Najó figyelj, nem tudom most mi bajod, de nyilván nyomós
okod van rá, ha ennyire kivagy. Tényleg nem értem mit
csinálhattam, nem tudok rájönni mit baszhattam el ennyire,
de nagy dolog lehetett. Ettől függetlenül rosszulesett amit
mondtál, és bocs hogy mondtam azt a koptatós dolgot, nem
azért mondtam, hogy beleszóljak az életedbe, tudom, hogy
semmi közöm a csajügyeidhez, nem gondoltam teljesen komolyan

azt a dolgot. Ettől függetlenül, ha Az esett rosszul és
amiatt haragszol rám ennyire, akkor bocsánatot kérek érte.
Ha ezt vetted annak, hogy nem hagylak élni, vagy azt, hogy
rádköszöntem vagy valami, akkor azt is sajnálom és komolyan
mondom, nem ''ál''sajnálomok ezek meg ilyesmik. Úgy éreztem,
hogy kezdünk tényleg jóbarátok lenni, és bánt, hogy most
valamiért ennyire megharagudtál rám.

Sajnálom, hogy ezzel valami véget ért, mert gondolom valami
véget ért, ha ennyire drasztikus változtatásokra szántad
magad. A neved is rosszul esik, nyilván érted mire utaltam,
de bizonyára azt sem véletlen írtad át. Szóval, hogyha
ezennel ennyi voltam neked, ennyit jelentettem, hogy
valamivel ilyen gyorsan el tudtam cseszni, akkor csak
szeretném megköszönni ezt a fél évet és hogy itt voltál nekem

amikor szükségem volt rád. Köszönök mindent amit adtál, és
mindazt az időt amit velem töltöttél. Soha nem fogom
elfelejteni. Sokat jelentesz nekem, akármi történjék is, ha
nem is szerelemmel szeretlek, de valami mással teljes
szívemből.
Köszönök mindent
Detti
puff.

Én nem mindig voltam biztos benne hogy szeretsz.
Tudod, hogy szerettelek, az is elég egyértelmű volt.
Hónapokon át szerettelek teljes szívemből, és emlékszem,
amikor a Máté azt mondta nekem, hogy össze akarsz velem
jönni legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, hogy
tudjam igaz-e, mert annyira boldog voltam. Aztán teltek a
napok...emlékszel arra az estére, tudom, hogy emlékszel.
Kivoltam miattad, hogy csak vártam és vártam és habár úgy
éreztem érzel valamit irántam nem történt semmi.

A Dávid hirtelen lépett be az életembe, még hetekkel később
is volt, hogy ha valami olyat csináltál, akkor egész éjszaka
fentvoltam, mert gondolkodtam, hogy mi legyen most, mit
csináljak. Mikor először mentünk ki gitározni és hazafelé
meg akartad fogni a kezem, akkor az jutott eszembe, talán
mégis akarsz valamit. De addigra már késő volt,
elutasítottam, és reménykedtem benne, hogy ezzel a te
részedről lezártam a dolgot. Jól tudom, hogy még Egyiptomban
is írtam olyan levelet a Nikinek, amiben kétségbe voltam
esve, hogy mit csináljak. Valahol még szerettelek, de bíztam
benne, hogy te nem így vagy vele, nem akartam hogy te is
átéld ugyanazt, amit én.

Ezután megint jóidő eltelt és nagyon boldog voltam, mert nem
mutattad jelét, hogy szeretnél. Örültem, hogy a te részedről
én már csak egy lány vagyok a sok közül és így nem éreztem,
hogy el kéne mondanom a Dávidot. Sokszor eszembe jutott,
hogy elmesélem, de valami mindig visszatartott, mostmár
tudom, mert akkor nem bíztam benned, tulajdonképpen
semmilyen belső dolgot nem mondtam el neked.

Amikor mégis elkezdtünk méylebben beszélgetni akkor megint
nagyon örültem, hogy mostmár igazi barátok lehetünk, és hogy
van valakim, akire mindig számíthatok. Viszont egyszer
megsejtettem valamit, volt egy olyan érzésem, hogy talán nem
csak barátságból vagy velem annyit...elkezdtem emlegetni a
Dávidot, célozgattam rá, nem túl feltűnően, mert mondom, nem
voltam biztos abban, hogy érzel valamit, és féltem, hogy mi
lenne, ha elmondanám. Nem tudom mitől féltem, de nem mondtam
el. Aztán kedden ugye találkoztunk és akkor világossá vált
előttem, hogy mit érzel, kicsit dühös is voltam magamra,
hogy biztos azért van, mert olyan közvetlen voltam és azt
hihetted, hogy van valami. Ezért, ha nem kérdeztél volna rá,
akkor este mindenképpen elmondtam volna, hogy van valakim.

Megkérdezted, elmondtam. Nem láttam rajtad, hogy
különösebben bántana, vagy meglepett volna, teljesen
megnyugodtam, hogy akkor ezekszerint már rájöttél, vagy a
Marcell elmondta, vagy valami ilyesmi. Szóval örültem, hogy
nem bántottalak meg. Aztán tegnap este amikor rádköszöntem,
éreztem, hogy valami nincs rendben. Írtad azt a bizonyos
mondatot, amit tényleg nem gondoltam komolyan, csak amolyan
nemistudom, hülyeségből mondtam, vagy ilyesmi.

