Még csak most találtam rá erre a cikkre, és hát mit mondjak?
Egyrészt nagyon kellemes volt olvasni a beszámolót, főleg a görög részről, mert olyan nosztalgiát indított bennem, hogy azóta is fáj a szivem. Én voltam vagy 10x Görögországban, a mindenem az a táj és a tenger, az elején busszal, aztán megunva az 1 napos utakat, repcsivel. Immár 3 éve nem jutottam el oda, csak másfele, ezért vérzik a szivem. (a nevem elatt olvashattok élménybeszámolót)
Szóba került nálunk is, hogy autóval lemegyünk, de bevallom, én még úgy sem mertem nekiindulni. Át a dél-szerb, makedón vidéken, hááát... Ahogy itt előttem is említették: még a buszból is félelmetes volt néha. Ráadásul elég feltűnő autóm van, szal célpont...
Na nemmintha ti nem lettetek volna azok, főleg az igencsak dekoratív megjelenésű Annával... szóval én inkább vakmerőségnek nevezném ezt a kalandot, mint bátorságnak - és nagyon nagy mázlitok van, hogy megúsztátok. Az, hogy párban voltatok, semmire nem biztosíték, ugyanúgy berántanak a furgonba, aztán hogy kit mire használnak, azt itt nem részletezném.
Node félre a károgással, nem ez a lényeg.
Néhány kérdés (ha még olvassátok):

- Miért ilyen rövid időre mentetek, hamár ennyit küzdöttetek? (én legalább 2-3 hetet maradtam volna, hamár). - szállás ügyben sem muszáj apartmanozni, láttam én sátrazókat Sarti mellett a Narancspartnál, stb. Hamár...
- Olvasom, hogy nem vagytok "pár" - a szó klasszikus értelmében. Miért? Ez így a cikk végén kicsit lehangoló is Ha egy ilyen kalandos út sem hozott össze titeket.... akkor főleg nem értem, miért és hogy jöttetek össze erre az útra
- Miért nem volt nálatok egy törölköző, rajta egy hímzett "42"-es? Szerintem dupla esély
- Hogy passzoljátok el a "gyanús" fuvart? Megáll, kedvesen letekeri az ablakot 5 albán szakad segédmunkás, erre ti? Kösz nem? És hogy reagálnak? Elég cink...

Samsung Galaxy A50 - Samsung UE46D6100 - BNet Tag: Andie#2999

Merész, de jó dolog. Egyedül én se vállalnám be, de amúgy nagy "buli" ha van az ember mellett valaki.

||▐ 웃 + 유= 18+ ▐ || / NUBIA z11 black & gold edition / Lenovo yogabook

Azt már az elején írtam hogy nem veszélytelen vállalkozás volt ez de azért két ember csak jobban tud figyelni a másikra mintha egyedül menne valaki. Egyébként nem annyira gáz mint ahogy sokan lefestik a dolgokat vagy csak mi találkoztunk (nagy szerencse) a kedves, közvetlen, normális emberekkel.
Nem értem miért nem akartatok autóval menni. Nem éjszakáztok ott sehol vagy nem álltok meg hosszabb időre éjszaka.

Kérdéseidre válaszolva pedig azért nem maradtunk tovább mert elég szűkös volt a költségvetés és nekem a következő héten hétfőn menni kellett dolgozni. Érdekes beszélgetés lett volna a főnökömmel hogy nem megyek be mert még nyaralok.
De szívünk szerint haza se jöttünk volna, nagyon tetszett az amit Parga-ban és a környéken láttunk.
Annával barátok vagyunk és hogy miért nem vagyunk egy pár azt nem részletezem. Ne haragudjon meg senki, de ez a mi dolgunk. Bocsi!
A törölköző eszünkbe se jutott de nem biztos hogy tudta volna mindenki a jelentését.
A gyanús fuvart elég egyszerűen el lehet passzolni. Megáll és ha nem szimpatikus akkor mondjuk neki hogy nem, bocsi. Elég bizalmi dolog a stoppolás és mindkét fél szükséges hozzá. Volt is olyan a Macedón határnál hazafelé hogy megállt egy autó és azt se kérdezték hogy merre megyünk csak szálljunk be. Na hát köszi nem. És a sofőr is furcsán mosolyog magában. Na azokat elküldtük.
Az hogy ki hogy reagál az ilyenekre már a saját dolga. Ha meg is sértődik akkor se szállok be sehova ahova nem szeretnék.

"Na emberek! Az van ,hogy se nem van gond meg pénz!"

Tudom régi cikk, de csak most láttam meg teljesen véletlen, iszonyatosan jól sikerült. Én Budapest-Pécs távot tettem meg stoppal barátnőmmel, az sem volt egyszerű, ez amit ti csináltatok nagyon kemény. Szerintem amúgy sok szempontból jobb, ha az ember lány baráttal indul mint barátnővel, de mindenképp ez a legjobb összeállítás, mert ha van egy lány is sokkal szívesebben megállnak, van egy barátom ő Nyugat Európát stoppolta végig egy barátjával, hát hazafele a Magyar határ fele fél napig nem vették fel őket, végül egyikük szülei segítettek, és értük mentek.

Ezzel egyetértek Bár, én így sem vállaltam volna be a stoppolást főleg most a Balkánon át.... De elismerésem a bátraknak!