Lásd Észak Korea...

Kalandor: A génmódosítás sem mai találmány. Csak régen növénynemesítésnek hívták, és kevésbé volt tudatos. Ha visszatérnénk az ez előtti korok növényeihez, akkor a Föld lakosságának ~10-15%-át tudnánk élelmiszerrel ellátni.

[ Szerkesztve ]

Pontosan erről van szó. Ez egy is egy opció lehet később
. Én ebben inkább azt látom hogy akár ásványvíz nagyhatalom is lehetnénk, de nem leszünk, miközben más európai országok jóval ócskább presztízs vizeit árulják szerteszét az EU-ban.
Az a baj hogy amíg nem lesz euro ugyanúgy megszívhatjuk a levét, mint eddig. A bevezetéséhez szükséges kritériumokhoz pedig mindig messze fogunk állni. Ez egy ördögi kör. Nem leszünk soha igazi eu-s tagok.
A rendszerváltás után talán még lehetett volna esély "svájccá" válni. Most már nagyon kusza minden le van osztva ki van rabolva...

"A modern jolet alapja a magasan fejlett technika meg a tomegtermeles meretgazdasagossaga - ezeknek pont bucsut inthetnenk, ha csak magunkra epitenenk, a nyersanyagokrol nem is beszelve."

Most olvastam a Kistermelők lapjában egy érdekes cikket a hannoveri Agritechnika kiállításról. Ez egy nemzetközi mezőgazdaságigép-kiállítás, ami - az elmúlt évek tapasztalatait tekintve - jól előrejelzi a közeljövő termesztési trendjeit, és, ami érdekesebb, hogy ezekkel a trendekkel mennyire tud egy-egy térség lépést tartani, és egyáltalán érdemes-e. A helyzet az, hogy a legtöbb gép olyan árú, hogy csak a monokultúrára szükségeseket tudja megvenni még egy nagy nyugati termelővállalat (vagy bérmunkacég). A közepes, és a nyugati viszonylatban kisebb üzemnek számító magyar nagyüzemek képtelenek új gépeket vásárolni vagy bérelni, mert nem éri meg. A konklúzió, hogy regionálisan búcsút mondhatunk a tömegtermék-előállításnak, és a helyi specialitásokra, különlegességekre, és a mezőgazdaságnak az idegenforgalomban való szerepének erősítésére kell helyezni a hangsúlyt, mert csak ezeken a területeken vagyunk versenyképesek. A tömegtermék előtérbe helyezésével mindössze annyit fogunk elérni, hogy a nyugatiak leelőznek, a mezőgazdaságra fordított pénz pedig elúszik mind az utolsó fillérig, a munkanélküliség pedig tovább nő.

Mindez persze éppen hogy nem jelent zárt gazdaságot, kinek jutott eszébe ilyen elmés dolog? Ha nem tudnánk exportálni, az olyan volna, mintha egymás között cserélgetnénk a cuccainkat. Hogy ez a térség önállóan, közel önellátóan is megfelelően működjön, ahhoz kb. akkora összterületű gazdasági unióra volna szükség, mint anno az Osztrák-Magyar Monarchia. (A lakosság azóta nem robbant, a technológia fejlődésével pedig a nyomor is elkerülhető volna.) Az EU egy megfelelő mezőgazdasági tervvel a sok és igen változatos termőterület miatt nagyon hasznos lehet, az államok bebiztosítják egymást, ha bármi történne. Éppen ez a lényege.

én voltam
nem teljesen zártra gondoltam kb. 80%-ban zártra
nekem nem lenne szükségem sem a kínai műanyag, ragasztott ruhákra, sem a szlovák tejre és más egyéb import sertésre, szarvasmarhára sem.egy idő után beállna az egynsúly. régen sem ettünk állandóan banánt meg epret...
Van aki szerint bojkottálnák az exportunkat, úgy ahogy mi az importot, nem tudom...
A fejekben kellene elindulni valaminek, először a boltban kellene gondolkodni amikor megvesszük a szlovák tejet vagy kristálycukrot, vagy a belga csokoládét.

Nézd, az ilyen anomáliákat nem kereskedelmi export-import blokáddal szokás hatékonyan megoldani.

