Tehát csak annyira aktuális volt nekem ez a téma, hogy küldtem egy körlevelet majdnem összes ismerősömnek...gondoltam hátha...

''Ritkán írok ilyen körlevelet, de most miért ne...na jó, szinte soha se írok ilyent. De most valami zavar. Vigyázat! Értelmesnek, elgondolkodtatónak, őszintén emberinek szánt mondandó fog következni, aki nem kiváncsi rá, az kapcsoljon a győzikére (nemecsek, nem Nemecsek...)

Egy főleg szakmai blogokat tartalmazó oldalon olvasgatok, ha tehetem, kb havonta jut is rá időm...Mindig van valami ami elgondolkoztat, amúgyis mindig agyalok valamin, szóval nem meglepő. Most épp ez kapott el:
http://logout.hu/c.php?mod=80&id=1594 (másold be a böngésző címsorába, ha nem megy, vagy <a href=''http://logout.hu/c.php?mod=80&id=1594''>klikk ide</a>)
Egy átlagos ember átlagos kérése, több ilyen szokott lenni, hol máshol lehetne olcsón adatot gyüjteni (1 perc amúgy a kérdőív, töltsétek már ki, nem ismerem a srácot, de ennyit megérdemel)...csakhogy az elmúlt 4 hétben kollégiumunk átköltöztetése miatt nem volt pesti lakhelyemen netem, és észrevettem, hogy szinte senkivel se tudok csevegni így. Se messenger, se mail, teflon sose volt a műfajom, meg mindig mindenkit csak zavarnék. Messengeren aki belép, aláírja-kijelenti, hogy ő biza most beszélni akar, azért van itt...A levélre meg akkor válaszol, amikor akar...Röhely az volt, mikor hazaértem, péntek, táska kipakol, bezuhan gép elé, vacsorázik, gép előtt, este filmet néz, még mindig gép előtt...ok, a gépen dolgozok, tanulok, szórakozok, de hogy hétfő reggelig szinte fel se állok a gép elől, és hét közben megint ezt folytatom...uhhh, szóval kicsit kiléptem a saját szemszögemből, és szánalmas volt amit láttam. Senkivel se találkoztam már egy jó ideje csak azért, hogy tudjam, még megvan, létezik, él, jól van, messengeren persze ''beszéltünk'', csevegtünk, de az milyen ócska már, azt el se tudom mondani. Ha még ezt is olvasod, akkor klikkelj a cikkre amit ajánlottam, ott leírtam mi a bajom a messengerrel. Személytelen, stílustalan, a sok smiley ellenére is, és steril. Jön a tavasz, öröm levegőn lenni, naponta 2x csak azért megyek ki futni egy jó fél órát, hogy érezzem, élek. Általában a napom egyetlen értelmes része. Láttam is pár embert, akik leültek a fűbe, és csak beszélgettek. Se szórakozóhely körülöttük, se nem mutogattak smileykat kinyomtatva, se nem iszogattak, csak beszéltek. Néééda, így is lehet? Hogy élvezik...Fura, ebben az egy dologban mindigis jó voltam, miért pont ez maradt ki az életemből?...hmmmm....(gondolkodósmiley, mert azért van annak is értelme)
Akkor mégis miért jutottunk erre a sorsra? Miértekre nem keresek sokáig választ, mert sokat találok 1 perc alatt is, mindenkinek van egy táskára való. Van aki el akar rejtőzni, van aki lusta, van aki nem akarja hogy lássák rajta, hazudik mikor azt mondja jól van, van aki unalmasnak tartja magát, messengeren úgy se tűnik fel, gondolja, és van aki amúgy se szeret emberek közé menni. Csak hogy nincs mentség, az ember egy hihetetlen szerkezet, érthetetlen és hatalmas ereje van, mindent meg tud oldani...már ha akarja. Addig jutottam, hogy majdnem töröltem már magam iwiw-ről, myvipről, mert az is csak azért van, hogy legyen. Csak az idióta körüzenetekkel találnak meg, és az üzenőfalon látom, ahogy egyesek a blogjukat írják nap mint nap, névnapokat kívánnak, meg persze ''ISTI!'', ''Nyucee'', ''XYZ!'' kezdetű, privát üzeneteiket sz@rják ki a falra, mikor van erre külön menüpont. Ott se lehet beírni, hogy este találkozzunk már aki ráér, mert persze 5 perc alatt 20 új privát üzenet lesz az üzenőfalon, és senkinek nincs türelme végigböngészni. Megoldás? Kéne, hogy legyen...gondolkodjunk tovább. Én megpróbálok egy fajta megoldást, ami biztos nem a legjobb, de talán elindít valamit-
Nem akartam senkinek se megszólni a szokásait, felkavarni az érzelmeit, csak talán elgondolkoztatni kicsit...levél összeszedetlen (van egyáltalán ilyen szó?) volt, de egyszerűen ki kellett írnom ezt most magamból. Azok után, hogy már továbbküldös levelek ellen való ligát akartam létrehozni, minden részletét kidolgozva fejben, azért ez már valami.

És végül az én miértem ((csak hogy legyen valami zárásszerű is...innentől asszem nem nagyon leszek messengeren. Aki akar valamit tőlem, küldjön mailt, levélben 2 perc alatt elértek, ha gép előtt vagyok, látom, mint más a messengert (vagy az iwiw falat, aki ott éli KI az életét), telefonom is mindig be van kapcsolva...ha tényleg érdekel mi van velem, vagy csak azt akarod, érdekeljen mi van veled, szólj szépen, és megyünk ücsörögni-beszélgetni. Nem vagyok hajlandó átpréselni a gúnyos-irónikus-ércelődő-gesztikuláló stílusomat, esetlen-védtelen-gyenge-elesett emberi mondandómat, élettörténetemet, és arcomat 1 centis kis képen messengeren, ha van más megoldás. És van.

Tisztelettel-hódolattal-örökvigyorral: Cziráki ''cherockee'' Balázs''

Ezen gondolkozok azóta is, meg persze jött a levélre egy kedves, távolságra, időre hivatkozó válasz is, ami részben érv, részben magyarázás...szóval elgondolkodtatott a dolog még ennél is továbbiakra, tény, hogy a szélsőségek között váltottam egyikről másikra, de máshogy nem nagyon tudnám belőni az optimálisat...

amúgy a statisztikát a végén tényleg közhírré tehetnéd, eléggé érdekel a téma most.

hi

ritkán veszem a fáradságot hogy iylen hosszú hozzászólást elolvassak de ezt nem bántam meg
teljesen egyetértek veled én pl ha az idő is úgy akarja akkor biciklin fogom kiélni magam

bye

Resistance is Futile!!