Ződike, Dany: Tulajdonképpen a részecskék bizonytalansága felfogható a természetbe beépített véletlennek is! Ráadásul a kvantumfitika csak kis léptékben ad eredményt (atomi szint) és az emberi viselkedést semmiképpen sem lehet leírni vele, pedig az is az elméletem része.
Ettől függetlenül én is inkább tudomány-párti vagyok!

Eastman: "ha már 5-6 ember jön veled szembe ugyan azzal a csokival, akkor valszeg akciós a sarki közértben"
Erre írtam, hogy a véletlen, nem is biztos, hogy véletlen. Ettől függetlenül, számomra még lehet az, hogyha nem jövök rá, hogy éppen akciós. Mondhatnám erre azt, hogy a véletlen szubjektív (és ezzel adtunk egy újabb csavart a dolognak )
"Rengeteg-rengeteg külső tényező hat rá és ránk is minden egyes percben. Ezen külső tényezők egy részét, melyek közvetlenül befolyásolják az életünket; lehet Sorsnak vagy Istennek is nevezni."
Egyet értek! Tulajdonképpen le is írtam, csak nem pont így: "Akár a saját döntéseink, akár másoké, folyamatosan változó környezet."

Chaser: "Aki még gyerek az elhiszi, hogy valami esetleg véletlen történt, aki már nem gyerek - teljesen - az tudja hogy véletlenek nincsenek."
Van egy olyan érzésem, hogy én már sosem fogok felnőni, így feljogosítva érzem magam, hogy higgyek - valamilyen szinten - a véletlenben.

Egérke: A bölcs élettapasztalat hangja!
Erre írtam fentebb Eastman-nek, hogy a véletlen is szubjektív. Nem kell feltétlenül elfogadni, amit a sors elénk dob és ilyenkor nem is törvényszerű, hogy szívóágra kerülünk.
Én például a lehetőségeim kihasználása miatt kerültem nagyon rossz szituációkba. Hosszú és kemény tanulófolyamat volt, de szükséges is (így utólag már átlátom). Ettől függetlenül, még mindig azt vallom, hogy vannak véletlenek és nincs megírva minden lépésünk.

Dluinet: Abba mennyi véletlent látsz, hogy olyan környezetbe születtél, ahol nincs is szükséged lóra? Születhettél volna tanyára is!

[ Szerkesztve ]

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)