A magam "optimistán pesszimista patriotizmusát" azt hiszem, nyugodtan szabadjára engedhetném, nem tűnne különösnek egy külföldi szemében. Néhányszor már találkoztam külföldiekkel itthon, és többször ilyesmi lett a vége a beszélgetésnek, miután angolul pesszimistáskodtam egy kicsit a jelenen: "De változtatni akarok mindezen. Ez az én szeretett országom, a népem - ez az én küldetésem. Az egész életemet ennek szentelem. És ha halálomig nem is sikerül, akkor is boldog leszek, mert megtettem mindent, amit tudtam."

Nem röhögni Igazából ilyen és ehhez hasonló szövegeket régóta gyakorlok angolul (és magyarul), hogy ha alkalom adódik, legyen mit mondani és legyen mivel könnyekig hatni a külföldit. (Igen, hogy filmszerű legyen, hétköznapiság vagy túljátszás, modorosság nélkül, ahhoz nem árt a gyakorlás. Főleg angolul, ami nem az anyanyelvem, így színészkedni sem tudok olyan jól úgy.) Egy amerikai turista, amúgy idős házaspárnál elég látványosan sikerült, a Citadellánál

[ Szerkesztve ]