A cikk jó.
Csak a rendszer nem működik jól. Európában, sőt az egész világon ugyanannyira kártékony az utak sózása, mind a környezetre, mind a gépjárművekre nézve. Az északi országok kivételével (pl Finnorszában zúzottkővel szórják a havas utat minden havazás után, amit tavasszal szépen összetakarítanak és elteszik a kövi télre) ennek ellenére, szinte mindenhol sóznak.
A különbség mindössze annyi, hogy Németországban és Ausztriában is onnan tudtam, hogy esni fog a hó, vagy a közlekedésre veszélyes lehűlés következik, hogy a száraz utakon, autópályákon és mellékutakon is egymást váltva mentek a sószórók. Sokat persze nem kellett várni, mert az elősózott utakra megjött az égi áldás. Ami persze egyből olvadt az elősózásnak, a forgalomnak, és a hóesés közben is járó sózógépeknek köszönhetően. Nálunk nem így van.
A felkészült embereink és gépeink rendre megvárják, hogy teljesen járhatatlanok legyenek az utak, országszerte balesetek történjenek, és akkor végre útnak indulnak hősként menteni a menthetőt.
Az igazság az, hogy nem hősök vagyunk, hanem balfaxok.

A bonyolultság elrejtése még bonyolultabb rendszert eredményez, és ezért kerülendő. KISS