Csak félig meddig sikerült megértenem a történeted de szerintem inkább szülő szerepben funkcionáltál te vagy még inkább egy nagyon jó barátként aki mellett megerősödött a leányzó és eljutott oda, hogy elkezdte magát kipróbálni az életben. Fiatal még és szerintem a személyisége sem alakult még ki.

Hosszú érzelmi és gondolati tortúra vár még rád. Keress magad mellé barátokat és hagyd hogy teljen az idő. Ennél többet nem tehetsz.

Best teaparty evaaaaaaaaa!

Látom, kezded meglátni a negatívumokat is. Ez jó, mert már tovább mutat a beletőrődésen.
A negyedik lépcsőfok a kiábrándulás.
Az ötödik a megbékélés.
A hatodik a szelektálás. A rossz elvetése, a szép emlékek megőrzése.

Már a kiábrándulás határán vagy, csak kérdés, hogy tovább lépsz-e. Tedd meg.

Továbbra is figyelek.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Na végig olvastam amit erről a témáról leírtál és most azt ajánlom, hogy nagyon nagyon jól figyelj ide:

Ugyan ezt a témát végig csináltam. Szinte a legapróbb részletekig megegyezik a történeted az enyémmel az eljegyzést kivéve mert talán egy hangyányival több eszem volt mint neked de tényleg csak egy molyfingnyivel. Ha érdekel írok részleteket de mondom a lényeg annyi, hogy szinte minden így volt. A depresszió a távolság miatt, az a mélyen szántó érzés, hogy nekem ő a minden, a gondoskodása az ápolása, az önbizalomhiánya a szakításunk utáni új pasija, szinte tényleg minden.

Ami jó hír: Ez a lány tényleg szeretett téged de még iszonyatosan éretlen még ha úgy gondolod, hogy nem, mert felnőttesen gondolkozik érzelmi téren kezdő. Ezért lett vége a kapcsolatnak.

Ami rossz hír: K**va sokáig fogsz még agyalni azon, hogy vajon mi történt és minek mi a miértje. Magadat sem fogod megérteni és az is sokszor megfordul majd a fejedben, hogy te milyen ember is vagy.

Amit én tanácsolni tudok. Temesd el minden létező módon a dolgot és amikor úgy érzed eltelt az az idő amikor józanul látod, hogy nagyjából (mert teljesen szerintem sosem fogod)
mi történt akkor keresd fel és beszéld át vele a dolgokat, hogy talán végleg megnyugodj.

Én rájöttem arra, hogy közel sem az a lány volt életem szerelme. Én akartam, hogy az legyen. Megkerestem több mint egy év után és megbeszéltük higgadtan, hogy nincs már harag vagy bármi aztán megkaptam a kérdést, hogy újra kezdjük-e.

Nem hiszem, hogy most egyet fogsz érteni azzal amit írtam de idővel majd rá fogsz jönni és akkor már az út végén leszel. Kitartás

Best teaparty evaaaaaaaaa!

és Ti újrakezdtétek?

Samus:
Minél jobban rágod maga rajta, annál rosszabb lesz. Az élet szívás, de mindig akkor jön jó dolog, amikor nem várod. Amikor már mindent feladsz és azt mondod, hogy nem csinálod tovább, hirtelen történik valami, ami miatt azt mondod majd, hogy megérte várni. Ez nem csak a párkapcsolatokra vonatkozik, hanem bármire, ami Veled történik. Résemről azt az elvet vallom, hogy minden okkal történik velünk, mindenből tanulnunk kell valamit. Szerintem most ülj le egy picit, higgadj le, gondold át és írd le, hogy ebből mit kellett megtanulnod. Ezt a papírt vedd elő fél év-egy év múlva és írd le újra, hogy mi a tanulság. Meg fogsz lepődni magadon is

Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?

Nem Nemet kellett mondanom mert tudtam, hogy az életemnek előre kell haladnia. Pedig nem volt más lány közel s távol.

