Ugyanebben a wikipédia cikkben:
2012-ben Gina Perry ausztrál pszichológus a Yale Egyetemen újra elemezni kezdte a kísérlet nyilvánosságra hozott dokumentációját. Az adatok elemzése során rájött, hogy a kísérlet eredményeit helytelenül értelmezték korábban, sőt Milgram jóhiszeműségét is megkérdőjelezte.
Perry és munkatársai úgy találták a dokumentumokban, hogy valójában az emberek kétharmada a kísérlet egy pontján kiszállt, nem volt hajlandó tovább csinálni. Az alanyokkal készített, kísérlet utáni interjúkból – amelyek jó részét Milgram sohasem hozta nyilvánosságra – kiderült, hogy az engedelmes résztvevők többsége azért ment bele a játékba, mert rájött, hogy csak színjáték az egész.
A Milgram kísérlet inkább arra bizonyíték hogy meddig megy el a "tudós" azért hogy a kísérlet az elvártak szerint alakuljon. 
A posztod meg arra bizonyíték hogy miként szelektáljuk ki a valóságból (jelen esetben a wikipédia cikkből) azokat a szeleteket amik elgondolásunkat erősítik és hogyan siklunk át azok felett amik ellentmondanak annak. 
Ettől még az általad felvetett jelenség létezik csak sokkal-sokkal kisebb téttel. Kb. azon a szinten létezik hogy amikor elmegyünk a boltba és mégse akciós a bármi de ha már ottvagyunk akkor megvesszük pedig olyan áron eredetileg nem akartuk.
Vagy a rulettasztalnál a sokadik vesztes menet után csak még egyet gurítani mert majd most nyerni fog.
Ennyi és nem több.
Bocs hogy kicsit eltérítettem a dolgot de a Milgram-kísérletre ugrok mert látható, érezhető hatása volt a társadalomra, az emberekre miközben full kamu az egész. Gyűlölöm. 
[ Szerkesztve ]