Lenne mit tanulnunk más nációktól, de mi szeretünk a saját utunkon menni a szakadék felé és még büszkék is vagyunk erre. Amúgy szerintem írni megtanítják a gyerekeket itthon az iskolákban, csak fantáziát, kreativitást és okot, célt nem adnak nekik, hogy írjanak valamit. Ahogy olvasást is megtanítják nekik, de mellé meg is utáltatják velük az olvasást, ahelyett, hogy megszerettetnék velük. A legtöbb itthoni kötelező olvasmány nagy műnek nevezhető, de a többségük unalmas és érthetetlen annak a korosztálynak. Rengeteg régi és új regény van, ami annak a korosztálynak lett írva, sőt még kifejezetten érdekes is nekik, de nálunk Antigoné kell meg Homérosz és Íliász. (szó se róla, én a legtöbb kötelezőt élvezni tudtam, de ahhoz az kellett hogy már iskolán kívül megszerettették velem az olvasást, mert gyakran kaptam a szüleimtől különböző nagyon izgalmas olvasnivalót, sőt egyik karácsonyra egy teljes Jules Verne gyűjteményt is) Meg kell találni azt a könyvet, azt a tevékenységet, ami annak a 6-14 éves gyereknek való, külön a fiuknak és a lányoknak.

Ez is azért jó, mert nem megtanítani akarnak velük valami unalmasat, hanem elérni, hogy készítsenek valami érdekeset, hasznosat...amivel együtt jár a tudás elsajátítása is (és nem a tudás rájuk erőltetése)

Pár napja olvastam, hogy Finnországban projekt jelleggel bevezetik pár helyen azt, hogy tantárgyak helyett témákat, tanítanak...pedig a skandináv országokban és sok nyugat-európai országban már mérföldekkel előttünk járnak az oktatás terén.

Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.