Az évszázad üzlete: eladni embereket annyiért amennyit gondolnak magukról, és megvenni őket annyiért, amennyit valójában érnek.
A témára nincs konkrét válasz, de ha ilyeneken gondolkodsz, már nem lehetsz átlagos.

Kivéve az önbizalomhiányosoknál. Őket a saját árukon kell megvenni, és az értékükön eladni

Szerintem erre a legjobb megoldás kollégám jelszó hashelő függvénye:

return 5;

A tej élet, erő, egészség.

Briliáns, egyszerű, gyors, és egész jól hozza a közelítő értéket.
Respect

A jellemzés kategóriaalkotással kezdődik, ez viszont az elménk játéka: a valóságban nincsenek kategóriák. A kategóriaalkotás sokszor hasznos a túlélés szempontjából, ezért műveli az intellektusunk, sokszor azonban olyan fogalmakat próbálunk ráhúzni a valóságra, amik nem nagyon akarnak ráilleni. Ekkor jönnek a bajok! Ugyanis minél jobban tömjük a fejünket konklúziókkal, annál kevésbé látjuk a valóságot ezektől.

Azt mondják a bölcsek, hogy cselekvés előtt kell értékítéletet alkotni, ám, ha nincs cselekvés, akkor nem kell: minél inkább a maga komplexitásában kell meglátni mindent - amennyire tőlünk tellik. Ha mindig kategorizálsz, akkor megkapod a tudás és biztonság érzését, de ráunsz a világra, mert csak a szűk kategóriáidon keresztül látod azt. (Amikor az ember evett a tudás fájáról, meghalt - ismerős? )

A témához konkrétabban kapcsolódva:
Az ember élő lény, ráadásul határtalan lehetőségekkel és szabad akarattal. Még aki ezt nem is használja ki, az is dönthet egyszercsak úgy, hogy innentől él a szabadságával és változtat az életén úgy, ahogyan senki se gondolta volna róla. Épp ezért az ember értékét szerintem nem lenne szabad megállapítani. Adott szituban (munkahelyen pl.) mérlegelni kell, hogy kit válasszunk, de objektív értéke nincs az embernek. A vallás, erkölcs, jog is ezt kommunikálja.

[ Szerkesztve ]

Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

Téves kategóriaalkotásnak tartod a mondandómat?
Szerintem ahhoz, hogy eljussunk odáig, hogy a maga komplexitásában lássuk a világot, sok egyszerű, ám idővel egyre komplexebb modellt kell alkotni, ahhoz, hogy megértsük, vagy legalábbis azt higgyük, hogy értsük.
De az is jó kérdés, hogy mit jelent látni? Van, hogy látni egyenlő érteni, de mondjuk egy szobornál, hegynél, ökoszisztémánál nem szükséges megérteni, hogy miért van ott, miért ilyen, ahhoz, hogy lássuk, és értékeljük a texturáját, méretét, önmagát, elég látni.

Nehéz kérdés, mert a közösség behatárolja mit lehet, tegyük fel tehetséges asztalos vagy. Ha megkötik a kezed, pl asztalos munkára már nem vagy nekik értékes ( függetlenül a képességeidtől). De pl; lehet, hogy énekelni, viccet mesélni még tudsz nekik, vagy diktálni a kevésbé jó képességű asztalosoknak, hogy mit és hogyan kell megmunkálni.

A k=közösséged támogat: +1
A k foglalkoztat: +1
A k értékesnek tart: +1 (igazából random érték, de mindegy )
A k hagyja/lehetővé teszi, hogy fejlődj: +1
A k elvárja, hogy fejlődj, és megteszed: +1
A k elvárja, hogy fejlődj, de nem teszed meg: -1, * ugye változó lesz más értékek függvényében
A k pozitív vagy semleges az egészségi állapotodra: +1 ( sok szerencsét hozzá )
A k egyéb magas értékű tagjainak a hozzátartozója vagy: +x
A k tagjai elérik az átlag emberi intelligenciát, így minden tagját alapértéken értékesnek tartják: +x
A k tagjai nem kishitű bajuszfésülő fillérrománcerek: +999**n
...

Az egészségi szinted.
Környezetre gyakorolt hatásod: építő, pusztító, semleges ugye nem lesz mert minimum levegőt veszel .
Örökölt "fizikai" vagyon
Örökölt, intellektuális vagyon, mondjuk ide tartozhatna akár egy darab fizikai nyomtatvány is amiben létező, problémára a k által még ismeretlen a megoldás. Vagy egy képlet/dal/vicc amit csak neked mondtak el, és vélhetően van értéke.

Önértékelésben, szintén mennyi mindent tudsz megtenni magadért, mennyit tudsz elérni a számodra ( || is) fontos célokból, itt pl; már annyiból trükkös, hogy mennyire tartod fontosnak a közösség értékelését a saját értékedben, mert pl; szembe mehetsz a közösségeddel a saját érdekeidért, és ha olyan fajta vagy akkor ez pl; semmit nem csorbít azon, hogy mennyit érsz magadnak.

joghurt: örülj neki, hogy adott vissza értéket, rosszabb helyeken a fél API "üres" return; függvényekből áll - lol.

Haha, köss egy életbiztosítást, és megtudod, mennyire vagy értékes. Ennél egzaktabb válasz sajnos nem létezik.

Téves kategóriaalkotásnak tartod a mondandómat?
Nem feltétlen (párhuzamot vonsz a SW-es világ és az emberi közt; érdekes), inkább azt mondom, hogy a gondolataink nagy része fölösleges értékítélet, konklúzió, prekoncepció.

Egy embert látni szinte lehetetlen, ha értékesnek vagy értéktelennek tartod. Ez egy prekoncepció vele szemben.
Persze, adott szerepre vonatkozóan valid lehet az értékelés: ez az ember erre a szerepre értékes. De attól még szerintem nem lesz értékesebb, mint más. Veszélyes lenne rendezni az embereket eszerint.

Pl. egy gátlásos, iskolázatlan, ügyetlen emberről kiderülhet, hogy érzelmileg értelmesebb az adott társaság egészénél.
Több régi kultúrában a szellemi fogyatékosokat pl. istenszerűekként tisztelték, mert úgy tartották, hogy kissé kilógnak ebből a világból abba, ahonnan mindnyájan jövünk és ahova majd megyünk, de a normálisak most egyáltalán nem látják azt, míg ők részben ott vannak. Nyilván nem alaptalanul tartották így.

Megjelentek! : MFD3 és MFA3 || bkercso HiFi készülékek: https://hardverapro.hu/aprok/hirdeto/bkercso/keres.php?search_exac=0&search_title=0&usrid=341946&buying=0

SPAR-os pultoslány mondta nekem egyszer, nagyon tetszett: lehetsz te a világ legjobb szilvája, meg kell tanulnod elfogadni, hogy lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát.