Star Wars vs Avatar vitához: én gyerekfejjel (8 illetve 10 évesen) az Űrodüsszea 2001et, meg a Brazilt láttam. előbbi eleje és vége totál WTF volt, aztán anyámék nem győzték magyarázni (úgy ültem le elé, hogy felvették VHSre, én kérdeztem miat, ők mondták úgy sem értenéd, erre meg leültem és megnéztem), utóbbi végén pedig vártam a végefőcímet... és kaptam egy extra jelenetet. aztán a végefőcímet. ott ültem, amikor akkorra már kb az összes vígjátéknak sejtettem a végét (nagyon sokat filmeztünk anyámmal), és totál meg voltam döbbenve. szokatlan volt, új, különleges és totálisan váratlan.
mindkét film a mai napig ugyanolyan zseniális, pedig azóta eltellt majd 20 év. illetve az űrodüsszea esetében már egy fél évszázad, a Brazil is 25-30 körül van.
az igazán jó filmek öregednek, de attól még bőven zseniálisak maradnak. az ős Nosferatu pl ott a navigátor féle koporsós díszdobozban hugom polcán (mert annyira drága volt, hogy magamnak nem vettem volna meg), mégis remek. ott a Hetedik Pecsét, a Dr Strangelove, fekete-fehér filmek. ott a Fritz Lang féle metropolis, némafilm, de a díszletei ma is futurisztikusan hatnak, legalább 30 évvel megelőzte a korát.
a jó film olyan, mint a jó zene: ha a következő generáció, akinek már semmit nem jelent (más kontextus, más tapasztalatok, nincs hype) is szereti, akkor beszélhetünk tényleg jó darabról. Camerontól a Terminator 2őn felnőtt generációnak lassan gyereke lesz, a Star Wars fanoknak már van. persze ott vannak az újabb installációk (Terminator chronicles, Star Wars valamik), de ha az eredeti filmek is fognak tetszeni nekik, akkor beszélhetünk időtálló alkotásokról. hasonló mint a költőknél és festőknél, nem biztos, hogy egy adott időben felkapott művészt a halála után is tartani fognak bármire.
Avatar még új, a Star Wars triológiát meg nem merem újranézni, miután az episode 2őből négy nekifutással sem sikerült tovább jutnom 15 percnél. mert fizikai fájdalmat okozott (Lucas ügyes ha technológiáról van szó, de pocsék rendező, legalábbis a THXet és az amerikai graffitit nem láttam, az EP4 volt a leggyengébb mű a Star Wars triológiából, az ep1-2 meg simán és egyszerűen rossz) és mert olyan volt az egész, mint amikor az ember elmegy a tékába kivenni valami remek filmet... és helyette az asylumos variánst veszi ki helyette (pl alien vs predator helyett alien vs hunter, bár az avp se volt jó). szóval beraktam a Vissza a jövőbe mellé, avagy fiatalkoromban szerettem, de korántsem vagyok benne biztos, hogy megállná az idő próbáját.
másik oldalról meg van olyan film is, ami fiatalkoromban is tetszett és minden egyes újranézésre jobb és jobb (Ghost in the Shell tipikusan ilyen).
[ Szerkesztve ]
Don't dream it, be it. // Lagom amount.