Nálunk egy másik, ugyanilyen jelenség működött: vettünk egy előfizetést a lányomnak (általános iskolás volt akkor). Egy idő után elkezdték hívogatni egy banktól, meg a rendőrségtől, plusz a bank még sms-özönt is zúdított a számra. A hívások általában akkor érkeztek, amikor a gyerek nem volt otthon, és természetesen hiába közölte, hogy ő nem az a (pont nőt kerestek) nő, akiről szó van, és nincs is hitele, mivel kiskorú, szeretné, ha ezt befejeznék, a hívások és sms-ek folytatódtak. Egy alkalommal a rendőrség éppen akkor hívott (autóhitel lehetett és zártörés volt a tényállás), amikor otthon voltunk, sikerült megértetni az úrral, hogy nem a gyerekem az, aki az ügyükben szerepel. Érdekes, elsőre megértette.
De a bank... Velük nem tudtam beszélni, de szerencsére az özön-sms-ek mindegyikében szerepelt egy e-mail cím (személyé). Erre többször írtam, sms-t is küldtem (ezt lehet, hogy feleslegesen). Mikor már este is hívták a gyereket a moziban, akkor elszakadt a cérna mindenkinél, és egy jól megfogalmazott e-mail-ben, amit tértivevényes levélként elküldtem a bank központjába, plusz a megadott e-mail címre, hogy még egy dobásuk van, utána zaklatásért feljelentés, lásd: új előfizetés, nem ő az, kiskorú, életvitelébe való folyamatos beavatkozás, stb.
A dobás megvolt, sőt, dobások.
Pontosan aznap reggel viszont, amikor szabadságot vettem ki, hogy felkeressem a rendőrkapitányságot, kaptam egy e-mailt az sms-ekben szereplő nősténytől (látszott a levélen, hogy felsőbb utasításra született), hogy bocsika, szőke vagyok, bankban is dolgozok, szövegértési problémám is van, nem fog többet előfordulni, elnézést kér. Mindezeket tudtuk, így nehezen, de a család lebeszélt a feljelentésről.
Szóval kár várni arra, hogy magától oldódjon meg a dolog, ha elsőre (másodszorra) nem érti, akkor lépni kell, határozottan.