Sziasztok,
A héten a család lebeszélt egy Samsung Wave telefon megvásárlásáról, nem mintha szegények lennénk, de szerintük drága. Pedig hasznos lenne, a gyerekekről jóval kényelmesebb lenne kis ad-hoc videókat készíteni ezzel, mint előkaparni egy dedikált videokamerát vagy fényképezőt. Mindegy, beláttam, hogy végül is hordhatom az utóbbi eszközöket mindenhová, hiszen még nem is termelték ki az árukat...
Most persze egy kicsit sajnálom magamat, majd végiggondoltam, hogy mennyi használati tárgyam, kütyüm van, és azok milyen idősek. Valóban nem szórtam a pénzt ilyesmire, holott 70%-os technofil vagyok, és méregzöld elveket sem vallok. Lássuk:
Telefon: Nokia 6600 - 7 éves (ez a második telóm
Desktop: AMD XP2800+ - kb 6 éves (második gép)
Notebook: Acer TM6291 - 3 éves (harmadik gép)
TV: Sony crt FD Trinitron wide 32 colos - 7 éves (második)
HiFi: Sony QS akármi - 9 éves (első)
Digicam: használt Canon S400 - sok-sok éves és Canon EOS350D - 5 éves
Camcorder: Canon miniDV valami, alig használtam (mert nehézkes) - 6? éves
Bicaj: Merida, a váz 10 éves, RockShox Reba teló 5 éves
Autó: Seat Toledo (nem is saját) minimum 12 éves
Meghökkentő lista. Persze felnőtt fejjel (30+) mások a prioritások, és így is lehet élni. Kíváncsi vagyok, hogy a fiatalabb korosztály is képes/tud/akar-e ellenállni a vágynak, hogy a kütyüket gyakran cserélgesse, mármint ha az elcsábulást nem a szorító anyagi problémák akadályozzák.