Mostanában indult el egy igen hasznos kezdeményezés, szociális bolthálózat címen. A lényege, hogy a kereskedők kiiktatásával egy nonprofit logisztikai szervezet végzi a termék begyűjtését és a boltok közti elosztását. (A nonprofit ugye azt jelenti, hogy fizetett dolgozók vannak, de nem termel profitot és nem terjeszkedik indokolatlanul, ámde nem is veszteséges.) A fogyasztói ár így annyira lecsökken, hogy olcsóbb lesz bármilyen import gagyinál, a termelői ár pedig végre profitot is termel a gazdának. Ez leginkább a mezőgazdaságban válhat be; ha végre teljes gőzzel elindulna, úgy nem kellene tartani a külföldi fölösleg behozatalától. Az egyéb termékek minőségét leginkább szigorúbb minőségi ellenőrzésekkel lehetne biztosítani. Egyszerűen magasabban kell meghúzni az igényküszöböt. Bürokrácia kérdése az egész.

[ Szerkesztve ]

A fejekben kellene elindulni valaminek

Pontosan, a dögöljön meg a szomszéd tehen mentalitás helyett jobb lenne arra gondolni hogy ha a szomszéd jobban él akkor én is.
Azt mondjuk nem egészen értem hogyan lehetnek szállítással mindennel együtt olcsóbbak az importált termékek (exporttámogatás?).

Ismerem. Egyre gondolunk. Ez hosszabb távon a hazai mezőgazdaság tartós védelmét is jelenthetné. Nem fogja, mert a multik valami alul-árazott vacakkal becsalogatják az embert, engem is. Meg kéne őket adóztatni, ne csak a kisvállalkozó szívjon.

@berci
úgy hogy nálunk telhetetlenek a termelők, mindig is azok voltak. ezért nem mennek semmire.
se fenyőfa se dinnye se tej....

kicsit off de mégis on: eladó...

[ Szerkesztve ]

Úgy, hogy az ott gyakran fölösleg. Ha a fölösleget profit nélkül adom el, akkor is jobban járok, mintha buktam volna rajta. Azon kívül nem egyezik a nyugat és kelet technológiai fejlettsége sem. Nálunk nem vagyunk beállva tömegtermelésre, ami környezettudatosabb gazdálkodást tenne lehetővé. A vicc, hogy idővel a nyugat is kénytelen lesz visszaállni... Nagy hülyeséget tennénk, ha mi meg akkor állnánk át tömegtermelésre, amikor a legkisebb esélyünk sincs sem versenyképesnek lenni, sem korszerűnek; mire odakerülnénk, addigra pedig a megnövekedett szállítási költségek miatt állhatnánk is vissza a lokális gazdaságra.

Gergő_: A multiknak erősebb etikettet kell fölállítani, nincs mese. Adóval őket sem lehet megkülönböztetni. Sok dologban hasznosak lehetnek, biztonságot nyújtanak pl. a nyomor ellen az olcsó termékekkel, egészen addig, míg nem okoznak hatalmas károkat a versenyelőnnyel.

[ Szerkesztve ]

Szerbia, Szovjetunió, Római birodalom, Nagy Sándor birodalma stb.
Sőt ha nézem a gyarmatokat, akkor Spanyolország, Portugália, Anglia, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Dánia, Oroszország, Japán.
És még Ausztria is nagyobb volt régen, övék volt Bolzano környéke.
A Lengyeleket meg szopatták össze-vissza... mindig máshol volt. Nem csak minket ver ám a jó isten.
Az a baj a magyarral, hogy valóban a múltban él. Ott lett elcseszve, hogy aláírták Trianonban a papírt... vitatkozni kellett volna, nem feladni... de az könnyebb volt ugye...
Jelzem, hogy Szlovákia és Románia is EU, NATO tag. Ha nem akarjuk, hogy az USA, Kanada és Európa jól agyonverjen minket inkább nem is érdemes háborún gondolkozni, főleg nem saját "szövetségest" megtámadni.
Mi lenne ha nem lennénk tagok? Ugyanaz...

[ Szerkesztve ]

¡GLORIA A LAS PLAGAS!

Magyarország akkor nem volt igazán vitaképes helyzetben. Amúgy a magyarok természetesen fölszólaltak a szerződés ellen - lásd gróf Apponyi Albert védőbeszédét, melyet több nyelven tökéletesen felmondott a békebizottság előtt -, de a szavuknak nem volt súlya. Hiszen vesztettek... Nem számít, hogy az I. VH.-ban nem volt rossz és jó fél, mint húsz év múlva, akkor sem volt szavuk. Ez egyszerűen a győztes hatalmak tévedése, amivel meg kívánták akadályozni az újabb háborút, és nem sejtették, hogy csak előidézik vele a folytatást.

