Abban igazad van, hogy mindkettőnek van egy erős pszichológiai vetülete. Az egyik csendes passzivitással zárja le a sztorit és meghagyja a naiv győzelem ködében a maga kis vakságában (abban a hitben, hogy úgy megmondta, hogy nem volt ellenérv); míg ezzel szemben (a másik oldalon) van, aki ezt úgy éli meg, hogy az igazságérzete sérül, ha hagyja érvényesülni a válaszolás lehetőségét és a semmilyenség, valótlan állítások, vagy simpla erőszakos butaság látszat erkölcsi diadalát hagyja felépíteni egy kicsinyes megszólalónak.

Hogy melyik a jobb? - etekintetben viszont ad igazságot ez a kommented. Az se jó alternatíva, ha egyéb elérést vadász a saját kis megkeseredésében, hogy 'jólmegasszondhassa' pont az ilyen emeberek a kényszeres megmondók, zaklatók.

Szóval, fenntartom attól függetlenül, hogy a nagy 'úgymegmondomhogyköpninyelninem tudott és vissza se írt' - se a legoptimálisabb megoldás.

#21790lezso6

Egyfelől azért, amit itt leírtam, másfelől azért, mert az is egy erős jelzés, hogy köszönöm, de az ilyen stílusú megnyilvánulások meddők, nevetségesek, s már ez alapján arra se méltó, hogy bármilyen más szövevénye legyen a dialógusnak.

Ez is egy rendkívül intenzív jelzés, s ha több ilyen ember leledzik, akkor ha folyamatosan ilyen impulzusokat kap - talán (halványka, de akkor is lehet), hogy magába néz, hogy nem-e ő maga a folyami troll, hogy folyamatosan ilyen reakciókat kap. Talán visszaszorítóbb hatású lenne a folyamatos ilyen reakció, s bizonyos negatív túl erőszakos megszólalásokat visszafojtana.

Illetve így legalább nem kellene többször látnia azt se a tiltó félnek, amikor küldi neki, hogy letiltja, hogy éppen milyen szintet hozott. Felesleges impulzus, kicsinyes és nem is kíván vele senki sem foglalkozni vele, ha már elhatározta, hogy erre a színvonalra nincs szüksége.

[ Szerkesztve ]