Valószínűleg tényleg besavanyodtam. Ez van sajnos. Nem panaszkodni akarok, a kedvem az elég jó, csak tele a tököm mindennel és mindenkivel.

Van hol laknom, igen. Bár az esőben beázik a tető és csöpög a víz az ágyamra, de van hol laknom. Addig tudok a saját ágyamban aludni amíg nincs eső. De ez is csak addig lesz amíg el nem visz mindent a végrehajtó.

Terített asztal is megvan, bár szegényes. Mivel pénz nem nagyon van, csak Anyám fizetésekor és nyugdíjakor van tele kajával.

Anyám szeret. Csak ő maradt. Te is tudod mennyire vágyódom egy megértő, helyes barátnőre, de csórón nehéz, sőt lehetetlen csajozni.

A haverok magasról szarnak rám. Ha valamelyik régi ismerősömmel akarok beszélni faszbúkon, mindig leráznak, ilyen és ehhez hasonló szar dumával: "Bocs nem érek rád, Bocs megyek aludni, Bocs fáradt vagyok, nem akarok beszélgetni". Azt nem baj hogy még órák múlva is fent vannak és pofáznak mással, csak velem nem akarnak szóba állni. Elgondolkodtam hogy eladom a telefonom, mert a kutya sem keres. Ezek után mond meg nekem, de őszintén, ne legyek besavanyodva? Csoda hogy nincs hitem semmiben és senkiben?

Tudnék én kikapcsolódni ha lenne kivel. Ne érts félre, semmi bajom nincs veled vagy a többiekkel, de jobb szeretnék a korosztályommal és lehetőleg sok sunával kikapcsolódni. De pénz nélkül ez sem megy.

Az invitálást köszönöm, de nem igazán van/volt olyan téma ami megfogott volna. Eddig legalább is. Ha lesz olyan ami felkelti az érdeklődésem, csatlakozom hozzátok, ígérem.

De hogy ne csak a panasz legyen a téma, holnap megyek állás interjúra. "Elvileg" van felvétel és "elvileg" esélyes is vagyok, majd meglátjuk mi lesz

[ Szerkesztve ]

Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.