Te is egy vagy azok közül, akiket úgy szoktam emlegetni: hungarotalibán. Amit veled egyetemben néhány hozzászóló nem vesz figyelembe, az az a tény, hogy pl. az egészségügyben sz@rért-hugyért kell dolgozni, sokszor ezekkel a végtermékekkel, így tök mindegy, Izraelben, Svédországban, Ausztriában vagy Ausztráliában dolgozik valaki, azt fogja dicsérni, az ottani embereket, a más hozzáállást, mit ami itt a csökött, szittya magyar agyunkkal esetenként tanúsítunk. Könyvemnek egyik szereplője, a vívó barátom, aki aneszteziológus, abból tudott házat venni itthon és normális egzisztenciát biztosítani a családjának, hogy fizetés nélküli szabadságon, szabadságon stb. kijárt Angliába dolgozni. Könyvem másik szereplőjének fia gyermekorvos, kiment feleségestől Ausztráliába. Az itteni napilap terjedelmes cikket hozott le abból az interjúból, ami aztán a feleséggel készült, egyik hazalátogatása során. Amit nyilatkozott, annak a lényege: ott az emberek egészen mások, mint mi. Nem kisvárosban laknak, mégis, az emberek derűs arccal köszöngetnek egymásnak ismeretlenül is, MUNKÁBA MENET. Tudod, amikor az átlag magyarnak qrva rossz kedve van. Az átlag ausztrál fél évet dolgozik, güzül, fél évet világ körüli úton van. De idézhetem a könyvemből a már idézett, megkeseredett urológus professzort is:
„… a fiatalok mind elmennek; itt maradunk mi, öregek,
amíg élünk, aztán ha mi is kidőlünk vagy meghalunk,
akkor ki fogja ezt a nemzetet gyógyítani?”
"Persze a homokba dughatjuk a fejünket, de tisztán, világosan kell látni, alulfinanszírozott a rendszer, alulfinanszírozott az orvos, ami azt jelenti, hogy a beteg adott esetben ebbe belehal. És ezt nem merik kimondani így, feketén-fehéren! Talán csak annyit mondanék el, amit nem tud a hétköznapi ember: a mindennapi gyakorlatban keretekkel dolgozunk. Van gyógyszerkeret, eszközkeret és hadd ne soroljam! A keret egyszerűen elfogy a hónap közepén. Idejön egy beteg, kéri a gyógyszert és nem tudja, hogy a gyógyszerkeret elfogyott, nincs pénz. És engem szid, aki vele szemben állok. Nem tudja, hogy azért nincs pénz, mert föntről nem küldenek. Tragikus ez az egész dolog…'
"Én most hatvankét éves vagyok, s ha visszaforgatom az idő kerekét, akkor kijelenthetem, hogy ma körülbelül ötször annyit dolgozom, mint fiatal orvos koromban. Egyszerűen azért, mert nincs, aki helyettem megcsinálja a munkát, mivel kevesen vagyunk. Ötször annyit dolgozom, mint fiatal koromban! Elfáradok, amikor egy délelőtt megnézek kilencven beteget. Miközben a kilencven beteget megnézem reggel kilenctől délután háromig, nem merek kimenni pisilni sem, mert ott van a váróban nyolcvan beteg, és ha eltűnök, akkor érzem… érzem a szemekben, hogy „hova megy, mikor mi már reggel óta itt várunk a sorunkra!?”
'Egy fiatal doktornő kiment tőlünk Svájcba, ott dolgozott két évig mint ösztöndíjas. Amikor a két évet lehúzta, a főnöke odament hozzá és azt mondta neki: „Legyen szíves, pályázza meg a következő főorvosi állást, mert magának az jár!” Itthon megtanulta a szakmát. Itt nem tudott megélni a fizetésből, kiment Bernbe és két év alatt ott egy fiatal orvosnőnek azt mondták, hogy maga főorvos lesz. Azt nem akarom mondani, hogy mennyivel többet keres, mint az átlag magyar… Mondjuk tízszer annyit! Hát jól van ez így!? Nem kéne az a fiatal, okos orvosnő ide Magyarországra, hogy a magyar betegeket gyógyítsa!? "
Szóval szerinted szimplán "zsidódícséret" lóg ki lólábként az írásból?!
Nem. A baj velünk van. Már a 16. században az akkori pápai prelátus egy olyan jelentést küldött rólunk a pápának, hogy a magyarok fertelmes, civakodó nép.
