"valahonnan pótlódik az olaj, az tipikusan benzin szokott lenni, az pedig elég indok, hogy pánikszerűen szervizbe vidd."

Ez a régebbi, mechanikus AC pumpás motorok jellemzője volt és mérsékeltebben, de a kockázata újra megjelent a közvetlen befecskendezéseseknél (nem mindegyiknél).
Az elektromos tápszivattyús, szívócső befecskendezéses motoroknál (az utakon nálunk még ebből megy a legtöbb) ha megy minden henger és egyéb anomáliákat sem produkál a motor, akkor az olajba kerülő (problémás mennyiségű) benzin kizárható.

Lehetne még víz is, de az könnyen ellenőrizhető (a szint ellenőrzéssel ellentétben, frissen leállított motornál kell a nívópálcát kihúzni, akkor látszik az emulzió). Főleg az veheti észre hamar, aki rendszeresen korrigálja az olajszintet (nem fogy a megszokott ütemben, a szokásosnál sokkal több sárgás-fehéres trutymó a beöntőnyílás tetejében - kupakjában)

"Ha két olajcsere között egyszer bele kell borítani egy doboz olajat, akkor kb. normálisan rendben van minden, ez az elfogadható szint."

200-300eKm felett már elfogadható, bőven alatta csak akkor, ha ismerten "olajzabáló" a konstrukció.

Van új korától nálunk lévő, 300e+Km-es autó (2.5 common rail turbódízel), két csere között nem kell pótolni, a periódus végére még kényelmesen a minimum felett van az olajszint. Hozzá kell tenni, hogy gyárilag 20e a periódus, mi eleinte 15e-nél, 150e környékétől 10e-nél cserélünk olajat (évente átlag 3x) - a gyári periódus alatt jó eséllyel már pótolni kellene.

[ Szerkesztve ]