Nem gondoltam, hogy idáig fajul a dolog, hülye voltam
belátom, meg kellett volna mondanom, de tudod bennem volt,
hogy meddig is vártam arra, hogy köztünk legyen valami, és
most, hogy végre ilyen jóban lettünk, kár lenne elmondani.
Én azt hittem csak barátság. Lehet, hogy sokkal előbb is
észrevehettem volna, hogy te többet érzel, de mindvégig
teljes szívemből bíztam benne, hogy csak én éreztem így, és
hogy neked nem kell bejárni az én utamat. Ha most előről
kezdhetnénk elmondanám, mert én soha sem akartam, hogy ez
legyen belőle, sosem akartalak emiatt elveszíteni.

Lehet, hogy te sok lánnyal vagy közel ilyen jóban, vagy még
sokkal jobban, ennek csak örülni tudok, szerencsés vagy.
Nekem nincsenek igaz barátaim, csupán a Niki és te. Nekem
igazi kincs egy ilyen barát, mert nem könnyen adom a fejem
arra, hogy megosszam valakivel a belső dolgaimat. Szóval..

Hogyha örökre leírtál, és már soha többé nem leszünk jóban,
akkor meg tudom érteni. Hülye voltam, nagyot hibáztam,
elismerem és hidd el, nem vagyok büszke rá. Jó okod volt rá,
hogy meggyűlölj...vígasztalom magam azzal, hogy neked van
igazad és tudom, hogy ez így van.
De akkor is fáj, hogy vége. Fontos vagy nekem, és ezután is
az leszel, de túlságosan szeretlek ahhoz, hogy most
elkezdjem védeni magam. Nem éri meg...mit érnék el vele?
Amit megtettem megtettem, már nem éri meg eltussolni.

Mindig is azt vártad tőlem, hogy őszinte legyek. Hát most az
voltam. Mindent úgy írtam le, ahogy történt, ahogy én akkor
éreztem, semmilyen helyesbítés nincs benne, ami javíthatna a
helyzetemen.

Hogy mit teszel, az a te döntésed. Én nem haragszom rád,
egyáltalán, nincs is miért. Se okom, se jogom nincs rá. Ha
úgy döntesz, hogy végleg kitörölsz az életedből, nem mondom,
hogy megértem és egyből elfelejtelek, de talán majd egyszer
sikerül megértenem. Elfelejtenem téged nem, arra soha sem
leszek képes, ahhoz túl mélyen vagy a szívemben, de
megérteni talán egyszer megtudom majd...

Detti
paff

Szia
Tudom, azt írtam, hogy Dettid, meg hasonlók, de nemistudom.
Nekem azok nem sokat jelentenek, engem senki se hív
normálisan és én is több fiút szoktam csak úgy spontán
''édesem'' ''kisszivem'' ''drágám'' satöbbin hívni és lévén ők is
ezt teszik fel sem tűnt.
Az pedig, hogy aranyos vagyok? Hátnemtom...nekem ez is
hétköznapi, teljesen átlagosan fogadtam azt is. Ha azt
mondtad volna, hogy mittomén csodálatos vok akkor azt
teljesen máshogy reagáltam volna le. De persze már mindegy,
ez is csak egy a sok dolog közül amiről nem beszéltem neked.
Mondom, én nem tudtam, bármily nehéz is elhinni, hogy te
többre vágysz. Lévén előtte nem igazán mutattad jelét
érdeklődésnek én úgy voltam vele, hogy akkor csak barátok
vagyunk.
És ismerem a szabad vagyok érzést, hidd el nekem. Mert
3hónappal ezelőtt pontosan ugyanezt éreztem, akár elhiszed
nekem, akár nem, éppen így éreztem én is, csak nem ilyen
sokáig. Kevesebb ideig voltam bizonytalanságban, mert a Niki
viszonylag hamar behozta a Dávidot az életembe.
Nekem könnyebb volt talán, mint neked..nemtudom, de
szerintem biztos. Jobb helyzetben voltam, mert nem a semmibe
érkeztem a sok hónap után.
Igazad van, nem gondoltam bele. Mert nem számítottam rá,
hogy így érzel, hogy ennyire komoly a dolog. Szerettem volna
jóbarátod lenni, miután már nem éreztem irántad többet ennél.
Hogy miért tettem? Nemtudom. Nem tudok többet annál amit az
előző levelemben leírtam...gondolkodtam már rajta, hidd el,
de nem jutottam semmire. Nem tudom megmagyarázni...talán nem
is lehet.

Rendben van...akkorhát, keress meg, hogyha elérkezettnek
érzed az időt és akkor talán sikerül megint egyenesbe
jönnünk...én hiszek benne, és várni fogom a leveled.
Detti
hát igen........
Köszönöm.....
Így talán már jobb.
jobb mint az utóbbi 1-2-3 hónap
Alig sírtam..
Viszlag.
csak 3 napig.
talán 5.
de vége.
és érzem, hogy a MAGAM URA VAGYOK!....És ez most még jó is...
Vuck