolt egyik kezével a takarót igazgatta. Ő már nem fázott, s bosszantotta, hogy erre kellett ügyelni. Maga alá fordította a lányt, majd befurakodott felhúzott combjai közé. A ritmusos mozgástól recsegni-ropogni kezdtek az ágy rúgói, amin Juci kénytelen volt nevetni.

- Ne haragudj, de nehezen tudom magam elengedni - mondta, küzdve a nevetés abbahagyásáért - Hideg is van, meg még ez a recsegés...

- Ne figyelj rá! Nem hallja senki, vagy ha igen, az se számít. Itt senki nem fog ránk nyitni.

- Na, még csak az...az...hi..ányoz..na! Már jobb, csak...csak, csak kilóg a lábam. hehe :)

- A francokat! - mondta Zsolt olyan indulatosan, hogy maga is megriadt

- Cseréljünk!

Befordult a lány mellé, s maga fölé fordította. Amikor így is létrejött a kontakt, két kezével a lány farpofáiba kapaszkodva próbálta adni a ritmust. Megtapasztalhatta, hogy az oly selymes fogású puha bőr most olyan mint a smirgli. Tehát tényleg fázik. Aztán Juci megint nevetni kezdett, mert rájött, hogy ebben a pozícióban nem tudja, hogy mozogjon.

- Forduljunk vissza!

Zsolt már kezdett bosszankodni. Szeretett volna mielőbb túl lenni az aktuson. Hajtott, mint a gép.

- Állj, meg, állj meg! Ne siess! - lihegte a lány, kinyújtva, s összeszorítva lábait. Zsolt próbálta hasra fordítani.

- NEM! Úgy nem szeretem.

- Honnét tudod? Még nem is próbáltuk.Maradt tehát a megszokott pozíció, megállásokkal. Sokára értek a csúcsra

- Most, most, mindjárt...

- Nehogy belém engedd!

Nem is volt szándékában, de igyekezett kivárni az utolsó pillanatot. Felkapta trikóját a padlóról, nehogy összecsepegtesse a lepedőt, hiszen kellemetlen lesz aztán rajta feküdni. Amikor elmúlt az ejakuláció, nem érezte maradéktalanul kielégülve magát. Sőt, volt egy olyan érzése, hogy a Juci pillanata se jött még el. Második nekifutásra már nem kellett sokáig várni ezzel se.

- Na, fázol még?

- Most már nem, de azért igazítsd meg a takarót!

Egy darabig csupaszon feküdtek egymás mellett, majd később ruhástól, de ugyancsak betakarózva. Beszélgettek mindenféle dolgokról éppen úgy, mint amikor még csak haverok voltak.

- Mennyi lehet az idő? - emelte fel Juci a fejét, hogy az asztalon álló órát láthassa. - Jobb is, hogy felöltöztünk. Érdekes lenne, ha Sára csupaszon találna bennünket.

- Legfeljebb ő is idefeküdne közénk.

- Arra volna eszed mi? - legyintette arcon a fiút. - Jó volt vele? - kérdezte hosszú hallgatás után.

- Nincs mihez hasonlítani. Az csak egy villámgyors baleset volt. Csak úgy jött ösztönösen. Sárának nedvesedni se volt ideje, azért volt olyan rövid, mert...

- Jól van, nem kell részletezni!

A kínossá váló beszélgetést a kapucsengő szakította félbe.

- Mégse tör ránk a barátnőd, mert nem tud bejönni a kapun.

Amikor kilépett az udvarra, András állt várakozón a lányok ajtaja előtt.

- Hamarosan jöhetsz! - szólt oda neki - Majd beszólok. Biztosan nekem csenget a másik csaj.

Jól gondolta. Kitárta a kaput, majd fenekénél fogva tolta maga elé Sárát.

- Naaa, Zsolti! Oda csapok.

- Ismered a járást. Második ajtó kétszer jobbra.

Amikor beléptek a szobába, már égett a villany, Juci magára vette a kabátot.

- Mehetünk? - kérdezte Sára lényegre törve anélkül, hogy legalább körbenézett volna.

- Aha, mindjárt. Pisilnem kell! - mondta toporogva, hogy ha esetleg nem lenne érthető amit mond, akkor is egyértelmű legyen a problémája.

- Kinn az udvar végében.

- A hidegben?

- Vagy lehet a lavórba, aztán majd kiöntöm az udvarra.

- Jól van - mondta durcásan - Mehetünk.

Kinn az udvaron megint levette a kabátját, és Sárára terítette, hogy ne kelljen fognia. Magára csukta a fabódé ajtaját.

- Megdugtad mi? - kérdezte Sára szinte suttogva, s közben ravaszkásan mosolygott.

- Azért jött. Nem?

- De.

- Akarod te is? - kérdezte nagy bátran, felvállalva akár egy pofont is. Átfogta a lány derekát, másik kezével a combjai közé markolt. Már húzta a nyakát, de Sára meg se mozdult, egy szót se szólt, csak nagyot nyelt, körbenyalta húsos ajkait. Felhívás volt ez a csókra. Zsolt el is kapta, de csak egy pár pillanatra. Nem lehet tudni, meddig pisil Juci.

- Nem jött össze Tibivel? - érzett rá.

- Nem vagyunk még házasok. A szabadban most hideg van, máshol nem volt alkalom. Képzelheted, ő is hogy rá volt készülve.
- Miről van szó? - vette el kabátját Juci.

- Nem dugtak Tibivel, mert hideg van. Egy szavukba kerül, és jöhettek volna ide.

Ezen a két fagyoskodva szeretkező akkorát nevetett, hogy nevetésük Sárát is magával ragadta anélkül, hogy tudta volna mit nevetnek.

következik: Éljen Május 1