Az elmúlt két napban olyasmik történtek, amikre azt mondtam, hogy megér egy bejegyzést.
Az előző bejegyzésemben említettem (az első hsz-ben), hogy hétfőn kellően vacak hangulatban voltam és úgy tűnt, hogy elindulok azon az úton, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot. Apránként meggyűlöltetem magam vele. Nem volt szándékos, de így alakult, én pedig úgy voltam vele, hogy ez sem rosszabb, mint a többi lehetőség. Nem vagyok rá büszke, de eléggé csúnyán viselkedtem vele. Ha nem baj, inkább nem részletezem.
Tegnap reggel éppen lent dohányoztam az udvaron, amikor megérkezett. Csak nézett rám, nem szólalt meg, nem is köszönt. A tekintetében olyan mérhetetlen tanácstalanság, annyi kérdés és annyi féltés (először azt hittem, hogy félelem, de nem) volt, hogy önkéntelenül elmosolyodtam.
Abban a pillanatban felderült az arca és azt mondta (szinte kiáltotta): De jó! Úgy örülök, hogy ma mosolygósabb hangulatban vagy! Abba ne hagyd, mert jól áll neked!
Később is mindent elkövetett, hogy jobb kedvre derítsen és sikerült neki. Mondtam is, hogy ki tudott rángatni a rossz hangulatomból.
Volt azért valami, ami nem esett jól. Említette már korábban is, hogy többen is érdeklődnek iránta interneten (jó eséllyel valamelyik közösségi oldalról van szó) és van, akivel több-kevesebb rendszerességgel kommunikál. Az egyik folyamatosan azzal bombázza, hogy találkozzanak (na, itt jelent meg a zöld szemű szörnyeteg). A másiknak pedig olyan válaszlevelet küldött, amiben feltett néhány „nehéz” kérdést. Például azt, hogy mi az az egy dolog, amire a legjobban vágyik? Na erre még nem válaszolt.
Amikor ezt elmondta, nekem is nekemszögezte a kérdést: Mire vágyom a legjobban?
Nagyon kevésen múlott, hogy ne nyögjem ki a választ: Rád!
Némi gondolkodás után, viszont kitérő választ adtam, de később rájöttem arra, hogy ez valószínűleg nem volt jó döntés. Így pont olyan tökéletlennek gondol, mint a másikat, ezért mondtam is neki, hogy egyből rá tudtam volna vágni, de túlságosan személyes jellegű.
Ma viszont neki volt rossz hangulata. Sok a problémája mostanában és ami sikerül, az is nagyon nehézkes. Eléggé ki is van akadva emiatt.
Ma sok telefonhívása volt, de nem tudott senkivel érdemben beszélni. Mondta azt is, hogy még sok mindenkit fel kellene hívnia, de elege van az emberekből. A barátai is folyamatosan azzal nyaggatják, hogy mikor találkoznak már. Legszívesebben senkivel sem beszélne!
Na, ezt nem hagyhattam szó nélkül: Velem mégis beszélsz! Ezek szerint én egy állat vagyok?
Mire ő: Neeem! Te Geri vagy!!!
Erre mit lehet mondani? Geri vagyok, a lelki szemetesláda? Vagy Geri vagyok, aki több, mint barát? Vagy mi a fene van!!??
