Jó a kép! Egy kissebb forgalmú átkelőn készült, ami alacsonyabb besorolású. Operálni tökéletesen lehet vele! 
Meg hangulatot kelteni...
Nem vettem észre, hogy a határtól átcsapna hirtelen autópályába'... 
Amúgy van egy viszonylag új mesém is.
Abszurdisztán délnyugati részén járunk, Poloskafő közelében. A mesebeli falu arról híres, hogy télen előszeretettel tombol arra hófúvás, ha az időjárásnak éppen olyan kedve van. Mesénk idején is éppen sikerült ezt kifogni. Arrafelé szokott cirkálni egy melósjárat, jómunkásembereket szokott vinni valami Bummtronix nevű fáziskergető céghez. Előző éjjel már kihúztak onnan egy járatot a közelben (akkor még nem is tombolt igazán a vihar, ami éjjelre nyugodott is), mert az meglátogatta picinyt az árkot közelről, de akkor lepucolták a helyszínt, és reggelig nem is volt gond. Történetünk egyik szereplője, Iván Zuhanovics a reggeli járattal tartott éppen a munkahelyére, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy a busz szépen elakadt a méretes hóban. Igazából nem is lett volna sok hátra, mert a mellékút, amin közlekedtek, pár kilométeren belül véget is ért volna, onnantól meg a letakarított főúton mehettek volna tovább, akadálytalanul. Der Medve, a buszsofőr derekasan küzdött. Sok sok év tapasztalattal a háta mögött próbálkozott, de minden tudása ellenére sem sikerült kikecmeregni az időközben egyre csak hízó, méretes hóból. Amikor feladta, felhívta az illetékeseket, hogy itt és itt elakadtunk, segíccség', meg ilyenek. Medve nem akarta elhinni, amit a telefonba hallott válaszként, ezért Ivánt is odahívta, jól hallja e. A válasz kb annyi volt, hogy árokban vannak? Közölte Medve hogy nem, mire udvariasan megemlítették neki, hogy akkor ne pánikoljon már, mert nem fognak menni. Közben az utasok jól szórakoztak: nem kellett dolgozni, mert ugye akkor már tartott a munkaidő. A 'zinternet nevű csodálatos találmány jó szórakozást nyújtott, a rádió pedig kabarét sugárzott, azon is jókat lehetett röhögni (többször is megemlítették ugyanis a kabaré alatt, hogy ők most tulajdonképpen egy járható úton nem akarnak továbbmenni, vagy mi a franc). Kültéri bámészkodnivaló is akadt, szembe velük egy kenyeres zupámennek' érezte magát, és az akkorra már félméteres hóban úgy gondolta, a dobozos furgonnal megcsinálja azt, amit a hozzá képest dömper méretű busszal nem lehetett. Neki sem sikerült, de legalább az utasok jól szórakoztak ezen. A távolban pedig, az onnan tökéletesen látható főúton fel alá rohangáltak a takarítógépek, közlekedett mindenki, azokat is lehetett végül nézegetni.
Fél műszakkal később mégis úgy döntöttek a mesebeli illetékesek, hogy jó volna menteni. Volt valami nyócckerekű batár katasztrófagépük, gondolták az majd jó lesz oda. Rá is qrtak a vitézek, amint bementek menteni, először magukat kellett végül kilapátolni, hogy aztán mással is foglalkozhassanak...
Még bőven ott tartott a sofőr, hogy várakoznak mentésre, amikor az utasokat kizavarta a buszból. A főúton ment haza az ellen járat (immáron kihagyva az érintett problémás buckalakós szakaszt), arra felültette őket, majd ő maradt várni a mentesítésre. Pár biztonsági sün maradt csak vele, azok kellően hülyék voltak ahhoz, hogy ne merjenek hazamenni, tartva a főnöküktől. Iván otthon is csak röhögött az akkor még tartó kabaréműsoron, ami a rádióban ment, miszerint azon a környéken az utak jól járhatók. Közben Der Medve egyre csak posztolta a képeket (beszorult busz, beszorult katasztrófagép, lapátoló vitézek, fél méteres hó a prérin, stb) a f*szbúk nevű oldalra a hóban ragadt járgányáról.
U.i.: a történetben szereplő nevek/cégek/helyszínek/szervezetek mind a fantázia szüleményei, minden egyezőség csak a véletlen műve lehet. Különben is, ilyen elb*szott egy országot kitalálni sem lehetne... 
[ Szerkesztve ]
“Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy sosem tudhatjuk biztosan, ki írta.” (Petőfi Sándor)
