Azért beszélünk AI-ről - ami a jelen formájában ugye nem az - hogy ne Wilson labdáról legyen szó. Ég és föld, nem? Átlag véresszájú Facebook-Béla és ezóMargit-féle eszmecsere vagy egy kiművelt és épületes csevejre képes AI? Utóbbi? Hát még szép. Idegennyelv tanulásánál is szempont hogy egy buszvezetővel tudnál csak elbeszélgetni az élet felületességeiről, azt sem túl felemelő formátumban vagy azért akad ott értelmiségi nyelvhasználó is.

(#31) A Molyember, a bólogatókat keresőket igen jól ismerem, nekem személy szerint nem kenyerem, nem is erre gondoltam. Sokkal inkább arra, hogy az ember önismerete hiányából ésvagy eltévelyedettségéből fakadóan hajlamos kárt okozni, csapongani, utat keresni, természetesen a másik kárára, a kultúra, a néplélek, az ostoba önzés ezt nevelte bele. Van mit javítani a felhasználói élményen, mondjuk így. Kevesek sajátja egy érett, felnőtt eljárásrendszer. Úgy saját magukkal, mint az embertársakkal szemben.
A törődés és szeretet intézményeivel végképp nem egyenlő a bólogatás, vagy akkor azt nem hívhatjuk annak, de értem mire gondolsz.

Nehéz kijelölni az igazság mezsgyéit. Az is beteg, aki a hobbijába menekül, mert beleunt a játszmázásokba, energiarablásokba? Nem mindenkivel igazságos az élet, van, aki belefárad ebbe. A nagybetűs valódi nő és annak figyelme meg igen ritka. A vonzó külső is rothadó jelenség belső értékek, értelem, érettség nélkül.

A tárgyakba való beleesést még inkább tudom hova tenni, az ad egyfajta jól kiszámítható biztonságot, stresszmentesebb, persze távol esik a klasszikus vonaltól, elismerem. A kettő között meg van a chatbotba való belelátása a mindennek is, az valóban kissé infantilis érzelmileg, szánalmasnak is láthatja aki akarja (viszont jellemzően ott a saját ház táján is vannak ugyanezzel a jelzővel illethető elemek). Kezelni viszont sokkal előbb kellene a jelen társadalom által meggenerált, ténylegesen káros egyéneket, ez a technológia felé, ilyen módon való fordulás maximum az egyén szintjén hoz létre elvesztegetett éveket, rendszerint nem csinál más bajt.
Olyan ez, mint a slágerzene vagy a popcorn movie, aki azokkal elvan, könnyű helyzetben van. Aki többre vágyik az meg vár 1-1 élvezhető produkcióra. Ugyanígy az emberek esetében is. Akiben van sütnivaló még azt is gyakran elkanyarintja a pörgő világ, hogy neki nincs ideje semmire és senkire, még saját magára sem. A gazdasági mutatók növeléséhez van igény a minőségre, mint munkavégzés, emberileg viszont szabad a pálya és ritkán alakulnak szép személyiségek. Egyre többen leszünk, éleződik a harc, nem látom ennek javulási opcióját. Ilyen körülmények között méltó kiegészítést tud nyújtani egy tényleges AI szerintem. Csak remélni tudom, hogy nem a többségi szint másolódik beléjük, elvégre az érdekkörök különbözni fognak.