Mivel nem találtam magyar leírást/cikket a témában, egy spanyol cikk https://eloutput.com/productos/imagen/hidpi-que-es/ ferdítése következik.
Ha a HiDPI-ről beszélünk, valószínűleg nem tudod miről van szó, de ha azt mondom „Retina Display”, akkor talán már ismerős lesz a kifejezés. Míg az Apple nagy sűrűségű kijelző technológiájáról mindenki tud, a HiDPI egy olyan téma, amit sokan nem értenek, mert az interneten található információk eléggé zavarosak. Ebben a bejegyzésben megpróbáljuk tisztázzuk a fogalmat, és annak működését.
Mit jelent a HiDPI?
A HiDPI a „High Dots Per Inch” rövidítése, ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy „magas pixelsűrűség hüvelykenként”. Az elnevezés, amellyel ezt a technológiát forgalmazzák, gyártónként változik, a „Retina” az a változat, amely a legnagyobb felhajtást kapta, köszönhetően annak, hogy egy olyan vállalat áll mögötte, mint az Apple.
Röviden, a HiDPI azt jelenti, hogy a képernyő fizikai képpontja és virtuális képpontja között tökéletes korreláció van. Ne aggódj, ha mindez elsőre érthetetlen, mert sok monitor- és számítógépgyártó még mindig nem érti ezt a koncepciót. Kicsit később elmagyarázzuk, hogy mi is az a HiDPI, és néhány példán keresztül segítünk, megérteni a koncepciót.
A HiDPI fontosabb, mint a 4k
A piac tele van 4K felbontású termékekkel. Az iparág azonban soha nem végezte el a házi feladatát ezen a területen. A 4K nem egy szabvány, még ha azt is gondoljuk, hogy az. Nem rendelkezik tényleges pixelszámmal (hosszúság x szélesség), mint a korábbi szabványok (480p, 720p és 1080p).
Mi tehát a 4k? A definíció nem a képernyő méretére, vagy a felbontására utal, hanem egy olyan képformátumra, amely körülbelül 4000 képpont átmérőjű. Nyilvánvaló, hogy ez a meghatározás sok zavart kelt. A 4k tévék például 3.840 x 2.160 pixelt használnak megjelenítésre, 16:9-es képaránnyal. Egy 4k-s digitális mozivászon pedig 4096 x 2160 pixelt tartalmaz, 17:9-es képaránnyal.
Most már tudjuk, hogy a 4k definíciója magában foglalja a különböző felbontások tartományát, összesen 8 millió pixel körül. Tegyük fel, hogy elmész a helyi boltba, és veszel egy 3840 x 2160 pixeles kijelzőt. Ez 4k? Igen. Ez egy HiDPI kijelző? Az a kijelző méretétől függ. Vegyünk néhány példát, hogy világosabbá tegyük a dolgot:
Ha egy számítógép-monitorról beszélünk, és az 32 hüvelykes, akkor nagy valószínűséggel úgy tervezték, hogy körülbelül egy méter távolságból lehessen nézni. A képernyő minden egyes fizikai képpontja egy virtuális képpontnak felel meg az operációs rendszerben. A képernyő mérete lehetővé teszi, hogy több száz ikon legyen az asztalon. Rengeteg alkalmazást tudsz majd párhuzamosan megnyitni, és a szöveg olvasása sem okoz majd gondot egyik ablakban sem, mivel a betűtípus teljesen olvasható lesz. És ez még nem HiDPI kijelző, hanem LoDPI, mivel a méretaránya 1:1.
Ha ez a felbontás(4k) egy 15 hüvelykes laptopon van, és a méretezés továbbra is 1x-esre van állítva, akkor ez már problémát jelent. Egyáltalán nem tudnál elolvasni semmit, mert nincs összhang a képernyő (pixel)sűrűsége és a rendszerfelület között. Ilyenkor kell aktiválni a pixel duplázást, azaz a HiDPI-t. Ezáltal a képernyőnk minden egyes képpontja négy képponttá válik (egy megduplázódás a képernyő X tengelyén és egy megduplázódás az Y tengelyen). Mostantól a képernyőnk minden négy fizikai pixel négyzete egy 1920 x 1080-as felbontású virtuális pixelnek felel meg, ami egy általunk tökéletesen ismert felbontás. Ezzel a folyamattal nem lesznek élességproblémák. A méretaránynak tökéletesen illeszkednie kell, a szövegnek élesnek kell lennie, és nem lehetnek elmosódott ikonok vagy menük a képernyőnkön.
