2022. szeptember 30., péntek

Gyorskeresés

Egy rossz álom

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ma hajnalban egy rossz álom a fejemre olvasta a gyerekkorom hibáit.

Gyerekkorom
Apukám szekált. Nem csak úgy aranyosan néha, hanem egészen gonoszul. Volt, hogy már anya szállt rá, hogy ne szekáljon, hiszen ő látta, hogy a szemem már kicsit jobban csillog az átlagosnál. Persze a fiúk nem sírnak, akkor sem sírtak. Inkább gombóccal a torkomban ültem végig egy családi ebédet, vagy akár ennek kibővített formáját, ahol vendégek is a közönség részét képezték. Persze anya sem volt mindenható, a szekálás egészen sokáig folytatódott. Nem mondhatom, hogy rossz apukám van. Gyerekkoromtól kezdve dolgos, becsületes embernek ismerem, és sok időt töltött velem, amikor kicsi voltam. Emlékszem ahogy nyírtuk a füvet, együtt takarítottuk az autót. Emlékszem, hogy hozott haza biciklivel az iskolából.
Egyszerűen csak az ő apja is szekálta őt. Annak idején, nyolc évesen beírattak zongorázni. Pár év múlva apa megkért, hogy tanítsak meg egy darabot neki, amit nagyon kedvelt. Elkezdtük. Én nagyon örültem a haladásnak, anyának újságoltam boldogan hogy apa milyen aranyosan próbálkozik. Erre apa vérig sértődött, hogy őt szekáltam. Szóval ilyen természete volt a szekálással.

Az iskolába már úgy mentem, hogy egy felszabadult, gyermeki oldalam rohant keresztül-kasul mindenen ami új volt és érdekes, de mellette már megjelent az az oldal, ami érzi a szégyent, retteg a botlásoktól és mások számára is emlékezetes lebőgésektől. Ez gátat szabott a beilleszkedésemnek az osztályba, de nem a rendszerbe. Hiszen a rendszerben - pláne azok után, hogy anya rengeteget foglalkozott velem - nem volt nehéz elérni jó eredményeket. Ez alsó tagozatban még kitűnően működött, azonban ötödik osztálytól kezdve felborult az addig kényes egyensúly. Az osztályom számkivetettje lettem, megkaptam a stréberezést visszamenőlegesen is. A mai napig a legjobb barátaim az évfolyam másik két osztályából kerülnek ki, ahová szünetekben átszöktem.

Álom
Az álomban valahol kirándultunk, ahol lehetőségem nyílt beszélgetni az akkori, felső tagozatos osztályfőnökünkkel. A Tanárnő megkérdezte, miért nem akartam beszélni az osztályunk előtt. Erre én elkezdtem mesélni, majd ezt könnyek között, szipogva, gyerekként fejeztem be. Elmeséltem neki, hogy ebben az osztályban nekem már nem jár semmilyen tisztelet. Hogy strébernek bélyegeztek, az önbizalmam osztályon belüli része jóformán megsemmisült. A sírástól felébredtem.

Ébren azon gondolkoztam, hol romlott el az egész. Elemezgettem az évek sűrű szövetét a fény felé tartva, keresve az anyaghibákat. Egy-egy emlékezetesebb pillanatot jobban megértettem. Elgondolkodtam, hogy csináltam volna másképp a tanár helyében. Egy kicsit tudatosan is levettem az akkori önmagamról a felelősséget, hiszen bátran állíthatom, hogy egy 10 éves gyerek még inkább elszenvedi a világot, mint alakítja.

Később, a gimnáziumban az osztályomtól valamiért hasonlóan távol maradtam. Már szinte meg sem próbáltam kapcsolatot tartani, beilleszkedni a fiúk közé. A lánycsapattal jobban elvoltam, de ez később hozta magával a saját problémáit. Valahogy egy-egy emberrel tényleg képes vagyok összebarátkozni, bátran állíthatom, hogy az egyetemen is találtam életre szóló barátságot. De sajnos itt is, még kapcsolat mellett is folyton potyogtak a plátói szerelmek, majd ebből egy még a kapcsolat fázisig is eljutott.

Úgy érzem, hogy megértettem, miért volt nehéz számomra a több fős társaságokba való beilleszkedés. Úgy érzem, megértettem, miért bukdácsoltam, estem-keltem a kapcsolatok terén. Úgy érzem, hogy azt is megértettem, hová lett a kezdeti lendület az egyetem első félévei után. Legalábbis a motiváció, hiszen nehéz lenne nem lendületnek nevezni azt, amit éppen leművelek (távmunka külföldre, mellette szakidegen mesterképzés, lakás berendezése és részleges felújítása).

Az életutak - bejegyzés válthatta ki nálam az álmot. Köszönöm.

Hozzászólások

(#1) Tothg86


Tothg86
tag

Köszönöm, hogy megosztottad!
Ha érdekel a világ, vannak kiváló módszerek, hogy tudsz kapcsolódni a belső gyermekhez. Egész elképesztő élményeket tud adni.

