Nincs ebben semmi meglepő, a másik 3 Disney-éra filmben nem nagyon tesznek le semmi maradandót, hiszen szerepüknél fogva az a dolguk, hogy kockázat nélkül pénzt csináljanak.
Bevált receptet követnek, ami a franc tudja hány board-meeting szűréses forgatókönyvnek az eredménye.

A Rogue One viszont valahogy más, elképesztően sima az integráció a New Hope jeleneteibe, tényleg olyan picit, mintha nem egy különálló, szinte egy másik "korban" készített film lenne, hanem egy most megtalált, eddig a fiókban porosodott fejezete, amit látványban pokolian felturbóztak.
Nem azért másol, mert nem mer újíani, hanem azért vesz át komplett látványt, szereplőket, jeleneteket, mert az a dolga, hogy AZT a hangulatot hozza, amit a New Hope, miközben nem viszi túlzásba, emellet akar és TUD is újat mutatni.

Ismerve a Disney-policy szivárványszarós feszültség-ellensúlyozását mindenféle bociszemekkel cukiskodó baromságokkal, elég bátor dolog volt ezt a filmet ÍGY megcsinálni. De így kell ezt, így kellett volna a többit is.

[ Szerkesztve ]

iBalu // Ordo Ab Chao //