Mi van akkor, ha egy 13 hüvelykes laptop képernyőjéről beszélünk? Akkor 1:1-es méretaránynál (1x-es nagyítás) még nagyobb problémánk lesz, mint a 15 hüvelykes laptopok esetében. Ha megduplázzuk a pixeleket (minden virtuális pixelre 4 fizikai pixel jut), akkor is minden kicsi lesz. Mi történik tehát, ha egy 3 x 3 pixeles mátrixot veszünk? Akkor sem oldjuk meg a problémát, mert ha minden egyes fizikai pixelt, kilenc virtuális pixellé alakítunk át, akkor már túl messzire mentünk. Ilyenkor más fizikai felbontást kell választanunk. Egy 13 hüvelykes képernyő esetében a Full HD felbontás nem ideális. Ehhez a mérethez (13") 1600 x 900 pixel a megfelelő választás. A megfelelő méretezéshez egy 13 hüvelykes laptopnak, amely közel 4K felbontást szeretne, 3200 x 1800 pixeles kijelzőt kell kapnia. Ez butaságnak tűnhet (hiszen csak néhány száz pixel a különbség mindkét tengelyen), de a használhatósága nagyon más lesz. A képernyőn megjelenő tárgyak a megfelelő arányúak lesznek, ellentétben a 3840 x 2160 pixeles kijelzővel, amin egyáltalán nem fognak jól kinézni. Ja, és ha esetleg kíváncsi lennél, egy 13 hüvelykes, 3200 x 1800 pixeles panellel rendelkező kijelző nem tekinthető 4K-nak. De HiDPI-nek igen. Érdekes, nem igaz?
Standard, HiDPI, és nem HiDPI technologia
Az előző bekezdésben leírtakon túlmenően további problémát jelentenek a HiDPI-t nem támogató kijelzők, amelyek egyébként a piacon lévő kijelzők túlnyomó többségét jelentik. A példa egyszerűsítése érdekében képzeljük el, hogy van előttünk egy 15 hüvelykes laptop. Tudjuk, hogy az 1920 x 1080 a megfelelő felbontás egy ilyen méretű képernyőhöz. Mi történik, ha a HiDPI képernyő (azaz az előző példában szereplő 3840 x 2160 pixeles (4k)felbontású) helyett, egy olyan képernyőt használunk, amelynek nagyítása 2x helyett 1,5x-es? Nos, ahhoz, hogy a teljes felület ugyanannyi helyet foglaljon el, mint egy Full HD kijelzőn, a rendszert 1,5x-szeresre kellene méretezni.
De itt valami nem stimmel. Lehetetlen jól megcsinálni. Közelítsünk rá a képernyőre, és nézzük meg a pixeleket külön-külön. Mivel nincs 4:1, 9:1 vagy 16:1 arányú korreláció, minden egyes pixelnek most fizikailag másfél pixelt kell elfoglalnia. Fél pixel pedig nem létezik.
Standard, HiDPI, és nem HiDPI technologia
Mit csinál tehát a rendszer? A híres aliasing segítségével kompenzál, ami nem más, mint egy elmosódási szűrő, ami elmossa a pixelt, hogy szimulálja a hiányzó fél pontot. A betűk megjelenítésekor ez teljes katasztrófa, ami bebizonyítja, hogy a több pixel nem feltétlenül jobb. Pirelli szokta mondani, hogy „A teljesítmény kontroll nélkül haszontalan”, és ez egy világos példa arra, hogy a gyártóknak el kellene kezdeniük összeszedni magukat, és adagolni ezt a teljesítményt. A HiDPI nem marketing, hanem egy címke, amely garantálja, hogy a monitor felbontását nem önkényesen választották meg.
Mi a különbség a HiDPI és a Retina Display között?
Objektíven szólva, semmi. A „Retina Display” nem más, mint az Apple által a HiDPI-kompatibilis kijelzőkre való utalás céljából bejegyzett marketingnév. Amikor az Apple „Retina Display”-el árul nekünk egy terméket, az Apple márkanév azt jelenti, hogy termékeinek felbontását úgy tervezték, hogy ne legyenek skálázási problémák vagy elmosódott felületek. Ugyanazt a „Retina” védjegyet használják egy 27 hüvelykes, 5120 x 2880 pixeles iMac esetében, mint a híres iPhone 4 esetében, amelynek 3,5 hüvelykes képernyője 960 x 480 pixeles panel volt. Mindkét termék képernyője négyszer sűrűbb, mint elődeiké.
Miért kap ennyi reklámot a 4K és miért nem a HiDPI?
Sajnos, marketing okokból. Az interneten sokat beszélnek arról, hogy az Apple folyamatosan próbálja eladni nekünk a technológiát, de az igazság az, hogy egyenesen előre mennek, amikor eladják nekünk a Retina Display-t. A fenti 13 hüvelykes laptop példáját véve, több gyártó is inkább elad egy rossz felbontású (azaz nem HiDPI-kompatibilis) kijelzőt, mert a címkén az áll, hogy 4K. Ezért mondtuk az elején, hogy a HiDPI fontosabb, mint a 4K, mert hiába a sűrűbbek a pixelek, ha a méretarány nem megfelelő, vagy ha hunyorognod kell, hogy lásd a fájlokat az asztalon.