(#2) totron


totron
őstag

Nem derül igazán ki a feléd irányuló szekálás hogyanja, mibenléte. Írnál pár példát? Lám, nem működik az, hogy nem vagyok inkább semmilyen, csak nehogy legyek valamilyen, megúszva a negatív besorolásokat. Az ösztöni világban (állati, gyermeki) mindenki valamilyen és szerepe van, ha mást nem a boxzsákét kapja meg, hogy a többi kohéziója jobban működjön vagy egy jól bejáratott, klasszikus gúny céltáblája, egyébként láthatatlan (micsoda gusztustalan biztonsági játék). Ami adódik a félelemből és a különbségek ilyen, gyermeki módon való lereagálásából. Sajnos ennek kordában tartása, feldolgozása nem az állami edukáció része! Mély nyomot hagyhat vagy hagy is az emberben, élethosszig tartó identitástudat tulajdonosa lehet a megbélyegzett, egyben rossz vagy alkalmatlan embernek érezve magát, s hiába tudja aggyal, gondolattal, azóta begyűjtött tapasztalataiból, felhízlalt önismerete okán is, hogy ez nincs így, a bevésődés mégis ott van.
Ott romlott el az egész, hogy az egységnyi pedagógus nulla felelősséget érez még ha az orra előtt zajlik is, elsimítja majd az élet, felelősség lehajítva, fel sem véve.

Az egyéni kapcsolatok síkja és a többfős, bandázós két külön. Nem mindenki nagytársaságos beállítottságú fiatalon Klasszikus jelenség, hogy falkaösztönből falkatagként alkalmatlannak nyilvánítják azt, akit alkalmatlannak nyilvánítottak, milyen igazságos. Később aztán jó esetben kinövik a Nagy Igényt és a barátságok, párkapcsolat felé orientálódnak felnőttként. Nincs mindenkinek igénye megélni ezt a személyiségfejlődés szempontjából köztes szintet és fejest ugorni bele, van aki enélkül is tud működni, mert nem fél egyedül, nem fél önmagától, önmagába nézni, nem lételeme a társai ösztöntámogatása.
Papíron ugyanoda jut végül a falkázó és a magánzó is, a magánzó mégis visszább van a kapott stigmával, amit már ő maga hordoz önmagában akár levehetetlenül és aminek már nem is kellene, hogy jelentősége legyen, holott a bűne csak annyi volt, hogy eredendően több esze, magasabb szintű érettsége volt gyerekként, mint a közösségnek, amibe beletették iskola címszó alatt.

A konklúziót sem világítod meg számunkra. Megértetted, de mik voltak az okok?

[ Szerkesztve ]

(#3) #90088192


#90088192
törölt tag

Nem akartam senkinek rossz perceket szerezni, csak egyszerűen elgondolkoztam, és kiesett belőlem.

A beilleszkedés lényege, hogy bizonyos dolgokat megtagadsz magadból. Erre gyorsan rájön az inteligensebb ember. Ez viszont magával hozza azt, hogy a falka hátráltat, hiszen a falka azt gondolja felsőbbrendű.
Valójában nem és ezt aki kívül van látja, hiszen a falka azt csinálja amit a vezér mond. A kívül álló viszont azt csinál amit akar.
Hányszor volt velem is, hogy az eszem miatt kerültem bajba, egyik alkalommal egy idióta üldözött, mert miért ne, én fogtam magam beugrottam a kastély alagsorba az egyik oldalon, míg a másik oldalon ki, a hülyék meg ott vártak, és hívták a tanárt, hogy bementem oda, ahová tilos.
Majd megvertetem magam, olyan indokkal, hogy flegma vagyok. Amikor Mindenkit kerülni próbáltam, és ha az agresszor megszólított mert volt/nem volt sapka a fejemen akkor próbáltam röviden tömören válaszolni és lépni elfele.
Egyszer beloktek egy tó közepébe egy csónakban, evezők nélkül és elvitték a biciklimet, a szerencse megint csak az volt, hogy nem vagyok hülye, szárazon kijöttem, mert a horgonnyal ki tudtam magam húzni.
Amikor üvöltöttem nekik, hogy a k.anyjuk picsajat álljanak meg, akkor még ők voltak felháborodva, mert az anyjuk egy szent. :(
Ott lett elegem az agresszor paprika jancsikbol.

(#4) Tothg86


Tothg86
tag

Gondolom ezek a sztorik azt jelentik, hogy nem illeszkedtél be a paprikajancsi agresszor falkába?
Elgondolkodtam. Én nem akartam az agresszor bandába tartozni. Kívül találtam magam egy pillanat alatt. Ráadásul nyilván céltáblává váltam gyakran. Nehéz volt, de utólag örülök, hogy kitartottam az elveim mellett, amit most felnőttként tudok tovább vinni.

(#5) #90088192 válasza Tothg86 (#4) üzenetére


#90088192
törölt tag

Limitált számú ember akivel kapcsolatba tudsz kerülni.
Én a motorozás miatt próbáltam jóba lenni velük, de hamar visszaütött.
Oda tartozni nem akartam, csak motorozni.

(#6) TheLázs válasza totron (#2) üzenetére


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

A szekálás abban merült ki, hogy felemlegette a félreértéseket, félrehallásokat, félreszólásokat, és diadalmasan nevetett. Neki ugyanekkor nem voltak hasonló botlásai, soha. Egy idő után már semmit nem beszéltem meg velük, mert folyton leckéztetést kaptam válaszul. Akor is, ha csak az élményeimről akartam beszámolni.

Vágyakról ne is beszéljünk. Volt egy fix elképzelésük arról, hogy milyen gyereket akarnak nevelni. Csak azért sem olyanra sikerültem. Tanultam zongorázni. Érdekelt a gitár is. Nem támogatták, ezért levetett telefonokból, megunt játékokból söpörtem rá össze a pénzt, hogy elkezdhessek tanulni. Hozzá kell tennem, hogy aki nem tanártól tanult, azok közül a legjobb lettem a gimiben - persze, holtversenyben. Volt, aki volt olyan jó, mint én, csak ő más területen volt erős, mint én.

A dac hajtott sok területen előre. El kellett telnie egy BSc-nek, hogy a dac után ismét a kiváncsiság legyen az úr. De még megvan a kiváncsiság, ezért mérhetetlenül örülök.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.