Best teaparty evaaaaaaaaa!

Végig nem tudok reagálni, ahhoz már késő van.
A lány most lesz 22 éves, volt már egy elég hosszú kapcsolata, de már nem hiszek semmiben. Komolyan. A szememben akkora kamugép, hogy lassan azt sem hiszem, hogy az előző barátja és köztem lévő időben, ami elvileg 6 hónap volt, nem volt senkije, vagy azelőtt, vagy aközben.... Meg hogy Ő nő, és kibírja szex nélkül is (látom, még én is kevés voltam, ha mellé még más is kellett pedig hétvégéken nem tétlenkedtem, és elég sok dolgot kipróbáltunk, volt, ami maradt is, mert bejött...)...Igen, bocsáss meg, hogy úgy hittem, és mert minden úgy tűnt, szóval úgy hittem, megtaláltam életem párját, és tényleg komolyan gondoltam a dolgot. Egyszóval hülye vagyok, sajnálom...

És tudod, eltemettem. Személyesen semmit nem tudok elmondani neki, megtettem írásos módon, törölte is az üzenetet, miután elolvasta, gondolom nem hitte volna, hogy rájövök a kis titkaira. (azért érdekes, hogy csak ezt, a "lelepleztelek" üzenetet, a többit nem...amit utána írtam, azt sem) Továbblépek, elfelejteni nem tudom, mert emlékeim vannak. Nem tudom, mi igaz, és mi nem az belőle, de nekem emlékek.

Lehet, hogy igazat mondasz, bennem az emlékek élnek, lévén más nem maradt, és az emlékek azt mondják, hogy ha nem nézem az utolsó egy hónapot, a rengeteg hibáját (ez nem is érdekelt, tudtam, hogy nekem is van, így átnéztem ezeken), még mindig úgy érzem...Bennem van, hogy csak én rontottam el, de ha ilyen módon, ennyire durván rám hárít mindent, miközben az Ő fejém tonnányi vaj van...és ebben a hitben tart, nem mondja el az igazat...az a baj, hogy ez is baj. Olyan kapcsolatot szerettem volna,a hol ha probléma van, megbeszéljük. Ezt az elején közöltem is, rendben, mondta. Ehhez képest, ha problémája volt, nagy nehezen kihúztam belőle (mert látni láttam), és változtattam a dolgon, vagy legalábbis megpróbáltam másképp csinálni. Ezzel szemben ha én említettem meg valamit, rögtön szemrehányásnak vette, és hogy milyen bunkó vagyok...

Hazudott nekem, nagyon durván átvert, most egy másik mellett illeg (és ebből kiindulva ki tudja még hány mellett), mással hempereg azon az ágyneműn, amit mi vettünk az eljegyzésre, azokban a ruhákban, amit én vettem Neki, abban a kabátban, amit én vettem Neki, mert szerettem...most leginkább ez fáj, és a tudat, hogy lehet, miattam lett ilyen? Mert elkezdte sorolni az indokokat, hogy ekkor már megingott, utána is, és akkor ez már sok volt, miközben a másik pasi meg röhög a markába azon, hogy engem mennyire kikészít ez az egész.

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!

Az egyes embernek a lehető legtöbbet meg kell bocsátania. Ennyi. Aki erre nem képes, annak még gyakorolnia kell, mert a törvényes igazságszolgáltatáson túli bosszú primitív dolog, egyszerűen nem illik egy XXI. századi emberhez. Ha az ember mindent meg tud bocsátani, még nem jelenti, hogy hagyja is, hogy bármit megtegyenek vele - de utólag már semmin sem érdemes bosszankodni. Voltaképp mit akarsz, büntetni? A hatalom látszatát akarod?

Jelzőket nem rád, hanem a magatartásformádra írtam. Mondtál egy szót, aztán ki is fejtetted szépen. Na mindegy.