Pedig ha belegondolsz, nem mindegy, hogy szárazföldi beavatkozás, vagy légicsapások, lényegi különbségek vannak mind a háttérben, mind pedig az elért eredményekben.
A nyilvánvaló okok sem feltétlenül olyan nyilvánvalóak, mert a kérdés elég összetett, és nagyon sok befolyásoló tényező van. Az olaj is csak egy a sok indok közül. Ha ez lenne az egyetlen, akkor Németország is az első vonalban lenne, mert német cégeknek is komoly érdekeltsége van a líbiai olajiparban.

De hát nem volt háború, Irakban nyugalom volt, szóval nem nagyon lehetett szó békefenntartásról. Iraki megtámadásának casus bellijeként Szaddám állítólagos tömegpusztító fegyverei szolgáltak (egyébként a nyolcvanas évek végén Szaddám vegyi fegyverekkel rendezett népirtást a lázongó kurdok között, és azután is megpróbált úgy viselkedni, mint aki vegyi- és atomfegyvereket rejteget, szóval a történet nem volt teljesen légbőlkapott).
Szóval már a kezdetektől nem stimmel a két történet: Líbiában népfelkelés van, Irakban nem volt. Irakot az USA a saját szakállára, mindenféle nemzetközi felhatalmazás nélkül támadta meg, Líbiát meg ENSZ-határozat nyomán egy színes nemzetközi koalíció (többek között norvég és katari repülők is vannak ott, pedig ők - olajexportőrként - ellenérdekeltek az olcsó líbiai olajban). Ja, és Líbia egész eddig aktív olajexportőr volt, az olajat nyugati társaságok termelték ki - Irak viszont embargó alatt volt és az állami olajvállalat termelte volna az olajat, ha el tudta volna adni. Aztán ott az a különbség, hogy Irakba szárazföldi erők is bevonultak, akik pikk-pakk leverték Szaddámot, viszont ezután azzal a helyzettel szembesültek, hogy nincs senki, aki igazán át tudná venni az irányítást, jelentkező viszont volt bőven, többek között mindenféle vallási fanatikusok is - Líbiában viszont erről szó sincs (ott még azt se sikerült eldönteni, hogy Kaddhafi kiiktatása a célok között szerepel-e), ott a felkelőkre hagyják a diktátor lerendezését és úgy tűnik, hogy ott már van alternatív vezetőség és az öngyilkos robbantók sem igazán népszerűek.

Szóval a dolgok azért jóval bonyolultabbak annál, mintsem hogy le lehessen rendezni azzal, hogy "mert az olaj".

DRM is theft

Szerintem meg be sem kellett volna avatkoznia a nyugatnak. A többmilliárdos tomahawk rakétákkal felszántják a sivatagot, a kivonuló arzenál költségeit meg szépen megfizetik a nyugati polgárok. Legalább ismét beindul a fegyverbiznisz, valaki biztosan jól jár, de nem mi átlagemberek és nem a líbiai civilek.
Nekünk meg aztán feltétlen szükséges lenne pattogni.

Egyébként pedig mi lesz majd ha megbukik a diktátor? Rászabadul a szabadság és gazdagság az országra? Ugyanolyan szar lesz ott az élet, mint eddig. A lázadók is maradtak volna a seggükön, lehet hogy rosszul élnének, de élnének.

／人◕ ‿‿ ◕人＼

Szerintem kicsit pesszimistán állsz a dolgokhoz.
A hadianyagoknak mindenképpen költsége van, ha használják őket, ha csak állnak. Elhasználni meg ígyis-úgyis elhasználnák, maximum nem élesben, hanem hadgyakorlaton. Feltételezem, hogy az egyes államok védelmi kiadásaira tervezett összeg fedezi az akciók költségeit, tehát nagy többletterhet nem okoz a polgároknak.

Mivel senki nem lát a jövőbe, ezért senkinek sincs kész válasza, hogy mi lesz 1-2-több év múlva. Nyilván nem egyenesen következik a diktátor megdöntéséből, hogy rászabadul az országra a szabadság és a gazdagság.
Viszont ha megdöntik Kadhafi uralmát, a lehetőségeket pedig jól használják ki, akkor igenis megvan rá a sanszuk, hogy egy élhetőbb országot teremtsenek maguknak. Egy átalakított politikai rendszerben több szabadságuk lehet, az olajiparra támaszkodva pedig emelkedő életszínvonaluk. (ne felejtsük el, hogy az olajipar mostani bevételeiből a Kadhafi-család nem kis részt tüntet el, ha ez a pénz az állam rendelkezésére állna, az sok mindenre forrást teremtene)
A mellékelt ábra szerint a líbiai emberek egy nem kis részének elege lett a szarul élünk, de legalább élünk hozzáállásból.
Szerintem.