A végső vágás a szovjet megszállás alatt ért, mikor a jogszerűen visszaszerzett területeket az internacionalizmus jegyében újra elcsatolták a magyar anyaországtól.

A II.vh-ban Finnország is elvesztette a területei 11%-át és gazdaságának mintegy 30%-át. Az elcsatolt területekröl több mint 400 ezer embert kitelepítettek az oroszok.

Nem kicsit leegyszerűsítetted és általánosítottad...

Üssétek már be a gugliba: Trianon, egy pár napig olvassatok, aztán gyertek ide vissza...

Jah. Mindenkivel kicsesztek mi ?
Melyik országtól vették még el a lakosságának, területének, infrastruktúrájának és gazdaságának 2/3-át ? És mennyi az annyi ? A századforduló környékén az ország, európa egyik legerősebb állama volt, területileg, gazdaságilag és katonailag.
Ezt sokan nem nézték ezt jó szemmel, a többi ebből indult ki...

Már csak helyzetbe kellett hozni a reakció képtelelen, fatökű kormányokat, viszályt szítani a nációk között és adott a lehetőség...

Ma is ez van, vajon mit akarnak még mások rabolni ?

[ Szerkesztve ]

"Azé lesz egy ország, aki teleszüli". Kezdek aggódni magamon. Ha a katicabogarat hasznosabbnak tartom, mint a krumplibogarat, már rasszista vagyok ?

Rabolni nem, csak elfoglalni. Pl Engels csoport Győr...

#116: a hirdetéshez hozzátenném hogy a tavaly júniusi államadósságunk 19500 milliárd volt. Az is jár a telekhö

[ Szerkesztve ]

Akkor talán végszóként álljon itt egy "morzsányi" részlete annak, amit itt sokan még csak nem is kapisgálnak:

Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme

Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig eltitkolt anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás napvilágot lásson legalább lapunkban, ha már a „független” magyar sajtó 2001. februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán megkezdődhet, szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés eredményeként!
_________________

Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke New York
Hága

Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.
Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi petíciót terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.

Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.
A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság
területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő.
A Békeszerződés következményeként
az ország területe 92.863 km2-re, míg
lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.

A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.
A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD,
Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.
A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia - szerződésszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).
A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálásadatai is.

A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
- A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.
A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.

A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.
A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között - az alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”
Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”
Az angol diplomata „Peacemaking” című könyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.
A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”
A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő - jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tényfeltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.

Tisztelettel: Prof. Ludwig von Lang főtitkár

"Azé lesz egy ország, aki teleszüli". Kezdek aggódni magamon. Ha a katicabogarat hasznosabbnak tartom, mint a krumplibogarat, már rasszista vagyok ?

[link]
[link]

illetve "Prof. Ludwig von Lang"-ra:
[link]

öngól?

Olyan nők ideálja vagyok, akiknek mindegy...

Még az is lehet, hogy öngól a szerző léte de...

1.) Történelemből megtanultam, hogy ne higgyek teljesen a "hivatalos" verziókban.

2.)Történelemben az agyon hallgatás, lejáratás, ellehetetlenítés, átírás évszázados dolog.

3.) A leírás érveléseibe, idézeteibe nehéz belekötni még akkor is, ha esetleg nem egy "arra méltó" (történész) írta, bár nem tudom miért kellene ahhoz bárminek lennem, hogy érezzem, valami nem kerek a világunk és országunk történelmében...

"Azé lesz egy ország, aki teleszüli". Kezdek aggódni magamon. Ha a katicabogarat hasznosabbnak tartom, mint a krumplibogarat, már rasszista vagyok ?

LOL! Miért ne lehetne? Frissítsd már fel magad töriből, napjainkban is tárgyalnak határmódosításról......

"Hans! Hiszen maga nemet!
Magyar vagyok, mi vettuk ki az elso teglat a Berlini falbol"

| MCSE+M/S, MCITP, VCP6.5-DCV - ''Life can be hard, but Scooter is harder :)'

Nofene...

Már a Fritz is "téved" Ludwig von Lang létezését illetően ? [link]

Vagy bejön a régi "zsiger" és el kell lehetettleníteni, vagy hülyét csinálni abból, amit (akit) nem lehet cáfolni ?

"Azé lesz egy ország, aki teleszüli". Kezdek aggódni magamon. Ha a katicabogarat hasznosabbnak tartom, mint a krumplibogarat, már rasszista vagyok ?