Elindultam hát Kongóba. Az utam elég kényelmes és költségkímélő volt, mert sikerült egy hajóstoppot kifognom, majd Afrika északi részéből tevestoppal mentem tovább. Mire Kongóba érkeztem, már más elnök volt hatalmon és nemkívánatos személy lettem mind a kongói, mind a saját kormányom számára.

Ezért kiadták a parancsot a likvidálásomra. Kis hazámban ez úgy történt, hogy távollétemben pereket akasztottak a nyakamba olyan koholt vádakkal, hogy nem fizetem a fűtésszámlát, internetet, stb. és előkerült egy olyan csalási úgy is, aminek állítólagos kárvallottja egy sikeres vállalkozó volt, ezért ismételten távollétemben elítéltek 179 évre és elkobozták összes javamat és jószágomat.

Földönfutóvá tettek, de ez még mindig kisebb baj volt ahhoz képst, ami a kongói dzsungel közepén leselkedett rám. Mert állítólag valami félelmetes pusztította ott az embereket, ami nem is ember, hanem csak egy sejtelmes árnyék. És persze a vérszomjas kongói hadurakkal és az új kormánnyal is meg kellett bírkóznom.

helyzetem nem volt éppen a legrózsásabb....

(to be continued)