A szekálás abban merült ki, hogy felemlegette a félreértéseket, félrehallásokat, félreszólásokat, és diadalmasan nevetett. Neki ugyanekkor nem voltak hasonló botlásai, soha. Egy idő után már semmit nem beszéltem meg velük, mert folyton leckéztetést kaptam válaszul. Akor is, ha csak az élményeimről akartam beszámolni.

Vágyakról ne is beszéljünk. Volt egy fix elképzelésük arról, hogy milyen gyereket akarnak nevelni. Csak azért sem olyanra sikerültem. Tanultam zongorázni. Érdekelt a gitár is. Nem támogatták, ezért levetett telefonokból, megunt játékokból söpörtem rá össze a pénzt, hogy elkezdhessek tanulni. Hozzá kell tennem, hogy aki nem tanártól tanult, azok közül a legjobb lettem a gimiben - persze, holtversenyben. Volt, aki volt olyan jó, mint én, csak ő más területen volt erős, mint én.

A dac hajtott sok területen előre. El kellett telnie egy BSc-nek, hogy a dac után ismét a kiváncsiság legyen az úr. De még megvan a kiváncsiság, ezért mérhetetlenül örülök.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István