En nem tudom miert vagyok itt ezen a vilagon. Nem vagyok az az ember, aki azt gondolja, hogy van rendeltetesem. Neha a kelletenel jobban bele tudok latni a dolgokba, es olyan gondolkodasmodom, megnyilvanulasaim, reakcioim vannak, hogy tobben a kornyezetemben meglepodnek, hogy ez nem vall egy 26 eves emberre. Inkabb sokkal tapasztaltabbra. Mondjuk ugy 50-60 kozottire. Olyan magabiztossaggal tudom a sajat, alatalam igaznak velt (egyeb apro infomorzsakbol felepitett) allitasaimat eloadni, alatamasztani ervekkel, hogy iranyitani tudom az embereket. Elore tudom mit fog cselekedni egy ember, ha elotte ugy alakitom a beszelgetesunket.

Nincsenek veletlenek, mindenki sajat maga alakitja az eletet. Ki ahogy tudja, ki amennyire akarja. Nem vagyok vallasos, de hiszek valamiben, ami az egyent alakitja. Amit tud az egyen alakitani, hogy milyenre alakitsa sajat magat.

Az emberek ostobak, nem ismerik fel a vilagban a szepet, a jot, azt, amiert erdemes lehet(ne) elni. En is ezek koze tartozom.

Felek a halaltol, soha nem akarok meghalni. Orokke akarok elni. Mikozben latni akarok egy olyan vilagot, amiben meg sem szulettem, es latni akarok egy olyan vilagot, amiben meghalok. Mi lesz utanam? Ki mennyire fog meghatni ha mar nem leszek? Mi marad fenn utanam? Csak 20-30-60-80 ev? Mire eleg ez?

Kulso megfigyelokent elni az eletet, tapasztalatot szerezni, megfontoltnak lenni.

Talan....

Sosem tudjuk meg.

Ambulimax Provider