A meghajtókra ragasztva volt a hibás szektorok listája.
Ez idővel gyarapodott.
Mivel te voltál a nem felejtő elektronika. Az alacsony szintű formázáskor be kellett írni a hibás szektorokat.
Azt viszont nehéz volt beírni, ami még nem szerepelt a gyári listán.
Minden alacsony szintű formázáskor érdemes volt ellenőrizni az interlave-t. Az elektronika lassú volt ahhoz, hogy az az egymásután közvetlenül következő szektorok adatait fel tudja dolgozni.
Az volt a kérdés, mennyi szektort kell kihagyni a két olvasás/írás között. A sebesség és megbízhatóság egymás ellen dolgozott. Nem mindegy mennyi merevlemez fordulat szükséges egy track teljes felolvasásához.
A későbbi AT alaplapok BIOS-a tartalmazta az MFM meghajtók formázásához szükséges eszközöket. De az ATA eszközökre már nem voltak használhatóak.
Volt még egy nagy dobása az ISA busznak. Az utolsó fejlesztésük, az VESA Local BUS.
A PCI eleve halára ítélte, de. A merevlemezeknek lehetett max. 4MB RAM-ot adni, megfelelő kontroller kártyával. Fizikailag a kártyán volt helye a memóriáknak. A merevlemez elérését gyorsította. Hasonlóan működött, mint az Intel Smart Response. Szünetmentes tápellátás azért nem ártott mellé.
Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!