Nem jellemző rám az ehhez hasonló hozzászólások írása, de ez a kritikán aluli blogposzt arra enged engem következtetni, hogy a Szerző aláírása a blogposzt alapján egy mérhetetlen nagy öngól.

Tényleg érdemes foglalkozni ezzel a poszttal, vagy csak szimplán figyelmen kívül kéne hagyni? Lehet érdemes, mert egyre inkább azt veszem észre, hogy akik a leghangosabban hirdetik az emberek közti egyenlőséget, azok jelentős része ítélkezőbb azoknál, akiktől a világot épp meg akarják menteni. És persze a száraz tényeket még véletlenül sem veszik figyelembe. Teljesen átesnek a ló túloldalára, ezzel pedig semmi mást nem érnek el, minthogy egy ugyanolyan ítélkező, megbélyegző világot kreálnak, de talán még annál is drasztikusabbat, mint amilyen régen volt.

Borzasztó dolog ez. És ez azért dühítő, mert az objektivitásra, a reális életre való rálátásra talán soha nem volt még akkora szükség, mint most. Ami tényleg az egyenlőségről szól, ami tényleg a másik elfogadását hirdeti és nem pedig azt teszi, hogy ismét kialakítunk egy ellenségképet. ... Csak most éppen mások lesznek az ellenségek. Ezzel semmit nem lehet elérni.

Ha bele akarunk menni a politikába, mert többek közt ez a poszt erről is szól, akkor azért halkan szeretném megjegyezni, hogy egy - a szerző által - bántalmazónak titulált hatalmat, ami alapvetően szintén ellenségképekkel tartja meg a hatalmát, azt egy olyan erővel és olyan mentalitással, ami szintén ellenségképeket kreál, csak épp ez alatt másokra gondol, soha a büdös életben nem fog tudni leváltani. Persze hivatalosan lehet, meglehet nyerni a választásokat más pártok által is, csak ha ugyanaz a mentalitás, akkor attól az országnak nem lesz jobb. Ugyanúgy ellenségképekre épít. Egy úgynevezett bántalmazó hatalmat nem egy ellentétes bántalmazó hatalomra kell cserélni, hanem egy szemléletváltóra.

A Szerző leírja a régmúltat, majd rávetíti ezt 2023-ra, ami számomra teljesen érthetetlen. Nagyon nem itt tartunk már. A "kiegészítésben" írtak semmi más, mint egy szubjektív vélemény, hiszen pontos adatokat nem ír le, nem hivatkozik semmilyen tanulmányra, ami ezt bizonyítaná, így ez semmi más, mint a férfitársadalom feletti ítélkezés, rágalmazás, megbélyegzés. Ezek azok a jellemzők, amiket alapvetően más esetében elítélünk, de úgy néz ki azért ebben a nagyon modern világban is sikerült találni olyan embereket akik felett az ítélkezés mindjárt megengedettnek minősül. Nos, van egy rossz hírem: Az ítélkezés, ítélkezés. A rágalom, rágalom. Teljesen mindegy, hogy nőt rágalmaznak meg, férfit rágalmaznak meg, ez független bőrszíntől, szexuális orientációtól, vallási hovatartozástól. Nem ítélkezünk.

Egyének, személyek vannak. Emberek vannak. És, kedves Szerző, ezen a kategórián belül vannak olyanok, akik esetleg ártók, bántalmazók, ítélkezők. Lehet ezért van az, hogy a kommentszekcióban mind férfiak, mind nők tudnak negatív tapasztalatot megosztani az eddigi kapcsolataikról? Elképzelhető ez?

"Oh, kérlek, ne írjatok nekem a női agresszióról, mert én nem az a nő vagyok, aki tolerálja a bántalmazói stratégiát, aminek egyik eleme a hárítás és kifordítás."

Tehát Te áldozat vagy. Egy férfi nem lehet áldozat? Semmilyen esetben? Ezt komolyan gondolod? Kedves Szerző, Te toleranciát, együttérzést vársz el, miközben leírod, hogy Te ezt nem vagy hajlandó megadni másnak. Nem vagy képes arra, hogy elfogadd, hogy nem férfiak és nők vannak, hanem emberek, akik ugyanúgy lehetnek bántalmazók, és ugyanúgy lehetnek áldozatok!

"Különben is a férfi nem érzi meg a női pofont és nem is érzékeli bántalmazásnak."

Szeretném megjegyezni, hogy nem csak fizikai bántalmazás létezik, hanem lelki is.

Befejezésképp pedig szeretném elmondani, hogy ez a blogposzt semmi mást nem bizonyított be, csakis annyit, hogy a Szerző a bántalmazó hatalom egy része. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy mindezt még csak nem is vette észre. Talán majd most.