1. Nálam minimálisan a kártya felé dől a mérleg nyelve. Sok kp.-vel vagy sok apróval nem szeretek szüttyögni, olyankor jön a kártya, egy pártízezres vásárlásnál meg attól függ van-e nálam annyi kp. Ha van akkor inkább azt használom (pont azért, hogy később ne legyen annyi ).

Szerintem mindegy mit használnak az emberek, nem tisztem beleszólni, nem érzem hogy a készpénz hanyagolásától sokminden változna. Igazából fizetőeszköztől függetlenül, azt utálom mikor a kasszánál már rég pakol az előttem lévő jóember a bevásárlókocsiba, a pénztáros már várja hogy végre fizessen, de neki még akkor jut eszébe hogy előtúrja a táska mélyéről a pénztárcát

2. Régebben azt mondtam volna, kinek mi esik jól, illetve ki mit engedhet meg magának, szintén nem szerettem volna beleszólni. Az elmúlt néhány év nyomán (lásd: repülőgépek, óceánjárók környezetszennyezése, klímaváltozás) igenis azt mondom, ezeket korlátozni kell a fenntartható jövő érdekében. Igen, ez azzal jár, hogy nem mindenki utazhatna oda, és olyan módon ahova szeretne. Ez van. Nyilván nem lehetetlenítenék el semmit - az álmok hogy eljusson valaki az óceánhoz, Japánba, USA-ba, stb. azok teljesülhessenek, de pl. ne repülhessen boldog-boldogtalan egy vonatjegy áráért. (igen, gyanítom nem teljesen erre vonatkozott a kérdés, szerintem az első mondatommal megválaszoltam, és elárultam az én preferenciámat is: vagyis hogy mindegy, ahova épp az időm és a pénztárcám megengedi, ezek közül általában legalább az egyik úgyse fog engedni Nagyon off az offban, hogy pl. életemben először a Balatonra is 19 évesen jutottam el, és igazság szerint sosem hiányzott a "nyaralás", most hogy már alapvetően bárhova eljuthatnék, is tudom boldogan és hiánytalanul élni az életem ha nincs 2-3 évig "nyaralás")

3. Én megrögzött szabálykövető vagyok (illetve annak a híve, hogy ha egy szabály nem működik, akkor el kell érni hogy megváltoztassák, de addig nem lehet figyelmen kívül hagyni). "Életszerű eltéréseket" csak végső, máshogy feloldhatatlan esetekben próbálok alkalmazni (pl. (#3) Ghoosty példája). Meggyőződésem hogy sok rossz forrása, hogy az emberek nem úgy indulnak neki a dolgoknak, hogy lássuk, megy-e a szabályok szerint - és ha muszáj, akkor eltérek tőlük -, hanem eleve a nekik tetsző szabályok szerint működnek, a többit pedig majd úgy formálják vagy épp figyelmen kívül hagyják ahogy nekik tetszik. (lásd: "dehát a forgalom ritmusa", "miért, te szoktál kérni számlát?" stb.)

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"