Egyszer egy hallókészülékeket forgalmazó céghez mentem állásinterjúra. A hölgy, aki az adott egység vezetője is volt egyben, kb. 28 percet mesélt magáról, és hogy mekkora fantasztikus élmény visszaadni a hallást, és, hogy világ életében ezt akarta csinálni. A baj, hogy az interjú 30 perces volt, és 2 percet késett. Szóval, igazán élmény volt meghallgatni NOT.

Érdekes volt, amikor azt kérdezte, hogy képes lennék-e felprogramozni gépen egy hallókészüléket, a megadott beállításoknak megfelelően. Mondom igen. "A kolléganőinknek is hetekbe telt mire megtanulták." én meg visszakérdeztem, hogy és hány informatikus, mint én? "Egy se." Azt hiszem itt volt az a pont, hogy buktam az interjút. Akkor még egyetemre jártam, és megkérdezte, hogy menne-e nekem egy szakmai képzés. Mondom persze, lassan diplomázom, szóval nem gond, ha egészségügyi képzésen kell indulni, még jól is jön, egy újabb képzettség. "Ez OKJ-s, itt nincs annyi idő megtanulni amit meg kell, nem úgy ahogy egyetemen ahol több év áll rendelkezésre. Nekem is ilyen végzettségem van."

Az érzés, mikor olyan felvételiztet, aki fiatalabb tőled, és alacsonyabb végzettséggel bír. Persze nem vitatom el, hogy az adott területen milyen szakmai tapasztalatokkal bír, de az a gagyi műszőrme mellénye azt sejtette, hogy egy hülye picsa aki beszopta magát a helyre.

Cseribe ajánlott minimálbért, ami idővel akár 5-10 ezer forinttal is nőhet. Tudom, én vagyok a hálátlan kutya.

[ Szerkesztve ]