Igazából pont a "csapatépítés" létezése mutatja a legjobban, hogy maguknak a cégvezetőknek sokszor mennyire nincs fogalmuk a valóságról, az emberi viszonyokról és a közösségek működéséről.

Azt gondolják (tisztelet a kivételnek) ugyanis, hogy majd azok az emberek, akik az év 363 napján fúrják vagy tesznek keresztbe egymásnak, irigykednek, belegázolnak a másikba, gyűjtik a sérelmeket vagy épp a csapatépítést szervező főnöktől szenvedik el a napi szintű lekezelést/alázást, majd 2 nap erőltetett jópofizástól (amit a legtöbben általában a pokolba kívánnak), együttműködő csapattá válnak. Viszont vezetői szempontból ugye egy jól megfogható és kipipálható task a listán, lehet hozzá költséget rendelni és után megveregetheti a saját vállát is, hogy milyen jó vezető (aztán persze hétfőn mehet be ismét tovább alázni beosztottat, hiszen a csapat mellett az ő ego építése is fontos azért).

Miközben a csapat igazából attól épül, hogy megbecsüljük egymást nap mint nap. Mármint mindenki, portástól az igazgatóig. Egyszerűen hangzik, de mégis annyira nehéz, hogy alig van olyan cég, ahol ez sikerül. Nehézségben szinte vetekszik egy őszinte bocsánatkéréssel.

Ezért hasonlítottam a csapatépítést a Valentin naphoz, mert ez is ugyanolyan felszínes pótcselekvés.

Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.