Nálunk is van egy félsziámi nőstény. A feleségem erősködött, hogy legyen, amikor anyámék sziámi macskáját elkapta egy helyi bika, vagyis inkább fordítva történt a dolog. Hihetetlen vadász ez a a fajta, de nemcsak az élő kaját, hanem a törődést és a szexet is hajszolják. (Az utóbbit a miénk csak hajszolná a panellakásban.)

A 4 kölyök közül ez volt a legagresszívebb, még akkor is morgott eleinte, amikor elhozván hozzánk, mi közelítettünk hozzá evés közben. Persze jót nevettünk. Amikor megérkezett, letettük otthon, ő pedig spuri be a tűzhely mögé. Korgó gyomra csak fél nap múlva hozta elő.

Rengeteg rosszat is csinált, mint minden macs, és néha, amikor nem értett a sokadik szóból, meg kellett reguláznom. A huncutság szerencsére benne maradt, de mostmár az első hangos szavamra hallgat. Feleségem sosem bántotta, ezért nem is zavartatja magát nevelési próbálkozásaira. Viszont érdekes módon nemcsak jobban tisztel, de jobban szeret is, bár nem hiszem, hogy szeretetben többet kapott volna tőlem. Állandóan az ölemben aludna, ha tehetné.

Egyszer feleségemmel ment a szokásos csiklandozás-birkózás, amikor szorult helyzetében félig nevetve nyüszített az asszony. A macska eddig figyelt, de ekkor odajött és megtámadott engem. Nagyon meglepődtünk, soha nem láttunk még ilyet, fel sem tételeztünk volna egy állattól ilyen viselkedést. Mondtam asszonynak, próbáljuk ki fordítva. Én kezdtem vinnyogni, eljátszva, hogy ver a feleségem, erre a macska őt akarta megharapni. (persze mindezt csak figyelmeztető módban művelte)

Másik érdekes dolog, hogy nemcsak utána szalad az összegyúrt alufólia-golyónak, hanem vissza is hozza, újabb dobást követelve.

A "rossz" emberre érzékenység nálunk is működik.

Értem én, hogy gőzgép. De mi hajcsa?