Egy kis baleset következtében újra BKV-ra kényszerültem pár hete.
Egész jól visszaszoktam a biciklizésből, de tény, hogy idegesít a várakozás, a lökdösődés, esetleg a szag. De mikor jöttem az orvostól kezemben a friss röntgenképek, és épp azon sajnálkoztam magamban, hogy bizony újra BKV, mert 3 hétig most nincs bicó, olyan hihetetlen sebességgel húzott fel előttem egy mamika, amilyennel én az istenhegyiről nem gurulok le.

Pozitív:
Újra hordhattam a kalapom. Amiben az a jó, hogyha leülök vele - és még a lennon szemüvegem is felteszem pluszba - akkor "nem lát senki" - más kérdés, hogy azzal a külsővel mindenki engem bámul a buszon - így nem is látom, ahogy morcosan néznek rám a felspannolt nyugdíjasok.

Amúgy a szánin fogta meg jó végén a dolgot az egyik tag.
Azt mondta, hogy azoknak az öregeknek adja át a helyét akik tisztességgel tudják viselni a korukat. Amikor egy agyonfestett, ennélfogva bűn ronda, mi több, bizarr, gonosz tekintetű mami száll fel, hülye lesz neki átadni a helyét. Ha ki tudja magát úgy festeni mint egy tini, akkor állja is úgy végig az utat.

Amit én utálok még:
Amikor a kettes ülésekből az ablaktól távol ülnek le. Ez a legkisebb ikaruson (várbusz, 39-es, stb) a legnagyobb pofátlanság, mert ilyenkor frankón lezárta az ablak felőli helyet is.

Régesrég, mikor barátnőm volt és láttuk, hogy mindenhol egy-egy ember ül, de sehol sincs egy páros hely ahova ketten leülhetnénk, az mindig kiábrándító volt.
Azóta sokszor ülök más emberek mellé (hadd örüljenek nekem ) illetve volt már rá példa, hogy a tanakodó párt meglátva átültem egy másik helyre. Volt is nagy hála.

Szintén azzal a barátnővel esett meg, hogy eljött velem Ráckevére (ott laktam eredetileg).
Tökre meg volt lepődve, mikor a buszról leszállva a sofőrnek odaböffentettem egy mosolyteli viszlátot. Kérdezte; "Ismered a sofőrt?" Mondom nem, de azért köszönni lehet.

[ Szerkesztve ]

mitcsinalanyul.com - Tényleg, mit csinál?