Ajjaj. El se merem képzelni, amint egy sereg nőszemély megszentségteleníti a MI SZOBRUNKAT. 
Viccet félretéve, az a szobor Hadik András lovasszobra, (aki nem ismeri, I. ker. Szentháromság tér - Úri utca sarok) szent hely a BME villamomérnökeinek, akik a régi szép időkben még odafent laktak a Várban, a Szentháromság téri régi koleszban. Aztán a kollégium leköltözött Lágymányosra, az Irinyi úti toronyba, de az öregdiákok a Ballagóhéten még mindig felmennek a Várba, hogy tisztelegjenek a hagyomány előtt: ez a revétlenítés. Aki eljutott az egyetem célegyenesébe, elzarándolkol a szoborhoz, lehetőleg jó társaságban, enyhén kivilágítva (gy.k. illumináltan 
), hogy kifényesítse a ló e nemes alkatrészét. Ettől csillog-villog úgy, mint a Salamon töke. Itt egy link az egyik ifjú kolléga blogjából:
[link]
És valóban, a revétlenítés aktusa mágikus erővel bír. Probatum est.
"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"
- nekem egyetemi vizsgák előtt is bejött!!!! Le sem tudtam szokni róla! 
(mondtam is nekik , hogy nem most kéne kezdeni a piálást)
Igaz, ''elit''iskola, ahol senki nem csinált semmilyen különösebb ''marhaságot'', legtöbbször csak ültünk a folyosón és tanultunk a köv. órai dolgozatra, aztán suli végezutével hazamásztunk. 
Mi a szent szarért kell a jó hangulathoz jól beba...ni? Én szerencsére alkohol (és minden egyéb ''cucc'') nélül is tök jól tudom - és tudtam magam érezni, ha a társaság szimpi volt. Aki a gátlásait így képes feloldani, azt csak sajnálni tudom.