Ahelyett, hogy tudomásul vennénk, de facto milyenek vagyunk és a jó példákat nem irritatíve vennénk tudomásul, hanem, mint etalont. De nem. Nemzeti önérzetünk képviselőinek egy része még most is ott tart, mint az agg Toldi, asztal közepére b@ssza az buzogányát és azt hörgi: nehogymá alábbvalók legyünk, mint más nácijó, amikó vagyunk mi olyanok, hanem különbek, mint mások!!
Az elmúlt két évben vagy 4-5 hónapot kint töltöttem Párizsban. Egyszer sem jutott eszembe, hogy na, ezek a szemetek vették el tőlünk az országunk kétharmadát. A jobbikosoknak eszébe jutott egy igen zsenge tüntetést szervezni ezért, demonstrálva a MA OTT élő franciáknak azt, mennyire avittak vagyunk. Párizsban annyi színesbőrű él, amennyit te eddig életedben legfeljebb filmeken láttál. A kisboltban, ahova lejárok bevásárolni, egy jól megtermett néger asszonyság látva, nehezen mozgok, maga elé engedett a pénztárnál, majd amikor cekkerrel, bottal, visszajáróval ügyetlenkedtem, segített bepakolni. Frederik, a ház gondnoka tavaly nyáron, amikor a házzal szemben süttette magát a nappal, amikor caplattam felfelé az utcán és egy pillanatra megszédültem, már futólépésben!! indult meg felém, kell valamit segíteni? (Mellesleg angolul jobban beszél, mint én. Ötször.) Ugyancsak boltból felfelé kínlódva a sete jobb lábammal megbotlottam a járda egyik kiálló repedésébe. Ismeretlen francia 50-es nagyi, két gyerekkel rögtön elkezdett nekem karattyolni. Nem sok francot értettem belőle, de a taglejtéséből kikövetkeztettem, 1. tud-e segíteni? 2. Itt vigyázzak, mert több helyen ilyen gödrök vannak. A buszon nálam idősebbek, ahogy meglátnak, hogy bottal közlekedek, már adják is át a helyüket. A ház kapujában legutoljára kétszer jártam úgy, - mivel az utolsó 50 métert elég remek emelkedőben kell megtennem - hogy 19-20 éves gyerek ugrott oda segíteni, megfogja a csomagom, amíg feltornázom magam a három lépcsőn és kiszámzárazom az ajtót. És még sorolhatnám. Ott nem érzem magam a tekintetek miatt társadalmilag kirekesztettnek. A franciák csak akkor mennek keresztül rajtad az utcán, ha vadul mobilozva közlekednek... Nálunk meg... ez az "idegengyűlölet" ... Az izraeli helyzetről meg tudod, mi a véleményem? Mindkét fél elmehet a francba. Mert ha csend van, a palesztinok feltétlenül elkezdenek rakétázni, mire az izraeliek katonailag megtorolnak. Megsúgom: nekem is elegem van abból, hogy örökösen ... szóval, hogy minden háborús veszteség és genocidum között a zsidóké primus inter pares - első az egyenlők között - miközben a jóságos fehér ember kiirtotta Észak-Amerika őslakosságának 90%-át, aztán négereket importált a helyükbe rabszolgának, akikkel szemben fajgyűlölőként lépett fel; a törökök kiirtottak vagy hárommillió örményt, az oroszok (szovjetek) pedig a holocausztot jócskán meghaladó mértékű éhhalállal járó éhínségre ítélték Ukrajnát. És sorolhatnám. De elegem van abból is, hogy ez az "ellenség mögött ott áll a zsidó" szemlélet nem akar elmúlni. És nem is fog, amíg a kib@szott túlfűtött nacionalizmus működik ezen a sárgolyón, a hülye vetélkedővel, ki a legkülönb nemzet. Nyilván nem az Olimpiáról beszélek... Amíg nem tudjuk elismerni, igen, a mi magatartásunk jelenleg sz@rabb, mint más nációé, de nem szégyellünk példát venni róluk... Amíg az lesz a fontosabb, magyar, német, francia, eszkimó vagy hottentotta vagyok, hanem az: mi mindannyian homo sapiensek vagyunk ... állítólag.
Hozzászólásom végén sietve hozzáteszem, bár sváb vagyok, azért én az indiánokkal vagyok.
Uff, én beszéltem.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
