A sok év alatt megtanultam hogy a kóválygókkal kapcsolatban türelmesnek kell lenni, meg úgy mindenkivel. A bimmerbe ezért is került be a mélyláda hátra. Bekapcsolom a zenét, aztán szépen gurulok utána, nem idegeskedek, hagyom hogy csinálja amit éppen csinál. Mindenki így kezdte, az autóm épsége és hogy elérjek a-ból b-be sokkal fontosabb nekem... Ha meg már nem kezdő, akkor tök mindegy mit csinálok, akkor is ilyen marad, max még jobban befeszül és még nagyobb baromságot csinál...

Sok éve volt, hogy Wekerlén számomra indokolatlanul megálló T-st előztem meg, sötétedett, nem látszott hogy mi van és miért, valami ignis jellegű izében oktatták sötétített hástó ablakkal, nem mentem gyorsan, de amikor mellé értem láttam hogy a lekopott zebrán egy anyuka tolja már át a babakocsit, azt engedte el. Előtte is végig 30-at ment 50-es táblánál, és fékezgetett kanyarban pedig főúton volt, én meg fiatal voltam és haladni akartam... Szar felismerni hogy még 3-4 másodperc és esélyem se lett volna megállni, akkor meg anyukát babakocsistól darálom be... Ennyit jelent a prekoncepció

Azóta hagyom szépen bárki téblábol előttem, nem ér az egész annyit...

Cimbora is "haladós", aztán amikor a lassan lötyögő sort előzte kiderült hogy elöl valaki fordulna balra és azért tököl mindenki. Szinte az egész jobb oldalát lehetett cserélni a verdának. Exkolléga előtt a trabi meg nyugdíjas bácsi előadta a klasszik jobbra index balra kanyarodok manővert, mindezt országúton. Ők meg tempóval estek a nyakára, nem volt kicsi a csatt... Az évek alatt annyi balesetet láttam, hogy én köszönöm nem kérek. Nekem mindegy ki hogy tököl, kóvályog, mászkál az úton, beteszek egy lemezt aztán hagyok neki extra két métert.

Ezzel a mentalitással kések pesten keresztbe haladva kb 5 percet, viszont nem vörös a fejem, nem idegeskedek, és nem kapok agyvérzést percenként